Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

Ház eddig a Zsidónak exarendálva vala azon házat Czédula-háznak fent tartani méltóztassék... " A változást az 1836:18. tc. hozta meg. Az új törvény megszüntette a vásárbíróság ősi igazgatási (rendészeti) és büntető hatáskörét, s csak polgári bíróságként tartotta fenn szabad királyi városokban, rendezett tanácsú községekben, ahol pedig rendezett tanács nem volt, ott kizárólag a vásár ideje alatt keletkezett megállapodások tekintetében a szolgabíró és az esküdt gyakorolta a vásári bíróságot. A vásári lopások, tolvajlások száma a vásárbíróság ténykedése ellenére magas volt. A legkisebb tárgytól a ruházaton át a nagyobb állatokig mindent, amit lehetett elemeltek. Sok esetben megfogták az elkövetőt, de sok esetben - és ezekről nem igen tudunk - nem derült fény sem a lopásra, sem az elkövetőkre. A lefülelt elkövetők sokféle magyarázatot adtak tettükre, a leggyakoribb az volt, hogy a lopott holmit egy idegen nyomta a kezükbe, vagy a földön találták, vagy meg akarták vásárolni, de az árus nem várta meg, amíg kifizetik, hanem tolvajnak kiáltotta őket. A tolvajok kora is változó, a hat éves gyerektől kezdve a 80 éves öregasszonyig minden korosztály megtalálható. Ritka volt az a fajta tárgy, amit ne loptak volna, volt köztük: hajbavaló nagy fésű, nadrágszíj, cseréppipa, mosdószappan, csizma, ruha kelme, sapka, kalap, magyar nadrág, „jánkli, lájbli, mándli ", nyári felső öltöny, kapca, tükör stb. Csapó János 35 éves, református, feleséges, öt élő gyermek atyja, faddi lakos vallja: „ Engem f. 1854k évi november hó 21ik napján délután 3. óra tájba a Cs. kir. Csendőrök behoztak, azólta itt letartóztatva vagyok - azért mert a vásárba egy sapkás zsidó sátora előtt megállottam, ott egy sapkát kialkudtam hatodfél forintért, a sapkát feleségemnek átadtam, hogy tartsa, még a pénzemet elő veszem, s a mint a feleségem tartotta, s a Sátortól viszsza nézett egy másik sátorba, én pedig a pénzemet szedtem elöl az átellenbe levő zsidó lármát ütött, hogy mi lopni akartunk, a nép össze futott, azután a Cs. Kir. Csendőröknek átadtak. - En nem loptam, de szándékom sem volt,— mert a nálam lévő pénz mint egy 18-20 frt most is a Káplárnál van, s abból könnyen kifizethettem volna a sapka árát, - sohasem voltam illy bajba, mert magamat mindég becsületessen viseltem. "

59 Katona Farkas Istvánné Bogyai Katalin 80 éves, római katolikus, szekszárdi lakos vallja: „En a lopásrul mit sem tudok, én a kelmét nem loptam, hanem Tolnai országos vásár alkalmával egy esmeretlen asszonytól, - ki engemet a kelmével kínált, mondván, hogy ő ezen kelmét nem szereti, mert a falujába nem ollyant viselnek, - megvettem 5 váltó forintokon s azt találták nálam. " Guthman Sándor bogyiszlói zsidó kereskedő vallja: „ 1852 juni hó 13án mint kereskedő a Tolnai országos vásárra kelmékkel jelenvén meg, s ott egy vég forintos czitzemet végje 4 1/4 röf lévén el veszett-e sérelmes kárvallásomban sokan baráti részvéttel osztozván, sijettek velem tudatni, miszerént el veszett kelmémhez hasonló anyagból láttak Farkas Istvánné szegzárdi lakos nőn szoknyát, ki helységünkbe volt kofálkodás végett. "

60 Kardos István 12 éves szekszárdi lakos „azzal vádoltatván, hogy fi okt. 28. heti vásár alkalmával Németh János csizmadia mestertől egy pár csizmát lopott. Október 28án egy ismeretlen ember egy pár Csizmát adott kézibe azon utasítással, hogy vigye azokat a mészárszékhez - s fáradságáért 2 garast kap - ezen embert azonban vádlott nem ismeri, és annak nevét nem tudja, ezen csizmákat vádlott nem vitte el a mészárszékhez, hanem attya házához, és a kémény mellé elrejtette. "

61 58 TMÖL Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1807-08. 101/1808. 59 TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C/61. - Sovány János 35 éves, római katolikus, három gyermekes, vásárosdombói születésű ligeti zsellér vallja: „Engem f. 1854. évi nov. 21. napján délutáni órákba ide kísértek, mert a sátorok között haza felé mentem, egy sátor előtt megállottam, és egy ismeretlen ember megkért, hogy az általa vásárlóit sapkát tartanám kezembe, ezt megtettem s azonnal egy zsidó rám fogta, hogy én azt úgy loptam, azon esmeretlen ember azonnal tovább állott, engem meg elfogtak - Az igaz, hogy a Cs. kir. Csendőrök mikor el akartak késérni, akkor egyikének egy pengő forintot akartam adni, de el nem vette, mondván, akár bűnös, akár ártatlan vagyok ő el nem ereszthet, - én mint gyarló ember nem tudtam, hogy pénzt nem szabad a csendőröknek adni, de ezt is csak azért tettem, mert szegény ember vagyok, apró gyermekeim vágynak, feleségem pedig három hete dőlt le a lábáról, tehát, hogy még nagyobb nyomorúságba ne keveredjek, azért tettem... " 60 TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C/253. 61 TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C/19. - A sásdi szolgabíró levele Szekszárdra: „F. évi april 30án R. Kozáron tartott vásár alkalmával Benes Adám juhász bujtár csendőrök által csizmalopás végett elfogatván...Miután Benes Leurencsics Ferentz Szegszárdi csizmadiától két pár csizmát ellopott, ez pedig ezt tagadja, hanem azt állítja, hogy csizmát venni szándékozván, Sovány Jósef, és Sovány János Ligeti lakosokat, kik utóbb, mint bűntársak szinte bekésértettek, megkérte, hogy válasszanak neki ki egy pár jó csizmát, kik erre egy párt azon kijelentéssel, hogy ezt vegye meg, a kezébe is adtak, és eltávoztak, ő pedig, mivel igen sok ember volt a Sátor előtt, mindjárt nem fizethetvén, a csizmákat egyik kezében, a másikban pedig a pénzt tartotta, várván még az emberek elszélednek és ekkor egy másik csizmadia ötet mint tolvajt megfogta. " - TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 D/27. - Takács János 23 éves, sióagárdi lakos vallja: „En Tolnán vásárba egy csizmasiánál