Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

Egy „fehér szőrű paripa " adás-vételénél, Szekszárdon kiállított „marhalevél" (1864) Az aktív vásározási szezon márciustól októberig tartott, melyben a tavaszi és őszi vásárok voltak a legmozgalmasabbak. Az előbbi a munkákra és a tenyésztésre való előkészületeket, utóbbi pedig a félve várt télre való felkészülést szolgálta. A nyári vásárokon olcsóbban lehetett mindent megkapni az őszi szükségletekre. A lovak a piacon és a vásárban cseréltek gazdát. A lókereskedők és lókupecek messzeföldre elvitték a lovakat. Az ügyes lókereskedő azonnal kiválogatta melyik ló egészséges, melyik beteg, illetve melyik lesz mutatós megfelelő (2-3 hónapos) törődés, „feljavítás" után. A cigány lókupeceket a közvélemény csalóknak bélyegezte, mert néha kehes és más gyógyíthatatlan állatot adtak el. A parasztok és fuvarosok mégis a cigányoktól vették a lovakat, mert kiválóan értettek az állatokhoz. A nagy szakértelem mellett a lókereskedésbe mágia is vegyült, ún. „cigány csalafintaság", különböző fortélyok, melyeket a romák hajlamosak eltúlozni. Tény azonban, hogy azok a vásározók, akik nem voltak tisztában a legalapvetőbb a vásári árucsere-ismeretekkel, könnyen váltak csalások áldozatává. Kormos József szakcsi lakos vallja: „..múlt évi nyárban tartott Gödri vásár alkalmával, bizonyos Sárközi József, báttaszéki czigánytól, egy 4 éves pej kanca csikót 155 vfrtért vásárlóit légyen, mely csikót, ugyan azon gödri vásárban egy kadarkuti embernek eladta. Sárközi József közép erős termetű ember, s ruháján feltűnő nagy ezüst gombokat visel. "*

s TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 D/60. A Tolna megyében élő cigányok száma jelentős volt, főleg Bátaszéken éltek sokan. - Szatmár megye levele 1830. szeptember 13-án: „Idősb és Ifiabb Sárkőzi Pál, Márton és Mihály kóborló Czigányokat, Kolompár Kati; Lizi Trézsi és Rostás Trézsi tolvaj Czigány asszonyokkal együtt, kik öszvességgel Nagyságtok Kegyelmetek Kebeléből vándoroltak ki az ellenek rövid úton lefolyt büntető perrel együtt, olly atyafiságos kéréssel küldjük Nagyságtokhoz, kegyelmetekhez, hogy Kolompár Katit, és Lizit, kik büntetésöket, asszonyi környülállásuk miatt itt el nem vehették, a reájok hozott büntetésnek mihelyt környülállásaik engedni fogják alá vettetni, mindnyájokat pedig a további kóborlástól eltiltani méltóztassék." Augusz Antal járási főszolgabíró jelentésében írja 1831. március 22-én: azon Tettes Szatmár Vármegyében Kóborlóit és tolvajságban tapasztalt és megítélt, állítólag Báttaszéki Czigányokat, Sárközy idősb és ifjabb Pált, Mártont, Mihályt, és Kolompár Kati, Lizi, Trézsi, és Rostás Trézsi Czigány asszonyokat többször híjában keresvén, - minthogy ezen kóborló Czigányok, kik Tettes Kapuváry Feő Bíró Úr IIki Januariusi I830dik esztdei feljegyzése szerént II kotsival és 54 személyei találtattak és jegyeztettek fel; Báttaszéken is tsak ugy, mint más helyeken a város végén a kertek alatt - a téglakementzénél szoktak sátorjaikkal - és kotsijaikkal megtelepedni - és főképpen télen a fa bővebb volta miatt ott tartózkodni még kovátsolás, kolompárkodás, koldulás, és lopogatások által élelmeket találják - és mihelyt tapasztalják, hogy se munkát se alamisnát nem kapnak, és már tolvajságaik miatt kerestetnek, zavartatnak, vagy pedig robotra vagy közmunkára akár ingyen akár pénzért szoríttatnak egyszeriben felszedvén sátorfáikat - egy éjtzaka ugy elköltöznek, hogy tsak azt is nehéz kinyomozni, hogy merre fordították kóborlásokat. A Passust pedig többnyire azon idő alatt, még több kotsikkal ott sátoroznak - és nyomorognak, hol egyik, hol másik kotsibéli Família az uradalmi Tisztségtől és a Város Elöljáróságától kérkunyorál passust azon szín alatt, hogy mesterségek folytatása és élelmek keresése végett tovább vándorulhassanak - Az Uradalmi Tisztség és Város Elöljárósága pedig azért is ád, vagy utasítja őket Passus nyerés végett a Megyebéli Tisztviselőségekhez, - hogy ott a városnak tovább terhére ne