Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után
hol a magas víz, hol a vasútépítés, máskor elemi csapások, záporok, a Laj vér-patak áthelyezése, a Harisadcsatorna kiépítése, szorítógátak készítése hátráltatta a munkát. 122 Azért is tudták halasztgatni, mert áradás nem volt. Végül nyolc év alatt az eredetinél 35%-kal magasabb összegből készült el. Az egész védvonal így másfél méterrel magasabb lett, mint az addig ismert legmagasabb árvíz, a felső szakaszon 2 méterrel magasabb, padkázattal is ellátták - legerősebb töltés lett a Duna mellett. 123 A befejezést sürgette, hogy a beruházás aktiválása után adó-visszatérítésre váltak jogosulttá. 1909 elején Fajsztól Bajáig 40 km-es jégtorlasz alakult ki, s a víz Paks-Fadd-Bogyiszló térségében a legmagasabb szintre emelkedett. A sárközi szakaszon 100 ember védekezett, de csak 3 napig, mert apadni kezdett, nagy veszély nem volt. 124 Az árvízi védekezés nemcsak a veszély idejére korlátozódott, hiszen az előkészület, a készenlét legalább ennyire fontos volt. 1909-ben az anyagkészlet: 1.000 kéve rőzse, 10.000 darab karó, 120 szál pilóta, 440 darab sulyok, 220 darab talicska, 2.130 szál deszka és palló, 2.500 darab zsák, 300 darab lámpa, 200 darab fáklya, 10.000 f.méter dróthuzal, 5.000 darab drótszeg stb. A védőösszeírás szerint pedig a 8 községből következő munkaerő állott rendelkezésünkre; - Szekszárdról 1.040 gyalogos és 879fuvaros - Ocsény 778 „ 321 - Decs 257 „ 657 „ — Várdomb 116 „ 34 „ - Sárpilis 78 „ 94 - Alsó-Nyék 107 „ 125 — Bátaszék • 734 „ 474 — Báta 864 „ 459 Összesen 3.974 gyalogos 3.043fuvaros úgy, hogy a töltés minden kilóméterére 96 embert és 74 kocsit tudtunk volna kiállítani. Megjegyezzük, hogy mi a töltésre kirendelt közerőt mindig a folyó napszám szerint tisztességesen meg is fizetjük: ingyenmunkára erőszakkal kihajtott néppel nem lehet sikeresen védekezni. Arra is van gondunk, hogy már 10 év óta nem volt igazi árvizünk, a nép elszokott a védekezéstől, többnyire fiatal emberek jönnek ki, akik még nem tudhatják, hogy kell a gátat védeni! Ezért külön 100 emberből álló rendes gátvédő csapatot szerveztünk, akiket a községi elöljáróság előtt szerződésileg köteleztünk arra, hogy bármikor, a legnagyobb munkaidőben is az első felszólításra minden dolgukat abbahagyva, megjelennek a töltésen. Ezt a 100 embert egy maghatározott napon minden évben kirendeljük a töltésre gyakorlat végett, amikor is a gátvédelem minden módozatára, minden fogására be lesznek tanítva. " 125 A következő években sem kellett komolyan védekezni, a fiatalok nem tudták, mi a csurgás, ázalgás, csuszamlás és mit kell ellenük tenni, ezért az árvízvédelmi csapat létszámát 106 főre emelték. Az 1914-ben kitört világháború a Szekszárd-bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat tevékenységére is súlyosan nehezedett. Nemcsak az alkalmazottak - dr. Örffy Gyula titkár, Oláh Pál, a szivattyútelep fűtője, Sipos János csatornaőr -, bevonulása, akik még pótolhatók, de nagy csapás volt a munkások bevonulása, ami miatt 1914 őszén már minden külső munka megakadt, és tehetetlenül nézték a szakadatlanul esőzés okozta belvízkárokat. Tavasszal, nyár közepén, ősszel mindig szakadt az eső, tízszeresét használták fel szivattyúzáshoz a szén mennyiségét, mint normális években. Se a szivattyútelep, se a csatorna-hálózat nem győzte levezetni a belvizet. Legfontosabbnak egy kotrógép beszerzése látszott, de ez már egy új történet kezdete. 122 TMÖL 1X7285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai 1909. május 8. közgyűlés. 123 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Tóth Károly jelentése az 1911. évi igazgatási munkáról. 124 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1909. március 30. 125 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Tóth Károly évi jelentése az 1909. évi igazgatásról.
