Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után
Mindkét irányban, ugy a nyílt kivezetés, mint a felsankolásról szóló tanulmányokat, terepfelvételeket végeztünk és ha valamely sikeres módját találjuk meg az iszaptól való meg szabadulásnak, akkor azt a közgyűlés felülbírálata alá fogjuk terjeszteni. " Az ármentesítő társulat a költségek folyamatos emelkedése, a bevételek csökkenése miatt egyre nehezebb anyagi helyzetbe került. Úgy tűnt, elkerülhetetlen a birtokosokra újabb ártéri adó kivetése. Tóth Károly összeállította a közgyűlés számára, mikor mennyivel kellett a sárközi gazdáknak hozzá járulniuk az ár- és belvízmentesítés költségeihez. 104 1869-ben alakult a társulat s rögtön kivetette a számítás szerint szükséglendő összes építkezési költséget, 360.000forintot, 6 forint esett minden 1000 O öles holdra, de ez koránt sem lett elég, kivetettek a következő években is minden évben kisebbedő járulékot, az utolsó kivetés 10 krajcár volt 1889-ben. Összesen kivetettek a 20 év alatt 17 forint 42 krajcárt. Ettől kezdve 22 esztendeig nem volt kivetés, a társulat megélt a saját jövedelméből, sőt nagy befektetéseket is létesített a költségek kivetése nélkül; kiépítette a belvízi csatornahálózatot és szivattyú-telepet félmillió korona költséggel, további l A millió koronát pedig a töltés megerősítésére és magasítására fordított, ezek fedezésére 400.000 korona talajjavítási kölcsönt vett ugyan fel, de annak kamatait és törlesztését fedezte kivetés nélkül egészen mostanig. A legutóbbi években a társulat anyagi helyzete romlásnak indult, ugy hogy újból kivetéshez kell folyamodni. A romlást két körülmény okozta: 1. a munkaerő általános megdrágulása; 2. a hegyekről lezúduló iszap; de főkép az utóbbi. A szekszárdi hegyek szőlőmívelés alatt állanak és a fellazított talajt rengeteg mennyiségű iszap alakjában hordja le minden zápor; eddig az iszap természetes holt medrekben le tudott rakodni, most pedig megtelt már minden meder és kézi erővel kell 7 vadvízárkot 34 kilométer hosszban évente többször is kitisztogatni. Tíz év előtt 1900-1904-ig évi 11-17.000 koronába került az iszapkotrás, a következő ciklusban, 1905-1909-ben már 20-25.000 koronát adtunk ki, a legutóbbi két évben pedig - igaz, hogy különleges viszonyok közt - 34 és 38.000 korona volt a kiadásunk, tehát évenkint 20.000 koronával több a kiadásunk iszapkotrásra, mint 10 év előtt. Ez okozta, hogy újra kivetéshez kellett folyamodnunk. Az évközben összeállított pótköltségvetés 25.324 korona 81 fillér hiányt állapított meg, melynek fedezetére az őszi közgyűlés 8. számú határozatával 30.000 koronát szavazott meg és minden 1000 Oöles hold után évi 50 fillér járulék kivetését rendelte el. Nehéz helyzetünk valamelyes könnyebbülését csak az 1913. év után várhatjuk, mely időponttól kezdve, amint azt a tavalyi évi jelentésemben kifejtettem, a dunai szövetség és a tiszavölgyi bizottság együttes fellépése folytán kiadott, 1910. évi február 26-án kelt 138.552. számú pénzügyminiszteri rendelet, a belvízszabályozási költségek liquidálását kilátásba helyezte. " 105 A bevételek legnagyobb részét az adó-visszatérítés adta minden évben. Szép jövedelmet biztosított a töltésen termett tu eladása, a vasúttól kapott bevétel, bérbe adták a kisebb sarokföldeket, agyaggödröket, csatorna közöket, de a 30 ezer korona kivetés harmada nem folyt be. A Baj a-bátaszéki vasút építése A szokásos feladatok megoldása mellett új kihívás volt a Baja-bátaszéki vasút építése, elsősorban azért, hogy az ármentesítő társulat érdekei ne sérüljenek az árteret átszelő töltés létrehozásával. Fontos volt elérni, hogy megfelelő nagyságú hidak, átereszek épüljenek, amelyek nem akadályozzák áradáskor a víz mozgását. Nem volt mindegy, hogy a vasúti töltés építéséhez honnan nyerik a földet. Átmeneti nehézséget még az is okozott, hogy ezrével dolgoztak kubikosok az építkezésen, ez alatt csak nagyon magas napszámbérét lehetett embert találni, így a saját töltésmagasítási munkákat leállították. Az állami vasútépítés e szakaszát irányító Bergmann Ernő állami főmérnök szerint már 1904-ben meg is építik a töltést (végül 1906-1908 között lett kész). Tervezéskor a szükséges hídnyílásokat az előírt töltésmagassághoz méretezték úgy, hogy az a számítások szerint legfeljebb 20 cm vízduzzasztást eredményezhet. A Szekszárdtól-Pörbölyig tartó gát magassága ugyan megfelelt az előírásoknak, de Tóth Károly felhívta a főmérnök figyelmét arra, hogy a 20 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Tóth Károly jelentése az 1910. évi igazgatási munkáról. TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Tóth Károly jelentése az 1911. évi igazgatási munkáról. A társulat 1910-ben lépett be a Dunai Ármentesítő Társulatok Szövetségébe, mely azért alakult, hogy közösen lépjenek fel érdekeik védelmében. Itt elsősorban az adó-visszatértésről, a munkások kötelező betegbiztosítása ellen léptek fel.
