Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után
A belvízrendszer karbantartása, bővítése, az árkok tisztogatása állandó figyelmet igényelt és tetemes összegeket emésztett fel. A század első évében úgy a belvíz, mint a vadvíz csatornák sok bajt okoztak, mert a Duna magas vízállása miatt nem lehetett az árkokat megfelelően kitisztítani, az esős tavaszon úgy ellepett mindent a sás, békanyál és a hínár, hogy a mellékcsatornákban felduzzadt a víz, Bátán pedig üres volt a meder. Főként a felső mellékcsatornák környezetében, Szekszárdon és Deesen volt rossz a helyzet, több száz hold rét állt víz alatt, ami miatt a decsiek panaszt is tettek a társulat vezetői ellen az alispánnál. A hínárt ladikról, kaszával irtották, a partról lánccal húzták, mert az ölnyi mély vízben másképp nem lehetett. 50-60 ember dolgozott két hónapon át június végéig, így a kaszálás idejére a rétek kiszáradtak. A vadvízárkok még nagyobb problémát jelentettek. 1900. június másodikán olyan felhőszakadás volt a szekszárdi és őcsényi hegyek fölött, hogy minden vadvízárok kiöntött, a Tótvölgyi árok hídja eldugult, a víz az országúton ömlött az ebesi pusztára a szántóföldeken át, elsodorva az ebesi csatorna töltéseit. Három nap alatt sikerült a vizet leengedni, de sokba került a kárelhárítás, miközben a szivattyúzásra is tetemes összegeket kellett fordítani. 71 A belvízcsatornák elgazosodását 1901-ben az okozta, hogy a hínárképződés már kora tavasszal elkezdődött, de a munkások csak májusban voltak hajlandók a vízbe menni, de addigra úgy elterjedt, hogy a víz egyáltalán nem folyt le a csatornahálózat alsó részére. Ezért Tóth Károly szerkesztett egy hínárvágó gépet, amelyet a társulat egyik pontonjára erősítettek. A közönséges fűkaszáló ollót egyszerű lendkerék hajtotta láncáttéttel a víz alatt, s így a meder fenekén metszette el a hínárt. A szerkezetet Kühne Ede mosoni gépgyárában készíttették el 400 koronáért. A hinárkasza óránként egy kilométert haladt előre, ekkora teljesítményt kézi erővel 10-20 munkanap alatt értek el. 72 A gépi kaszálást azonban akadályozta, hogy a bátaszéki uradalom a főcsatornán kezdetleges rőzsehidakat épített, amelyek alatt a pontonok nem fértek el, le kellett szerelni róluk a kaszáló gépeket, kivontatni a pontont a partra, ami sok időt igényelt, ráadásul veszélyeztette a gépek épségét. 73 A Parásztai árkot néhány év alatt feltöltötte az iszap, nemcsak keskenynek bizonyult, hanem töltései is alacsonynak és gyöngének, amit a századelő mindhárom nagy zápora átszakított. Hogy kijavítsák a hibát, 1903-ban közel hatezer köbméter föld megmozgatásával, 2400 koronás költséggel kiszélesítették, amihez 5000 négyszögöl kisajátítására is szükség volt a szekszárdi polgári iskola földjéből. Ugyanis az árok elkészítésekor nem vették igénybe a megfelelő nagyságú területet, s nem tudták megakadályozni, hogy a bérlő az egész töltést használja, szántott, vetett rá, sőt a belső korona élére sűrű akácot ültetett, s így lehetetlenné tette a csatorna tisztítását. 74 A töltésmagasítást több év alatt végezték el feliszapolással, hogy ne kelljen a környező földekben kubikgödröket ásni. Egy másik, kisebb jelentőségű vadvízárok szabályozása szintén 1903-ban történt: Báta szélső házainál lévő Hajmási folyót 460 méter hosszú, 50 cm fenékszélességű árokba vezették, ami a szükséges töltésekkel együtt 300 koronába került. Két évvel később Sümegi Imre és társai azt kérték, hogy a horgasi záporokat fogják fel az országút árkában, vezessék a Hajmási vadvízárokba. A terv elkészült, de többek ellenállásán meghiúsult a megvalósítás, s a horgasi vizek elvezetésének kérdése számos vita és ellentét forrása lett. 5 A legnagyobb gondot a Séd és a Csatári árok karbantartása jelentette minden évben. A két árok párhuzamosan vezetett a Sárvíz holt medrében a hatöles útig. Ott egyesült és hol az egyik, hol a másik akadályozta a csapadékvíz lefolyását, pedig oda belvízcsatornák is vezették a vizet, s elöntötték a környező földeket. Szükségesnek látszott a Séd és Csatári árok összefolyásának távolabb helyezése és a hatöles úton az egyes híd helyett kettős építése. A szekszárdi vasúti híd már megépítése óta alacsony volt, amit a helyi érdekű vasúttársaság nem emelt fel, várva az elsőrangúsításra. A város szélső házait elöntötte az 1905. július 18-i zápor és a károsultak a társulattól akartak kártérítést kapni. Évtizedes vita és huzavona után 191 l-ben született határozat szerint a híd megmagasításának költségeit vasút, a város, a társulat és a megye közösen viselték és 1912-ben átépítették. Ekkortól azonban a második vasúti híd tartotta fel a záport, de ennek a felemelését a közbejött balkáni háborúk bizonytalan időre kitolták. 76 71 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Armentesitö Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1900. július 10. 72 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1900. október 26. 73 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1904. április 6. 74 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1903. március 28. 75 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü, jkv. 1905. augusztus 31. A terv szerint a betorkollás előtt 25 m hosszú, 1,7 m magas, 1,5 m széles beton átereszt építenek. 76 Tolnavármegye alispánjának 2873/-08, sz. határozata TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. 1913. október 4.
