Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után
Tóth Károly elképzelései szerint a hegyről lezúduló csapadékvíz levezetésére szolgáló Sárvíz és a mélyebben fekvő belvízcsatorna elkülönítését úgy lehet megoldani, hogy a kiásott földből a két párhuzamos vízfolyás között töltést építetnek, különben minden zápor elönti az alacsonyabban fekvő csatornát. Bár a Sárvíz medre elég széles lett volna az esővíz és belvíz befogadására is, de a főcsatorna kiásása több helyen módosította azt a medret, amelyik eddig a domboldalról érkező vizeket gyűjtötte össze és vezette el. A Séd szabályozása a szekszárdi szélső házaktól az őcsényi határig, a Csatári árok és a Tótvölgyi árok szabályozása egész a Buda-eszéki útig ami ugyan már nem tartozott az ártérhez, de műszaki szempontból volt szükséges - mintegy 4500 forintot emésztett volna fel. 48 1898-ban elkészült a szekszárdi Parásztai árok és az Alsónyék-bátaszéki Laj vér-Holtsár szabályozási terve is. Legeredményesebben a sankolással, azaz feliszapolással (a lerakodó iszapot a környező terület felszínének fokozatos emelésére és egyúttal talajjavításra használják) lehetne a problémát megoldani. Az ekkor még drágának tűnő eljárás helyett az árkok esésének rendezését, töltések közé fogását és a lefolyási szelvény következetes kiépítését javasolták. Azt már ekkor tudták, ha megfelelő eredményt is érnek el, az évenkénti iszapkotrás sokba fog kerülni. A Parásztai árok szabályozási hossza - az ártér szélétől a gemenci útig - 5 km volt, ahol csak a felső két kilométeres szakasz igényelt nagyobb beavatkozást, itt az árkot másfél méter széles fenékkel, mindkét oldalon két méter magas töltéssel tervezték. Az iskolaföld melletti részen 305 méter hosszban csatorna ásása szükséges, mely a Sárvíz széles és mély holt medrébe vezet, ahol elég hely van a hegyi iszap lerakására. Két új híd építése és a régi hidak átalakítása Szekszárdra hárult, ami nem szerepelt a közel kétezer forintos költségvetésben. A Laj vér szabályozási terve a szekszárd-bátaszéki helyi érdekű vasút hídjánál kezdődött, ahol a Sárvíz holt medrébe jut, melyet már úgy eliszapolt, hogy nyoma sem látszott a régi medernek. Innentől a Lajvért a bátai zsilipig az egykori Sárvíz helyén vezetik le. „Habár a sankolástól el kellett tekintenie: mégis a vonal legfelső szakaszán, a nyéki híd fölötti közlegelőn - bár már az is jól feltöltődött - esetleg a polder rendszer 49 alkalmazható lenne és az ide érkező iszap a legelő további feltöltésére használható. Azért a csatorna feneke e szakaszon lehetőleg magasan tartatott, a jelenlegi meder igen csekély mélyítést nyer és csak ezen alul halad be a szabályozási vonal mélyebben a talajba. " A csatornát lépcsőzetes szelvénnyel, 2 méter széles fenékkel, egy méter magasságban 2-2 m széles padkázattal tervezték. Ezzel a kialakítással a közepes áradások a meder alsó részén maradnak, a nagyobb víz pedig jobban elterül a 9 méter széles csatornában. A csatorna felső, öt és fél kilométeres szakaszát baloldali, a meder aljától számított két méter magas töltéssel határolják. Mivel a jobb part elég magas, oda nem kell töltést építeni. 50 A kidolgozott tervek és árkalkuláció szerint a vadvízárkok szabályozási költségei (szekszárdi Séd, Csatári árok, Tóth völgye, Parásztai árok, Laj vér-Holtsár) csaknem 15 ezer forintra rúgtak volna, ami egyszeri kiadásként nem túl nagy összeg, csak az évenkénti fenntartás nagyon drága, előzetes kalkuláció szerint évi 3550 forint lett volna, amit a társulat semmiképpen sem akart magára vállalni. 51 Ezért az alispánhoz fordultak, hogy „a vadvízárkok szabályozására 's az ezek szabályozásából és fenntartásából felmerülendő költségek viselésére az ártéren kívül eső érdekeltek érdekcsoportját hatósági tárgyalással állapítsa meg. " Azt is kérték, hogy „a vadvízárkok teljes elhagyott állapotban vannak és az elhanyagoltság úgy a társulatnak mint egyes érdekelteknek már is érezhető károkat okozott: az illető községek, mint Szegzárd, A.Nyék és Báttaszék, melyek a parásztai ároknak, illetve a Lajvér-Holtsár medrének tisztogatását - az eddigi gyakorlathoz képest - teljesíteni kötelesek: felhívandók, hogy ama vadvízárkok tisztogatását a szabályozás, illetőleg a fenntartási kötelezettség jogerejű eldöntéséig is - felelősség terhe alatt eszközöljék. " 52 Ajz érintett települések - abban a reményben, hogy az ármentesítő társulatot a hatóságok kötelezik az árkok átvételére - évek óta nem végeztek karbantartást, ezért az árkok teljesen feliszapolódtak. A választmány kénytelen-kelletlen a Sárvíz és a Csatári árok tisztítását elhatározta, mint a belvízszabályozáshoz tartozókat, és megkérték az engedélyt az alispántól a kivitelezésre. Természetesen nem 48 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1898. ápr. 28. Az iszapot nem a talaj feltöltésére, hanem kiszárítása után töltésmagasításra használják, A legolcsóbb a kezelősávon történő elhelyezés. Ekkor a depóniát a mederrel párhuzamosan, a kezelősávon kell létesíteni, majd kiszáradása után rendezni kell. (Csatlós Péter - Fehér Ferenc: A mederfenntartás környezetvédelmi vonatkozásai. In: ww. hidrologia.hu/vandorgyules/24/3szekcio /24O303.htm 44k.) 50 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv, 1898. augusztus 29. Főmérnöki előterjesztés. 51 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1898. aug. 29, 5 " TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1898. augusztus 29. Elnökségi határozat.
