Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után

költségére. A küldöttség - a vízjogi törvényre hivatkozva - ezt a kérést elutasította, mondván, a hegyi patakok és élővizek szabályozása nem tartozik belvízrendezés keretei közé. A főcsatorna tervezett iránya ellen senkinek sem volt kifogása, csak Szekszárd fejezte ki óhaját, hogy az öreg Sárvíz Nyámádi-pusztától még 5-600 folyó öl hosszban felfelé folytatódjon, ezzel vezessék le a Baktató, Ebes és Sárháta közén összegyűlő belvizeket. Tóth Károly szerint azonban a Sárvíz felfelé ásása technikailag nem megoldható, mert akkor a Parásztai-árok iszaphordó medrébe kerülne a csatorna. A Baktató és ebesi vizek az őcsényi hegyi út árkán, esetleg a Sárhátai középdűlőn kevés költséggel levezethetők a Báta vizébe. A szekszárdi alapítványi uradalom József-puszta belvizeinek a Dorognán és a Báta fokán történő levezetését elegendőnek tartotta, azzal a megjegyzéssel, ha szükséges, később hosszabbítsák meg felfelé a csatornát. A terv szerint Ozsák-puszta belvizeit a Györkéi tótól kezdve Horvát-Zátony fokánál, és a decsi határban lévő csatornát is a Kis-Dunába vezetik. A Kis-Duna medrét végig kitisztítják Csergálóig, ahonnan a Dár fokán és a Póli fokán keresztül ásandó csatornával vezetik le a Kis-Dunát a Bikád fokába, vagyis a főcsatornába. Az Ocsény-Decs között elterülő Doborja tavat az Öreg fokán át a Kis-Dunába vezetik. Decs belvizeit Gyöngyös tavától Vidrács fokán, Lankataván, Bakó fokán át a dűlőút mellett, a nyéki határon lévő nagy tóig, onnan a határból mindenünnen Hadásványig és a Dombó, Násznó fokok felhasználásával a főcsatornához viszik. A pilisi és orbói belvizeket a Hattyas tavon keresztül szintén a Hadásványba vezetik. A nyéki Szuhanya, a bátai Hattyas, Paptava, Lapistó levezetésére külön álló mellékcsatorna szolgálna, melyet Szuhanya, Köldök, Ignácz-tó, Róstyás, Lapistó, Karádi görönd, Paptava irányában ásnák ki a főcsatornáig. Bátaszéken a lajvéri vadvízárok szabályozása szerepelt a mérnök tervei között, mert szükségesnek találta és ezért megtervezte a csatornákat, figyelembe véve az érdekeltség kívánságait. A kiküldött bizottság továbbra sem a belvízszabályozáshoz tartozónak minősítette a Lajvérpatak szabályozását.

26 Az elfogadott terveket felterjesztették a földművelésügyi miniszterhez, s egyben versenytárgyalást írtak ki a munkák elkészítésére. A költségekre 60 ezer forintot szántak, ami 26 műtárgy megépítését és a saját vállalkozásban kivitelezett csatornaásást tartalmazta. A társulat által végzett munkálatokhoz a gátőrök fokozott közreműködésére és segédmérnök alkalmazására is szükség volt.

27 A főcsatorna építésének részleteiről nagyon gyorsan megegyeztek az érdekeltek, a mellékcsatornákat viszont először kihagyták a munkából, mert ott néhányan kifogást emeltek, ezért később kötöttek egyezséget. 1897-ben elkezdődött a kivitelezés, s mai fogalmaink szerint hihetetlenül gyorsan el is készültek a munkával. A belvízcsatorna-hálózat gerincét az egykori folyómedrek alkották. Szekszárdtól Bátaszékig a főcsatornához a Dorogna és a Báta nevezetű holtmedreket használták fel. Bátaszéktől Bátáig a Laj vér-patakot vezették a Holt-Sárvíz medrébe, ezért a Bátai főcsatornának a Pösze holtmedrét választották, amelynek méretei megegyeztek a Holt-Sárvízével. A mellékcsatornákat mindenütt egy méterrel a legmélyebb terep alatti fenékmélységgel tervezték. A kisebb tavakat is - a tulajdonosok kérésére - lecsapolták, úgynevezett szárító csatornákon keresztül. A csatorna felső részének „lejtméretezését" Kató Mihály segédmérnök készítette, Tóth Károly pedig elkezdte a csatorna kiásatását a bátai szivattyúteleptől felfelé indulva. Elképzelése szerint 1897-ben a szivattyúteleptől a Paptava göröndig a szakasz minden további nélkül kiépíthető, amivel felszabadítanák a Hattyas-Paptava csatorna alsó végét. Itt a Karádi görönd átmetszésén dolgozhatnának a munkások, amíg elkezdhetik a főcsatorna következő szakaszának ásását. Ezután következne a főcsatorna Kis-Násznónál való eltöltése, majd a Násznó-Paptava jönne, amellyel a Hadásávány, Dombó görönd részt is bevonnák a munkálatokba. Aratás után a Potyi-fok és Kis Násznó résszel lehetne a munkákat folytatni, s így a Dárfok ásása is megtörténne. Októberben a Malomfok és a főcsatorna legfelső részén dolgoznának, közben a mellékcsatornák göröndjeinek mélyítésén és száraz szakaszain foglalkoztatnák a munkásokat. E terv szerint, ha nem is adják ki vállalkozásba a munkálatokat, megfelelő időjárás esetén egy nyár alatt elkészül a főcsatorna és az őszi szántás-vetési munkálatokat már nem akadályozza a belvíz. Mivel a mellékcsatornák közlekedési utakat szeltek keresztül, a hidak felállításának meg kellett előzni a csatorna kiépítését.

28 26 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1896, június 1 8. 27 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Válaszmányi ü. jkv. 1897. március 4. 28 TMÖL IX/285. Szegzárd-Bátai Ármentesítő Társulat iratai Választmányi ü. jkv. 1897. május 1.