Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
Jánost érte volna ezek közül a sors, azonnal katonának állíttatott a többi kettőnek meg fenyittetése pedig fö Szolgabíró Úrra bízatott. Gerjen helysége a reája vetett illetőségét 3. helyettesitett ujjonczal April 16án ki állította. Sz. György helysége pedig csak 2. helyettesitettel alván a Választmány elejbe - a még hibázó harmadikra nézve sorshúzás leve szükséges, mellyel a Választmány el rendelvén - miután erre a sors húzás alá fel jelelt Lukáts István meg nem jelent, ugyan ez a törvény rendeletéhez képest ujjoncznak avattatott - és ezzel Sz. György illetősége ki állítva lön. " A 310 újonc közül gyalogezredhez került 231, huszár lett 79, Más megyebéli 74, nemes ifjú 17, kóborló 39, helyettesített 226, sors által újonc 76, önként állt be 10. helyettesítésre alku szerint 25953 pengőforint 20 krajcárt költöttek. 12 ' Az 1841. szeptemberi megyei közgyűlés meghallgatta a választmányok beszámolóit, különös figyelmet keltett a tudósítás azon része, mely szerint „a sárközbeli helységekben és Bátán egy egy családnál többnyire tsak egy fiu létezett és kora házasságok által a nemzedékek szembetűnőképpen elaljasodtanak, mert nézve oda járul ezen választmány javallata: hogy az e részben fenálló felsőbb rendszabályok a leveles Tárból felkerestetvén a megyében köz hirül tétessenek, és a lelki pásztorok azon intézményekhez való magok alkalmaztatására járásbeli főszolgabíró Urak által tisztikép felszólhassanak. " A katonáskodástól való félelem nagyon is érthető okokból fakadt. Az állandó hadsereg létrehozását követő évtizedekben senki nem gondoskodott az újonc kenyérkereső támasz nélkül maradt családjáról. Szegényes javai semmivé lettek, elaggott apja vagy özvegy anyja koldusbotra jutott 123 ha a katonafiún kívül nem volt több gyermeke, nemegyszer házába-telkébe is mást, munkabíró embert költöztetett a földesúr. Kezdetben a katonaidőt semmi sem szabályozta: aki egyszer a hadseregbe került, annak rokkanásig vagy az aggkor küszöbéig szolgálnia kellett. Eleinte szabadságra se mehetett. Mikor végre, gyakorta 25 esztendő után, kiöregedve vagy megtörődve levethette a katonaruhát, teljesen magára hagyatva kellet hátralévő napjairól gondoskodnia, mert egy ideig csak a rokkantakat és magatehetetleneket helyezték el a kisszámú invalidus-házakban. A leszerelőkkel való törődés Mária Terézia felvilágosultabb uralmával kezdődött. Az ő személyes utasítására szaporították az invalidus-laktanyák számát és a férőhelyeket, látták el útiköltséggel a leszerelőket; ő tiltotta meg a besorozottak javainak elvételét, engedélyezte a valóban családfenntartó újoncok elbocsátását, és kiadta az utasítást, hogy húsz esztendőnél tovább senkit sem szabad szolgálatban tartani. E könnyítések azonban nem egyhamar váltak valóra. Foganatjuk csak akkor kezdett lenni, mikor az országgyűléseken előbbre látó, emberségesebb elemek tűntek fel, a Habsburg-abszolutizmus rendszerét lazítani kívánó és ezzel együtt a katonasorsot könnyítő engedmények állandósítására és tágítására törő irányzat előfutárai. Tolna megye is ide tartozott. Már az 1807. évi követutasításukban szerepel az a kérés, hogy emeljék fel a katonáknak adandó termények árát. Pótutasításukban írták, hogy a követek eszközöljék 121 TMÖL. Közgy. ir. 887/1841. 122 TMÖL. Közgy ir. 887/1841. 123 1809. okt 11-én kelt levelében férje hazabocsátása érdekében instanciázik a vármegyéhez Vajda Ádámné Parrag Éva Dunaszentgyörgyről: „Ne tekintse hát a Tettes Ns. ítélő Kar ! Otel meg Vetéssel; midőn férjének a Fel Kelt Ns. Gyalog Sereggel lett el távozása után Ötöd magával még az Arvás Kenyérbéli rész vételnek is, tsak alig meg nyerhetéséhez képest szánakodzásra méltó ügyeinek számlálásával mutatodzni kéntelenittetik. A midőn Férje: Vajda Adám természeti Anyának tellyességgel el erőtlenedését, még szemei világosságának el távozása is tetézi. Édes Annya pedig 4gyedik esztendőktől fogva az utolsó Gyermekiségtől beteg ágy fenekére szegezve magával jol tehetetlenül sinlődik.Ezek mellett szorossan meg kívántató gyámolitás, meg fosztja az alól meg irattatottak, az Időnek meg nyerésétől melly közbe tsak nem, - még mellyéről függő 2 neveletlen magzattyainak, gyakori Éhség miatt, egyre terjesztett Kezeikbe, a tápláló Kenyeret fel találhatná. A kéréshez csatlakozik a község nemesi vezetése is. „Mi alol írottak, ezen Tekintetes Ns. Tolna Vrgyében helyheztetett Duna Sz. Györgyi Ns. Helységnek Hites Hadnagya, és érdemes Elöljárói, adjuk azt, jó Lélekkel mindeneknek értésekre, hogy a főnt ki tett ns. Helységünk lakossá Ns. Vajda András immár olly meg élemedett és el erőtlenedéit az ő hasonló öreg Feleségével, hogy minden bizonnyal gyámot és segittség nélkül mind ketten valóban szűkölködnének, annyival is inkább mivel tsak egy talpallatni földök is nintsen, mellyből sok nyomorúságokkal meg terhelt Világi gyarló életeket tsak rész szerint is fenn tarthatnák Mellyre nézve ezen főnt lévő Ns. Vajda Adám ftjokra és gyámotokra Táplálojokra a főnt esedező Öreg Szüléknek s betegségben sinlődőzőknek és főnt ki tett Ns. Vajda Ádámnak maga természeti két Neveletlen Gyermekeiknek s feleségének mint egy tutorjokra nézve az Örökös obsittal való Haza Szabadulás valóban és felette nagy szükségek vagyon. " 1809. okt. 31. - TMÖL,, Közgy. ir. 2:13/1810. - „Be nyújtván most mult Ersébeth táján a tettes Ns. Vármegye kegyes színe eleiben alázatos instantiamat katona fiam szabadittasa eránt, azuta semmit nem tudhatok, hog}> mi lett rea a resolutio? Könyörgöm egész alázatossággal, hogy méltóztasson vélem annyi kegyességet tenni, hogy méltóztatna sürgetni, mivel egyedül maradtam Szegény, öreg, azomban gazdaságom vagyon, és erőtlen lévén nem folytathatom, azomban mivel Hessen-Hamburg Huszár és ez most Debreczenben vagyon: könnyen meg lehet tudni éli e a fiam Sági Jósef ki már lOik esztendős Katona ." 1819. jan. 16.
