Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
A szegény, önfejű, makacs ifjak katonának állítását az elöljárók is szorgalmazták, A agazdagabbakat azonban kiváltották, vagy éppen előre figyelmezették őket, ha toborzó bizottság közeledett, hogy még időben elbújhassanak. Ezeket bizonyítják levéltári forrásaink is: „András Fijam ki katona lévén az ő meg szabadulására sokat költöttem tudniillik attam egy izben 10 akos bort, melynek az akkori ára 15 forint volt akójától. Azomhan majd minden holnapban levelet küldvén, pénz segedelemért, és a mi szegénységemtől tellett soha meg nem fogtam, meg szabadulása alkalmatosságakor pedig mondur pénzt fizettem 87 fi 30 kr. ennyi reája tett sok költségem, és fáradságomat azzal hálálván meg, hogy hirem és akaratom ellen elházasodott fiul. 62 A népdalok szerint a katonának fogott legény családja mindent megtett annak érdekében, hogy fiúk valami módon elkerülje a hosszú katonáskodást: Nagydorogi bíró udvarába Lehullott a, lehullott az akácfa virága. Fölszedné azt, sej-haj, sok jó édesanya, Hogy a fia, kedves fia ne legyen katona. Sáros lett a, sáros lett a kis pejlovam lába, Térdig lejár, térdig lejár az agyagos sárba. Szenvedj, lovam, szenvedj, szenvedj a gazdádért, En is sokat szenvedek egy csinos barna lányért. 63 Ismeretes, hogy a sorezredekben a katonáskodás egy életre szólt, a besorozottat hosszú időre, esetleg haláláig kiemelték természetes környezetéből, nehéz és veszélyes szolgálatra kényszerítették. 6 Ésszel egyikük sem tudta felfogni, hogy „a haza oltalmazási kötelességét, miért kelljen éppen neki és nem egy másik, hozzá hasonló állapotúnak betölteni ", meggyőzésére - ha egyáltalán voltak mellette argumentumok - kevés gondot fordítottak s azért „mindenki, ha csak lehetséges volt, szökés, ellenszegülés, megvesztegetés, vagy más tiltott módok által keresett utat a katonaságtól magát kivonni. Egy újoncfogás sem történhetett meg anélkül, hogy gyakori verekedések, sőt félelem, vagy bosszúbóli több gyilkosságok, vagy agyonverések, gyújtogatások s több efféle ne történtek volna. " 65 S mindez teljesen érthető volt: a bizonytalan jövő, az egész ifjú- és férfikor eltöltése egy kemény katonai gépezet keretei között, szigorú fegyelemben, ezer veszélynek és megpróbáltatásnak kitéve, nem lehetett vonzó még egy egyszerű ember számára sem. Annál kevésbé, mert az öregkorban hazakerült obsitos katona már nehezen találta meg helyét a falusi közösségben és nősülésre rendszerint már öregnek számított. Jó példa erre a decsi Katona Bóna János, ki végrendeletében írja: „Miután Katonai szolgálatban 22 esztendőt eltöltöttem volna, onnét haza jővén András és Péter testvéreimmel osztályos egyezségre léptem, s külön gazdává lettem, de feleségtelen ember lévén, ezen magános gazdálkodást czélszerűnek nem láttam, - ugyan ezért mintegy 11 esztendővel ez előtt Bóna Péter testvérem házához tettem által lakásomat, és saját vagyonkámat, melly 1 1/2 ember kapás szöllőből s 2 drb Tinó Marhából állott, annak gazdaságába befordítottam. Még is későbben érintett szöllömet 475, két Tinómat pedig 200 úgy összesen ezen két rendbeli vagyonomat 675 váltó forintért eladtam ; , „66 legyen. Nemegyszer invalidusként, rokkantán került haza; a számára a kincstár által juttatott csekély pénz nyomorra, kegyelemkenyérre kárhoztatta és koldusbotra juttatta. Hasonló körülmények között a katonaság nem hogy vonzó nem volt, hanem egyenesen kényszerpályának tekintették, egykori rangjáról lealacsonyíttatott, amitől - ha egy lehetőség volt rá - az ifjak menekedni igyekeztek. 7 A korabeli hivatalos iratok tele voltak a szökött katonák körözését jelentő leírásokkal. Pl. 1847. július 6. Tikos Erzsébet decsi lakos férjét, ki még 1827-ben megszökött a katonaságtól, országszerte keresik. 68 1 8 54, március 22. Osváld Pál 25 éves őcsényi református, nőtlen, szökött katona, írni olvasni tud, vallja: „Szekszárdon soroztattam be katonának ezelőtt 3 évvel, mint honvéd. " Harmadfél nap után megszökött. Társai: Varga Péter, Fülöp István őcsényi, Szili Péter és Tóth András decsi legények, az első 6 * Szél Mihály végrendelete - 1824. ápr. 25. Decs - WM M EA 373-74. 63 OLSVAI - KÖNCZÖL 1974, 104-105. 64 Olyan is volt, hogy mikor elvitték, négyéves forma kisfiát hagyta a bölcsőben, mikor hazajött hát megint ott volt egy kicsi a bölcsőben. Elő is vette az asszonyt, de mielőtt a nagyobb baj beütött volna tisztázódott a helyzet, hogy a kicsi már annak a kicsinek a fia, akit akkor bölcsőben hagyott, tehát az unoka. A másik 12 évre, hogy hazatért, hát vendégek látogatták meg. Bort akart behozni, hogy megkínálja a vendégeket, de a lopót nem találta a kamrában, a helyén. így zsörtölődött. Alighogy elhúzza az ember a lábát, már semmi sincs a helyén. 65 CSETRI 1997,506. 66 Katona Bóna János végrendelete - 1853. dec. 18. Decs - WMM EA 373-74. 67 CSETRI 1997, 506. 68 TMÖL. Közgy. ir. 811/1847.
