Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
szembeállásuk miatt ítélt katonáskodásra a helybeli uraság akarata. Ha ilyenek nem voltak kellő számban, a falu szegényei, a társadalom elesettjei is megfeleltek: szolgalegények, főleg ha máshonnét kerültek a faluba, az éppen ott időző vagy arra vetődő mesterlegények, a vándorok, az árvák vagy zsellérasszonyok gyámolítói, akikért senki sem emelt szót. Az újoncállításnak ez az embertelen módja, bár egyes hatóságok már a 18. század közepétől tilalmazták, egészen a 19. század harmincas éveiig, helyenként még a negyvenes években is divatozott. A felsőbbséghez özönlő panaszok a katonai hatóságok és az önkényeskedő falubírák túlkapásairól számolnak be. 42 Verbuválás A másik mód a verbuválás volt, amely látszatra az önkéntességen alapult, de ezt is az erőszak jellemezte. Az egyes megyék különféle szigorú határozatokban védték a verbunkos katonákat. 1759. január 8-án kelt Bihar megye hat pontból álló szigorú rendelkezése a verbuváló katonák támogatására, elrendeli, hogy a vagabundusok (zsiványok), a nem főben járó bűnökben lévő rabok katonának adattassanak. Elrendeli ugyanakkor azt is, hogy a táncba bekapcsolódó legényeket, akik a verbuváló katonákkal mulatni akarnak, sem szülei, sem jó emberei, sem földesura a verbuválókkal mulatástól el ne vonják, és megparancsolja azt is, hogy senki a kocsmárosok közül a kocsmához verbuválás idején érkező legényeket „csak lábnyomással, vagy szem intéssel" el ne riassza. Bizonyára tapasztalat szülte a rendeletet, „mivelhogy nem a tulajdon haszon hanem O Felsége szolgálattyának elő mozdítása subservál a dologban. " Az ugyancsak 1758-ban megjelent újabb rendelkezés már 10 pontban szabályozza a katonaállítás, verbuválás rendjét. Ebben a katonafogást, fogadást kezdeményező helységek bíráinak nagy feladatot ad, amely szerint a „Helységbeliek közül egy, szós, bátor beszédű, nyájas, magát alkalmaztatni tudó értelmes fiatal embert, kinek kezében a katonafogadásnak jó móddal lehető folytatására adgyanak mértékletes kölcséget", de arra vigyázzanak, hogy a katonának beálló személy 18 évnél fiatalabb, 45 évesnél idősebb ne legyen, ugyanakkor legalább öt sukk és három hüvelyk magasságú, és ép fogú legyen, lábai „láczatosan görbék, karjai merevettek, ujjai csonkák ne legyenek". Vigyázni kell arra, hogy „jobb szeme hibás, óra pisze, siket, felettébb nehezen beszéllő, homlokán, hátán, vállán vagy másutt Hóhér kezével megjegyzett, vagy betegségben sinlődő, vagy valami módon nyomorék ne legyek. " Minden kiállított legényért 15 Ft-ot fizetnek a császári kasszából, ha Váradon vagy Debrecenben, mint „ recrutât" az Esterházi Regementnek átadják, amelyből legalább 7 Ft. „Handgeld" illeti a katonát. De a verbuválok az összeget csak a rájuk bízott feladatra fordíthatják, és a handgeldet két személy jelenlétében felvevő legényt senkinek a kérésére, sem fenyegetésre, sem fizetésért el nem engedhetik, egyébként szigorú büntetésben lesz részük. A katonák legalább három esztendeig, de a háború végéig is kötelesek szolgálni. „Senki a Lakosok, és Szolgálatban lévők, úgy az Helyes Passuálisok mellett utazó jámborok és élelmeket kézi munkájokkal igazán keresők közzül, akarattyok ellen és erőszakosan katonaságra ne ragadjanak; különben ha ez valamely Verbunkosok ellen megbizonyíttatnék, három hónapig való tömlöczöztetésre ítéltetnék. " Aki kezét „beadta ", sem erőszakkal, sem fortéllyal ki nem szabadítható a verbuválok kezéből, s a verbunk egy-egy helyen még akkor sem szakítható félbe ha már a létszám ott betelt, s ezen felül szabad a „Passuálisok nélkül kóborló, s ide s tova csavargó személyeket katonaságra akarattyok ellen is el vinni", s ez esetben az ilyen személyt is megilleti két Ft. Handgeld. 43 A kapituláció nem volt más, mint sorshúzás. 1807-től a két újoncozás közötti toborzásnál, 1830-tól mindig kötelező. A verbunk a csapszék előtt rendezte a mulatságot, s szokás szerint táncolt. A helyi verbuválókkal mindig helyi muzsikusok jártak, így arra következtethetünk, hogy a muzsikusok által, az adott helyen vagy környéken ismert zenére, a táj vagy az adott település sajátos táncait járták, amelybe alkalomadtán a verbuválás során a táncokat jól ismerő legények természetesen és könnyen bekapcsolódhattak, s a mulatság lendületében szívesen kezet adtak. A handgeld pedig bőven elegendő volt a mulatság költségeinek fedezésére. ,J VARGA 1962, 8-9. 13 BÉRES 1980, 424. - „lllésy László Pétsi VerbCom. Levele:...hogy azon személyek, kik ön akarattyokbol az Hadi Rendbe bé állani 14. Esztendei Capitulatiora kívánnak - az fö Hadi Tanáts, utóbbi rendelése szerént, jövendőben 10 fttól egész 18 fiig pengőben az úgy nevezett (Handgeldet) nyerni fogják. " - TMÖL. Szeksz, Közalap. Ur. ir. 1821. 26, doboz.
