Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
Az uralkodó a Haditanács előterjesztése alapján mindig meghatározott főnyi katonát kért az országgyűléstől a legénységi állomány kiegészítésére. Ennek megajánlása után kezdődött el a hivatalos újoncozás, amikor is kiszabott idő alatt kellett az országnak katonákat kiállítani. Két újoncozás között is folyt kiegészítés: ha egyik-másik egység létszáma túlságosan leapadt, akkor maga az egység - rendszerint az ezred - fogott hozzá új katonák verbuválásához. Hivatalos újoncozás esetén az országgyűlés a vállalt létszámot bevett kulcs szerint felosztotta a törvényhatóságok - a megyék, a szabad kerületek és a városok közt, ezek azután előírták, hogy az adó arányában melyik helység hány katonát köteles küldeni a császár zászlaja alá. 28 A seregállításnak a nemesi alkotmányban legalizált ősi formája, a mohácsi csata óta végleg elavultnak bizonyult feudális, nemesi insurrectió a bandériumokkal, a vármegyei portális katonasággal együtt az egész 18. század folyamán változatlanul tovább élt. Nemesember felkelés esetén személyesen tartozott hadba vonulni, de maga helyett zsoldost is állíthatott. Reguláris ezredben kizárólag önként jelentkezés alapján szolgált. 2 A hadkiegészítésnek a feudális hadrendszer mellett Magyarországon is egyre terjedő formája a reguláris gyalogos- és huszárezredeknek önkéntes szabad toborzás útján való felállítása volt. Elükre a toborzást vállaló ezredes - s egyben gyakran az ezredtulajdonos - minőségében egy-egy nagybirtokos főúr került az uralkodó jóváhagyásával. Az, hogy az uralkodó mekkora és milyen minőségű hadsereget állíthatott ki, a 18. században sokkal kevésbé a hadra fogható férfi lakosság számától, mint inkább az adóalanyok számától függött, azok fizetőképességét pedig az áru- és pénzgazdálkodás fejlettsége s az adózóknak a termelt javakban való részesedése határozta meg. A hadiadó Magyarországon a parasztságot teljesítőképességének legvégső határáig megterhelte. Magyarország adózásra kötelezett lakossága kétféleképpen rótta le a hadiadót. Készpénzben, melynek alapja az általános hadiadó a contributio militaris volt, - s amelyhez még a segédadó, vagy rendkívüli hadiadó, az extra ordinarium is járult. Természetben, mely a katonaság és lovai eltartását, az oralis és az equilis portiot jelentette a beszállásolásokkal kapcsolatban. Ez utóbbiakat be kellett volna számítani a pénzadóba, de a gyakorlatban ez ritkán történt meg. A várerődítési munkálatokat is az adózóknak kellett elvégezniük, gyakran igen nagy távolságra kellett ezért elutazniuk. 30 Katonaállítás: toborzás, verbuválás, sorshúzás A 18. század Habsburg birodalmában aminek a magyar királyság is része volt - a hadsereg legénységét toborozták, túlnyomó részben a megyék és városok országgyűlési újonckivetése alapján. 31 A toborzott ~* VARGA 1962, 6-7. 29 CSIMA 1968,280-286. 30 „Következő October Holnapnak lóik napjára ezen Tettes Nemes Vármegyének a komáromi Vár munkájára ismét 200. Embert kelletik állítani, azéri a Bírák most annyi Embert mini Májusban voltak flOO fő volt Szekszárdról,) fognak ki rendelni, úgy hogy I2ik Octoberben estvére Fehérvárra beérjenek, ahol Nemzetes Komis Pál Szolga Biró Ur őket számba vévén onnand 13ik és J4dikén Komáromba utaznak 15kén nyugosznak lókán pediglen a munkához fogván utolsó Octoberig a már tudva lévő Bérért fognak dolgozni az után haza felé vissza jönni. Ezen járásbul menendő Embereknek, gondviselés és fizetésre Conductoroknak rendeltetnek, úgy mint Tóth Mihály Gerjeni, Zsolnai Istvány Bikátsi Nótáriusok, Balog Josef és Lepsényi Josef kik most is Komáromban a Szekerek mellett Conductor képpen vágynak, kiknekis keményen tiltatik, hogy senkiiül pénzt fel venni ne merészeljenek, mivel Komáromban más helett Embert fogadni éppen nem szabad azért innend hazurul köteles minden ki rendelt Ember 32 páltza büntetés alatt vagy maga el menni vagy maga helett innend hazurul bizonyos Embert állítani: és küldeni hogy az ember számba legg kisebb héjányosság ne légyen; ugyan azért a ki rendelendő alkalmas és nem gyermek munkásoknak neveit... meg kűldgyék. Ezen munkára minden maga házával biró Ember legyen az árendás, vagy zálogos, el menni köteleztetik, a Nemes Vármegye végzése szerént. Szexárd die 21. Sept. 809. Tamási Mihály Fő Biró. " TMOL. Közgy. ir. 3:40/1810. 31 Ahogy a törvény bevezető része mondja: „Midőn a múlt 1830-dik Esztendőben Szabad Királyi Pozsony Városában, az országossan egybegyűlt Tekéntetes Karok, és rendek 28000főből álló, és a téli holnapokban ki állítandó Ujjontz Katonákat, a köz bátorság fenntartására törekedő hazajiui buzgóságbul Eő Felségének meg ajánlanák: egyszersmint elő terjesztették azt is: hogy a némely Törvényhatóságok által eddig gyakoroltatott Katona Ujjonczok erőszakos fogdoztatása ember halállal, vérzésekkel, sebesítésekkel, sok igazságtalan, és a Haza védelmére szükséges adó fizetést többször felüli haladó kőlcségekkel és így sok Adózónak a végső Ínségre való jutásával, de egyéberánt is a ki állitatott katonáira nézve többféle tilalmas részre-hajlássál, mely ismét a közjóra uj veszélyt, t. i. elkeseredéseket, a katonaságtul való el-idegenedéseket, katonaságból el-szökéseket következtetett, egybe kapcsolva volt volna; egy azon Törvényhatóságokra nézve, a hol ez meg-történhetik, ugyan új, de mind a köz-jóra, mind a
