Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
kimosása is a jobbágy feladata volt. 6 Az állandó katonaság eltartását a jobbágyságra évente kivetett házi- és hadiadóból fedezték. A hadsereg ellátásához szükséges összeget bizonyos számú (40-120 ezer) portióban szabták meg, amelynek általában kétharmada az emberek, egyharmada a lovak ellátására szolgált. Az embernek való (oralis) portió értéke napi 6-9 kr., azaz havi 3-4 Vi Ft között ingadozott a 18. század elején, míg a lótartás portióját (equilis) napi 6 krajcárral, havi 3 Ft-tal számolták el. Később az ,, oralis" porció ellenértéke is havi 3 Ft lett (1741:LX1II. te). A kétféle porciót elsősorban természetben 7 szedték be, s évenként változott, hogy az adó hányad részét kellett pénzben fizetni, attól függően is, hogy milyen volt az előző évi termés, s ebből következően miként alakultak az árak. Minthogy az adó a télen falvakban elszállásolt katonaság eltartására szolgált, azt a hat téli hónapban (november 1 április 30.) kellett megfizetniük a jobbágyoknak. Az adó pénzben lerovandó részére nézve az udvar később beleegyezett az egész éven át történő törlesztésbe, főként az országosan tapasztalható pénzszűke miatt. El kellett a jobbágyoknak látniok az elszállásolt katonaságot fűtőanyaggal és gyertyával, valamint az őszi és tavaszi vonuláskor előfogattal (forspont= Vorspann) is. Az adó azonban nem volt elég a katonaság téli ellátására, annak ellenére sem, hogy az egy-egy évre megállapított porciók száma korántsem egyezett az országban állomásozó katonaság létszámával, hanem azt többszörösen felülmúlta. A hiányt más királyi jövedelmekből fedezték, vagy pedig rekviráláshoz folyamodott a katonaság, főként azokban az években, amelyekben a sereg nem vonult nyári táborba, mint rendesen - amikor a kincstár terhére a katonai raktárak készleteiből látták el a katonákat -, hanem a falvakban maradt elszállásolva. A rekvirált élelem utólagos elszámolása azután a parasztokra nézve mindig sérelmesen történt. 8 A járások egyes községeire ezt az adót a főszolgabíró vetette ki, a község lakosaira viszont a megyei esküdtek, de a bíró és a községi esküdtek segítségével. Ok ismerték ugyanis legjobban a helyi viszonyokat. A jövő-menő katonaság elszállásolása is a falusi vezetőség nyakába szakadt. Mindezekhez járult még az annyira elterjedt katonai kihágások kivizsgálásánál való segédkezés is. 9 Az évi contributio összege a 18. század folyamán rohamosan emelkedett A Tolna megyei Ocsény község éves hadiadója 1789-ben pl. 759 Ft 18 krajcár, ugyanakkora vármegyének fizetett adója 717,09 Ft. 1827-28-ban 2364 forint 11 krajcár, ugyanekkor Decs fizetett 2563 Ft 17 krajcárt, Alsónyék 1134 Ft 50 krajcárt, Pilis 373 Ft 40 krajcárt, Báta 1514 Ft 25 krajcárt. 10 A pénzadó mellett tekintélyesek a munka- és természetbeni szolgáltatások is." 181 l-ben keserűen panaszolják, hogy a helységen és annak szolgáló lakosain túl nagy a teher, különösen háborúk idején. Teljesíteniök kell a vármegyének és a katonaság számára a dézsmavitelt, a forspontot (fogatállítást), a fútra vitelt (futárszolgálatot), a szénahordást, hosszú utakat, sóvitelt, vadászatot, a katonai „sorbúzát és sorzabot"} 2 Az 6 SOLTÉSZ 1981,41-42. 7 Embernek: napi 2 font kenyér, 1 font hús; lónak: napi 8 font széna, 6 font zab és heti 1 köteg szalma. - VARGA 1972, 248, 8 VARGA 1972, 248. 9 TARJÁN 2001, 60. - Mözsön pl. 1856-ban hatalmas tüz ütött ki, szinte az egész falu leégett. A tűzvész eredetét a hatóságnak nem sikerült megállapítani, jóllehet keletkezésének okát mindenki tudta. A vegyeskereskedés raktárában lévő petróleumos hordó tartalmát kieresztve Riha (Richard) egy, a községbe beszállásolt katona, Vencel nevű bajtársa segítségével gyújtotta meg, mert a szatócs lánya nem fogadta széptevését - VARGA - BODA 1973, 166, 10 TMOL. Csapó család iratai - Csapó Dániel alispáni iratai 1827-28. 11 1810. január 8-án falugyűlés döntött Őcsényben a katonai terhek arányosabb viseléséről: „...Helység Bírája kérdést támasztott az eránt: hogy mivel mind Felségünket, mind Vármegyét illető Forspontozásokat, s Hoszszu-Fuvarozásokat már némelly Lakosoknak nagy terhellésevel lehetett e mostani Terhes Időkben meg tenni, és ki állítani, a midőn vágynak olyanok is, a kik azt meg sem érzettek, vagy marhájok nem léte miatt semmit, vagy 2/4 Sessioval bírván. Másokhoz képest kevesebbet szolgálnak. Azt is megemlítette, hogy az Esküdt személyeknek is semmi fizetések nem lévén midőn személyekben külömbb külömbbféle szolgálatokat messze utakat is tenni köteleztettnek: továbbá olyan Katonát adott Házak, vagy Testvérek is vágynak, kik 12. Esztendő olta is, semmi szolgálatot tenni, vagy a közre adózni éppen nem akarnak. Mind ezekre nézve a Köz-Rend, maga értelmét, és akaratyát adná elő: végeztetett: Iször a kiknek Jószágaik vágynak azok, az Elöl-Jároságnak, különössen a Bírónak Igaz ítélete szerént, egyenlően a szolgálatokra parantsoltassanak, olly fel-tétellel, hogy a kiknek Földjeik lévén módjok is volna a Járo-Joszág tartásában, még is azon nem igyekesznek, sött ha tapasztaltattni fog az, hogy önként az efféle Terhek alol magokat, mások kárával ki húzni kivannak, azokat feljelentik az Uraságnak, hogy földjeiket más érdemesebb kapja meg. 2or az Katonát ki-adott Házaknak, ha az által nagyon tsak erőszakot szenvedtek, és gyámoltalan sorsban ne talán jutottak volna külömben is ha Helységhez és annak Elöl-Járóihoz híveknek, és engedelmeseknek tapasztaltattnának, tsak ezen tekintetből, a Katona állítás, vagy fogadás Esztendejétől kezdve 3. esztendeig mindentől szabadok légyenek. " - Ocsényi közs. prot. - 1810, január 8, 12 „ Tapasztaltatván azt az Helység Elöl járói, hogy némely Lakosok, kik vagy Nemesek a kik t. i. Kis-Házasok, vagy némely paraszt Kis-Házások is nem bírván Földeket, úgy nem külömben sokan ollyan Lakosok, a Kiknek Házaiktol Katonák kerültek ki, magoknak Bizonyos Just és szabadságot formálnak és gyakorolnak amazok nevezetesen a Sor búza, és sor zabb adása alól, emezek pedig
