Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
K. Németh András: Sokadalmak és hetipiacok a későközépkori Tolna megyében
Závod Szerdahely 14 1419 2 Simontornya 13 1434 2 Püspökszékely Ozora-Simontornya 12 1434 1 Szerdahely Nána 12 1412 1 Nána- Bohnyán 10 1408, 1412 1 Bohnyán Szász 9 1401, 1408, 1 1413, 1418 Szász-Apar 9 1401 1 Szakcs -Koppány 8 1388 1 Szász-Máré 7 1413 1 Paks-K ömlőd 3 1468 3 A 18 hetipiacpár közül 14, tehát a túlnyomó többség egymástól mindössze egy napi járóföldre feküdt, két napi járóföldre kettő, három illetve öt napira pedig egy-egy példát találunk. Az egymást követő hetipiacok légvonalban mért távolsága is alátámasztja a piacok időbeli egymásutánisága alapján kirajzolódó képet, nevezetesen azt, hogy a megye piacos helyei igen sűrűn helyezkedtek el, legalábbis ahol ismerjük őket. A 18 szomszédos hetipiac közül hatnak az egymáshoz viszonyított távolsága 10 kilométer alatt marad, nyolc esetben 10 és 20 kilométer közötti ez az adat, és 20 kilométer felett is csak négy szomszédos piacot találunk, amelyek közül mindössze egyetlen adat haladja meg a 30 kilométert (de jellemzően itt találjuk a leghosszabb időt is a két piac között, napi átlagként pedig 6,4 km megtett utat találunk), A szomszédos piacok távolságának átlaga 14,7 kilométer, amely majdnem pontosan megfelel annak a két mérföldnyi távolságnak, amelyen belül nem lehetett ugyanazon a napon másik piacot tartani a már létező piac károsítása nélkül a középkori jogszokás szerint. 81 A hetipiacok kapcsán végezetül szólni kell a piachálózat feltűnő aránytalanságairól. A vásárok eloszlása a megye területén nem egyenletes, amely talán nemcsak forrásaink hézagosságával magyarázható. Legsűrűbben a Duna mentén, valamint a megye délkeleti részén: a Szekszárdi-dombságban, a Völgység, a Mecsek és Sárköz találkozásánál tudunk vásárokat kimutatni. Az eltérő földrajzi adottságú területek találkozásánál, a tagolt domborzatnak köszönhetően az összes ismert hetivásár közel fele, majdnem húsz piac csoportosul a megye kevesebb, mint negyedrészén. E piacsűrüségre jellemző, hogy pl. egy bonyhádi jobbágy szinte a hét minden napján találhatott egy napi járóföldön belül piacot: kedden Varasdon, szerdán Szerdahelyen, pénteken Bonyhádon, szombaton Szászon, vasárnap pedig Aparon. Az arány még jobb, ha figyelembe vesszük, hogy a szintén hasonló távolságon belül fekvő Nagymányok, Szentmáriafalva, Széplak és Vásárosszaka piacainak napját nem ismerjük. Feltűnő ezzel szemben, hogy a megye középső területein, egy délnyugat-északkelet irányú, helyenként 20-30 kilométer széles sávban, a Kapos-Koppány-menti dombvidék keleti részén és a tolnai Hegyhát szinte teljes területén (nagyjából a Tamási Szakcs-Vásárosdombó-Mucsi Királynána-Kajdacs-Görbő-Tamási által határolt területen) egyetlen piacról vagy vásárról sem tudunk, ami nehezen tükrözheti az egykori valóságot. Különösen furcsa, hogy a legsűrűbb piachálózatú Szekszárdi-dombság mellett a megye másik legtagoltabb felszínű vidékén, a Kapós és a Sárvíz közti Hegyháton csupán Püspökszékely, Királynána és Mucsi vásárait ismerjük, pedig ezen a területen feküdt például a jelentősebb településnek tartható Hőgyész vagy Gyönk is. A piacos helyek részben az országos jelentőségű utak mentén helyezkedtek el. Tolna megyében a Dunamenti nagyút szinte minden jelentősebb állomásán tartottak legalább hetipiacot, de a korábbi 82 feldolgozásokból ismert, a 16. század közepén is élő tranzitutak mentén is természetesen piacok léteztek. A megye északi részét a Simontornya- Görbő-Tamási-Szakcs vásárvonal mentén szelte át egy ilyen út, a Duna-menti nagyútról Szekszárdtól délre letérő, Pécsre vezető út pedig a (Vásárosszaka-)Széplak Nádasd piacvonalon futott. A kisebb folyók mentén futó utak szintén megragadhatók a piacos helyek összekötésével, így a Sárvíz keleti felén Szekszárdról Székesfehérvár felé futó úton a Szerdahely -Kajmát-Kajdacs(!l KUBINYI 2000, 35-36. 12 Vö. GLASER 1929; SZAKÁLY 1973.
