Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Sümegi József : Szanai Gergely fia Pál, bátai apát (1400-1424)
Közben folyt egy korábban keletkezett ügy is; Bátmonostor és Szeremle határvitája. A per szálai az előző évtized elejére vezetnek vissza, ugyanis a határok kérdésében a szomszédok nem tudtak megegyezni. 88 Ennek ellenére 1393. szeptemberében János apát hidat veretett a vitás területen lévő egyik halastavon. 89 Töttös László úgy kívánt bosszút állni, hogy 1393. decemberében lehalásztatta az apát két halastavát. 90 A perben 1394-ben megjárták a kérdéses határszakaszt, Töttöst elmarasztalták és 450 forint büntetés megfizetésére kötelezték. 91 Töttös László nem nyugodott bele az ítéletbe és nem is fizetett, ezért a következő években 1395 és 1397 között perhalasztásokról olvashatunk. 92 1398. októberében az Újlakon tartózkodó Zsigmond király Töttös Lászlót felmentette az apát vádjai alól, de Töttösnek esküt ítélt. 93 Ezt követően a megismétlendő határjárás halasztásairól hallunk 94 , 1400. július 5-én pedig Töttös László elmulasztotta a megítélt eskü letételét, ezért jószágvesztésre ítélték. Am az egyház- és országnagyok közbenjártak az érdekében, így megegyezett János apáttal. 95 A megegyezés feltétele természetesen, a már korábban megítélt 450 kis és régi dénár forintnak az apát részére való megfizetése volt. Töttös László azonban ekkor sem fizetett, mire 1400. szeptemberében a királyi kúriába idézték, ahol János apát hiába várta, mert a megidézett nem jelent meg. 9 1400. őszén János apát meghalt. 97 A per folytatása és befejezése Pál apát idején Töttös László az új apátnak, Pálnak sem fizette ki a 450 forintot. Ez ügyben 1401-ben az országtanács halasztó levelet adott ki. 98 1401. októberében újabb halasztás történt, de az ekkor kitűzött időpontban 1402. március 9-én sem kifizette ki Töttös László az összeget. 99 Nyilván ez is benne volt a Szekcsői Herczeg Péter felkért bíró által hozott, korábban már említett döntésben. 100 A Szeremle és Bátmonostor közti határper tehát folytatódott tovább, s mivel 1402. júliusában áradás miatt nem tudták megismételni a határjárást, az ügyet ismét halasztották. 101 1404. novemberében megtörtént ugyan egy ismételt határjárás, ezt azonban Töttös nem fogadta el. 102 Miután pedig az 1405-ben kitűzött határjáráson meg sem jelent, Pál apát megnyerte a pert. 1 A következő évben, 1406-ban Töttös László érvényteleníteni akarta az ítéletet, azzal az indoklással, hogy ő nem volt jelen a határjáráson, ügyvédje pedig hanyag volt. 1 4 Mindezek ellenére 1406. júliusában Zsigmond király rendeletére kiállították Pál apát részére a határjárásról készült oklevelet 105 , 1406. augusztusában pedig a kalocsai káptalan beiktatta Pál apátot a vitás terület birtoklásába. 106 Töttös László most sem nyugodott bele a döntésbe, ezért 1407-ben a nádor újból elrendelte a határjárás megismétlését. 107 A következő évben teljesítették is a rendelkezést és átírták az 1406. évi oklevelet, megerősítvén az akkori tényállást. 108 Zichy IV. 506-508. - 1393. január 20-án a pécsváradi konvent jelentette a királynak, hogy a Bátmonostor és Szeremle közötti határjárást nem tudták teljesíteni. 89 Zichy IV. 519., ZSKO.I.339. 90 Zichy IV. 584., ZSKO. I. 359. 91 Zichy IV. 572-574. 92 Zichy V. 25, 46, 72-75, 87-88. 93 Zichy V. 87-88. 94 Zichy V. 103-104., 109., 129. 95 Zichy V. 175-177., ZSKO. II/1.46. - A pécsváradi konvent 1400. július 5-én kiállított bizonyságleveléből ismerjük. 96 Zichy V. 210-211. 97 Mon. Vat. 1/4. 526., 530., Zichy V. 288. 98 Zichy V. 255-256. 99 Zichy V. 278., PRT XII/B. 123., ZSKO. 11/1. 178. 100 Zichy V, 394., ZSKO II/1. 209. 101 Zichy V. 299., ZSKO II/l. 209. 102 Zichy V. 374-377., ZSKO II/l. 413. 103 Zichy V. 393-399., ZSKO II/l. 461. 104 ZSKO. II/l. 567. 105 U.o. II/l. 608. 106 U.o. II/l. 614. A Zichy Okmánytárban téves, 1408-as kelettel szerepel. Zichy V. 529. 107 Zichy V. 484, 487., ZSKO II/l. 657.
