Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon

területeket. „Ahova 1872-ben az első bérlő (ti, Leopold Sándor), Ozsák immár föld alatt pihenő Robinsonja, csónakon evezett be, hogy birtokba vegye azokat a kiálló egyes göröndöket, amelyek a mocsárból és őserdőből imitt-amott kilátszottak" - írta közel ötven évvel később maga ifj. Leopold Lajos.

178 Bár a folyószabályozás legfontosabb munkálatai e vidéken az 1850-es évekre befejeződtek, még hosszú évtizedek ármentesítési és lecsapolási munkájára volt szükség, hogy a Sárvíz és Duna közti, addig vízjárta területeken fekvő birtokról elmondható legyen, hogy az hozzávetőleges biztonsággal vízmentes. így pl. az 1870-1871ben elkészült védgát gyengének bizonyult, majd az azt követően Szekszárd-Báta közt felépített erősebb építésű védgát se bírta ki 1876-ban a megemelkedett Duna nyomását és két helyen átszakadt. A jeges ár nemcsak a Sárvíz medréig nyomult, de elöntötte Szekszárd alsó utcáit is.

179 Ilyen körülmények közepette nyilván kockázatosnak tűnt Ozsák bérbevétele, hiszen azon magas szintű gazdálkodás létrehozása komoly tőkebefektetést követelt. A volt ártéri terület termőre fordítása sok időt követelt, ami Leopold részéről feltétlenül hosszú távú befektetői szándékot feltételezett. Viszont ennek kedvezett, hogy Magyarországon a bérleti feltételekben az 1870-es évekre konszolidáció történt, egyre gyakoribbá vált a földbérleteken a hosszabb távú szempontokat figyelembe vevő gazdálkodási metódus.

180 Azt követően, hogy a borrévi átvágással a Sárvíz vizét Szekszárdtól északra vezették a Dunába, a megyeszékhelytől keletre eső, több ágra szakadó Sárvíz és kiterjedt ártere fokozatosan kiszáradt.

181 Az ózsáki gazdaság területét így már csak északról és keletről veszélyeztetette a Duna áradása, melyet az 18701880-as években megerősített védgát alapvetően kivédett. Persze a belvizeknek, vízfakadásoknak, időnkénti gátszakadásoknak nem lehetett teljesen elejét venni, az hozzátartozott az e területen való gazdálkodás mindenapjaihoz. Azonban az ármenetesítés, lecsapolás eredményeként a Sárköz területén a földművelési ágazatokban jelentős elmozdulás történt a rét és legelő oldaláról a szántó felé (1869-ben a szántó csak 1,5 %, 1896-ban pedig már 50 % volt.

182 Ezt azért is fontos megjegyezni, mert Ozsákpuszta ebben az időszakban Őcsény közigazgatási területéhez tartozott, Szekszárdhoz csatolására 1930-ban, a szomszédos, a Szekszárdkeselyűsi úttól északra eső Józsefpusztával együtt került sor.

183

) Az időközben végbement vízmentesítést, művelési ágváltozást jól szemléltetik az 1860-as és 1882-es kataszteri térkép Ozsákra vonatkozó szelvényei. (Id. 1-2. térkép) 8 Tolnamegyei Újság 1920. április 24. 1-2. '

9 TÓTH én, 260. !0 Ehhez a zsidók esetében hozzájárult az emancipáció, illetve a földtulajdonszerzés szabaddá válása. - PUSKÁS 1992, 38. 11 DÓKA 1979, 236-237.; GLÓSZ én, 232. |

2 DÓKA 1983. 382-383. Vendel István ebben az ügyben 1930. július 7-én kelt, alispánnak címzett átiratát közli: BRAUN 2005, 477-478. 450