Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

Házához míg a gyermeke meg nem születik. így a békéltetésnek kívánt következése nem lévénn, ezen panasznak bővebb megvisgálása Presbyterialis Gyűlésre halasztódott, 1818. máj. 3. Magyar Péternek, és feleségének Deák Katalinnak egymás ellen való panasza, mely Deák Katalinnak Gyermek szülése és gyermekágyba való fekvése miatt mind eddig bővebben meg nem visgáltathatott, felvevődvénn, következőképpen visgáltatott meg. Deák Katalin megkérdetvénn: haza akar é menni a férjéhez Magyar Péterhez, azt vallotta: Igenis haza megyén: mivel már a gyermeke megszületett, nem fél, hogy a napa rá köpködjön, mint máskori gyermek ágyában tselekedett. Ifjú Magyar Péter megkérdetett: hozzá akarja é venni a feleségét Deák Katalint? Azt vallotta: hogy magát a feleségét hozzá veszi: de a gyermekét házához vinni nem, mert a nem tőle való. - Arra pedig: Hogy tudja, hogy nem ő tőle való a gyermek? Azt felelte: hogy ö a múlt Esztendöbenn tsak egyszer közösködött a feleségével, úgy mint Sarlós előtt egy héttel. Az előtt nem közösködhetett véle: mert rühes volt: azután pedig nem akart véle közösködni: mert hallotta, hogy a Felesége másokkal társalkodik, egészen elidegenedett tőle. A gyermek Januarius 24kénn 1818 született: ha ö tőle származott volna, későbben kellett volna néki megszületni. Deák Katalin ezekre azt állítja: hogy ö véle, a múlt esztendőben kétszer közösködött a férje: elsőbben Húsvét hetibenn ide haza a háznál - másodszor Pünköst Csonka hetibenn a Szőlő Hegyenn. Ifjú Magyar Péter állhatatosan tagadja, hogy a gyermek ő tőle való volna, hanem azt állítja, hogy vagy Dorkó Andrástól való, a ki a múlt Esztendöbenn Május llkénn a Hegyenn a feleségével hált, vagy Tök Pétertől, a ki mikor az Uraság Fogságából kiszabadult az ő Tanyáj'okhoz ment, és egész nap a Felesége ágyábann feküdt. Van é erre bizonyság. Igenis vágynak. Hogy Dorkó Andrással hált, azt tudja Barta Erzsébet: hogy Tök Péterrel volt azt látta Deák István Felesége. Arra pedig hogy a Felesége Deák Katalin mindég kurva volt, bizonyság Tóth Pál Erzsébet és Bogár Ersehet. Ezen megnevezett Tanúk megkérdeztettek, és így vallottak: Barta Ersébet válj a: hogy ő a múlt 18/7 Esztendőben Áldozó Csütörtök előtt való Vasárnap Magyar Péter Tanyájához ment hálni. Estve későnn Dorkó András is oda ment, és Deák Katalinnal együtt vatsorált. Barta Ersébet még vatsora alatt elaludt addig semmit sem látott. Egyszer felébredt - valaki a Tanyából kijött: de Dorkó András volt é az vagy Deák Katalin? Nem tudja. Deák Istvánné valja: hogy ő Tök Pétert nem látta, hanem Deák Katalintól magától hallotta, hogy Tök Péter a Tanyában fekszik. Ennél többet nem tud. Tóth Pál Ersébet valja: hogy ő ez előtt hat Esztendővel, Deák Katalinnal a Hegyenn egy ágybann hált, akkor éjtszaka oda ment Tök Péter felfeküdt az ágyra, és Tóth P. Ersébetnek ott létében fertelmeskedett Deák Katalinnal. Bogár Ersébet valja, hogy ez előtt mintegy 13 esztendővel a Hegyenn Deák István Tanyájábann hált többed magával, ott hált Deák Katalin is, és éjjtszaka hozzá ment Tóth Pál és az ő jelenlétekben paráználkodott Deák Katalin. Máskor pedig fényes nappal a hasán érte Bogár Ersébet Deák Katalinnal Ifjú Széki Istvánt. Deák Katalin ezeket álhatatosan tagadja. Ezek szerint mi alább megnevezett mind a Vádolói, mint a Vádoltatottat, mind pedig a Tanúkat figyelmetessen ki hallgatvánn, mivel láttuk, hogy sem Barta Ersébetnek, sem valló Deák Istvánnénak vallásából ki nem jön az, hogy Deák Katalinnak mostann született gyermeke, vagy Dorkó Andrástól vagy Tök Pétertől való volna, továbbá mivel Ifj. Magyar Péter maga is megmondotta, hogy feleségével közösködött a múlt esztendőben jóllehet nem akorra mondja, mikorra a felesége állítja: - mivel végezetre, Magyar Péter, nem a régi roszszaságáért nem akarja magához venni a Feleségét, mert azt akkor kellett volna keresnie, ha akarta volna hanem leginkább Szüléinek ösztönzéséből makatsította meg magát: ezekre nézve azt ítéltük, hogy Magyar Péter vegye magához a feleségét Deák Katalint külömben által adjuk ötét a Tekintetes Nemes Vármegye Törvényszékinek: de ő megátalkodva azt valja, hogy készebb meghalni, mint feleségét magához venni. Erre nézve mi is Ifj. Magyar Péter, és felesége Deák Katalin ezen Ügyöket a Tettes Nemes Vármegye bőlts ítélete alá botsátottuk 1823. jan. 12....Ezek így elrendeltetvénn, a Köz Rendből valók a Gyűlésből eloszlottak, a gyűlésben maradtak előtt pedig 5ör Megjeleni Iffjú Magyar Péter felesége Deák Katalin, a ki nevezett férjét még 18I7k Esztendöbenn elhagyvánn, attól külön él, és kérte a Gyűlést, hogy adjon néki Levelet, melynél fogva férjétől Magyar Pétertől lejendő elválását, a Törvény útjánn kereshesse. Deák Katalinnak ezen Kérése a Gyűlésben jelen volt Prédikátor, és több Elöljárók előtt helytelennek látszott ugyan elsőbenn, azért mivel a mint Deák Katalin, és férje Magyar Péter egymás ellen 1817k Esztendöbenn folytatott Perekből világossan megtetszik, Magyar Péter nem tsak az hogy nem verte el őtet magától, hanem több ízben is hívta viszsza magához: de mivel az is bizonyos hogy Deák Katalin I8I8dik Esztendőben Maius Holnapnak 3dik napján tartatott Presbyteriális Gyűlésünk előtt ajánlotta magát a Férjéhez Magyar Péterhez való viszszamenetelre, és viszsza is ment volna, ha a Férje, és annak Szüléi viszsza fogadták volna, de a kik annyira meg keményítették magukat, hogy magának Tekintetes Kapuvary János Fő Szolga Biró Urnák hathatós intéseire, s kemény fenyegetésére is őtet megokhoz nem vették: ezen az okon mi Deák Katalinnak kéréseit meg halgattuk, és ámbár világossan ki jelentette, hogy ő magában Férje Magyar Péter eránt halálos, és meg győzhetetlen gyűlölséget tapasztal s annál fogva kíván említett Férjétől elválni mindazonáltal minden lehető kérések, intések, javallások, fenyegetések által igyekeztünk őtet a Férjéhez való viszszamenetelre és az azzal leendő békességes lakásra reá bírni: de magát egészen meg keményítette, és a Váló Levélnek kiadását sürgette. Ezekután meg jelenvén előttünk Ifjú Magyar Péter Deák Katalinnak Férje, őtet is kértük, intettük, sőtt fenyegetésekkel is kénszeríttetünk a Felesége viszsza vételére, de most is azt valja, a mit I818dik Esztendőben Maius I3dik napján Presbyteriális Gyűlésünk előtt vallott, hogy készebb meghalni, mint Feleségét Deák Katalint valaha magához venni, annyival inkább mivel Deák Katalin a tőle különn való lakásának ideje alatt nem hogy meg jobbította volna magát, hanem tisztátalan életet élt, sőt Fattyat is vetett. 308