Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében
csak legkevesebb anyai hajlam van benne - dolgozni szolgálni nem mehet. " Véleménye szerint a bíróságnak gondoskodni kell a gyermektartásról, ne hogy a városra háruljon e feladat. 157 A leány engedékenysége mögött állhatott a vénlánysorstól való félelem, mely sok gúnyolódásra adott alkalmat, 158 máskor az illető legényhez való érzelmi vagy anyagi szempontú ragaszkodás. Ha a szülők észrevették, hogy leányuk körül náluk módosabb legény forgolódik, gyakran szemet hunytak a fiatalok szexuális kapcsolata fölött, sőt maguk terjesztették a hírt, hogy ezáltal a legényt rászorítsák a házasságra. A házasság előtti nemi életet bűnnek tartották, mindkét fiatalt (a leányt és legényt) egyaránt hibáztatta a falu közvéleménye, mégis mindenkor a leány volt hátrányosabb helyzetben. Az erkölcsi szférán belül a nemi erkölcs foglalta el az első helyet. Az erkölcs egyetlen részterületén sem találunk annyiféle törvényt, pontosan megfogalmazott tabut, mint a szexuális életben. A figyelem kiterjedt a házasság előtti és házasságon kívüli szerelemre, sőt a házasságon belülire is. Minden paraszti közösség pontosan tudta, mit jelent véteni a saját közössége által elfogadott és megszabott normák ellen. Hangsúlyozni kell, hogy saját közössége, mivel éppen a nemi élet területén van az egyes közösségek erkölcsi gyakorlatában a legnagyobb változatosság. A házasság előtti szerelem megítélésében van egy közös, majdnem minden közösségre érvényes tabu, amit nem szabad és nem illik áthágni. Ez teljes szigorral érvényesült. Ha gyermek nem is született ebből a tiltott kapcsolatból, a „falu mégis szájára vette a leányt", nem egyszer igen durva szavakkal illetve {„büdös kurva"). Olykor maguk a legények dicsekedtek el egymásnak kocsmázás közben sikereikkel. Természetesen ez ellen a leányok ingerülten tiltakoztak, ahogy egy ilyen esetben mondta a nő: „ha Héj jós Jánosnak esze volna ha mindjárt cselekedte volna is nem kellene ki beszélni".^ 9 A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzetének valóságos feltárásához tartozik az őket világra hozó nők, a megesett személyek, leányanyák kérdéskörének érintése is. Az anyakönyvi adatokból és a recens anyagból körvonalazható országos kép alapján a törvénytelen gyermekeket szülő nők nagy része a falu alsóbb társadalmi rétegéből került ki, de végső soron a társadalom minden rétege megtalálható közöttük. Sőt sárközi kutatásaink azt valószínűsítik, hogy e területen a megesett leányok TMÖL: Fszb. 181/ 1865. - A körülmények ugyan gyanúsak, hisz Angyó Lidia így folytatja az események felsorolását: „Ezután egy hétre Angyó Lidi Kovácska Mihályéknál volt fonni (Májusban nem szokás nálunk fonni - jegyzi meg a vizsgáló) honnét őtet Bárdos haza késérte s a kamarát rá törte egy evedzőt kézibe agyonütéssel fenyegette, ha meg nem adja magát, Lidi ismét engedett Bárdosnak, többször sikerült ezután buja vágyainak kielégítésit Lidivel eszközölni, - még végre 863d év Szt. Mihály napján ismét kisértette, de ez alkalommal Lidi figyelmeztette, hogy ne bántsa mivel már ugy is baja van és egyéb, a fogamzás előjeleitől tudta, de csupa szeméremből titkolta. - Hogy Bárdos utánajárt volna senkivel sem tudja tanúsítani. " Bárdos mindent tagadott, alibit is tudott tanukkal igazolni - „külömben oda nyilatkozik, hogy Angyó Lidihez, - ennek feslett életmódja miatt - soha sem érzett hajlandóságot, - hogy eddig feslett életű volt azt maga szemeivel is tapasztalta, de tanukkal is képes igazolni. Egy ízben ő Bajnok Andrással maga látta a szöllök között, hogy Rigler Lajos és Antal testvérektől szaladt el éjszaka idején szoknyáját fejére borítva, hogy általuk fel ne ismertessék. Pasztarak János: személyesen látta a fentebbi időszakba hajnalban Pápa Vincétől - ismert bujálkodó gazda embertől kijönni, Angyó Ferentznétől pedig szöllö munkálat alkalmával hallotta beszélni, hogy Angyó Lidi rokona, gyakrabban átjár Pápa Vincze szállására, hol ennek Péter nevezetű fijától egyszeri közösülésért 60 xrt kapott. Bárdos Dániel, Bárdos Ferenc és Szösz Sándor éjjeli őrködésük alkalmával 863d évi nyár utolján mind a hárman látták ugyan Pápa Vincéhez menni éjjeli órákban, - különben Bárdos Dani maga személyére nézve többször látta panaszlót Rigler György szöllöpásztorához Ránoczki Antalhoz éjjelenként lemenni. Bárdos János: I863d évi Junius 4én éjji 12 ora tájban a paplakra ment a templom torony áldomására összegyűlt vendégekhez, hol Angyó Lidit bizonyos Kolepp bajai ácsmesterrel csokolodzva találta a konyhába s azután őket magukra hagyta sötétbe. Kolepp egyéberánt többeknek eldicsérte Angyó Lidit, hogy jó leányka s nemileg be is vallotta azzali érintkezéseit. Körösztös Mihály saját szemeivel látta éjji óra tájban Pápa Vincze kapujában ácsorogni egy nagy kendővel beburkolva. Ily és hasonló tanúskodások a panaszló fél ellen a végtelenségig mennek. Angyó Lidi keresete - ki tudtunkkal rendes szülésen ment keresztül és mellékelt papi czédula szerént 1864d évi február 4én szült -sa szülést megelőző évben többekkel állt érintkezésben - valószínűleg alaptalan Bárdos István ellenében, mert ha az első szerelmi érintkezés május 14én történt ezen esetben a szülésnek nem lehetett volna már rá következő febr. 4én megtörténni, ha csak ugyan rendes szülés volt, mit eddig a bába is annak lenni tanúsít. " Az udvarlás, párválasztás és főképpen a házasságkötések, lakodalmak legfőbb ideje a hagyományos, magyar paraszti életben a farsang időszaka volt. Éppen ezért a farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez. A farsangi vénlánycsúfolás, tuskóhúzás változata terjedt el a Sárközben. Ennek napja a hamvazószerda volt. A tuskót kapuja elé kötözték, kihívták az utcára, és jót mulattak, amikor az akadályba belebotlott. A tuskót legények és lányok egyaránt húzhatták. - KATONA 1962, 166. BALÁZS KOVÁCS 1996, 305. 316
