Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon

18-19. kép: A vásártéri (ma Arany J. utcai) emeletes ház, illetve helye az építést megelőzően. (X-el megjelölve, VITÉZ V. KÁPOLNÁS 2004. 30. /részlet/, illetve TÖTTŐS 2007. 55.) „Irodalmi barátaink Adyt bohémnek, tehetséges, de gátlás nélküli, rakoncátlan szellemnek tartották, s ez a felfogás vidéken még inkább dominált. Mi éreztük nagyságát, és nap nap után lázasan lestük újabb megnyilatkozásait a sajtóban. Ekkor jött levele, melyben Jászi Oszkár soraira hivatkozva bejelenti látogatását, ha ez ellen nincs kifogásunk. Nagyon megörültünk, s minthogy még nem is láttuk Adyt soha, feszült érdeklődéssel és izgalommal vártuk őt a vonatnál. Sohasem felejtem el az első benyomást. Mindenre gondoltam, faital életem minden találkozására írókkal, művészekkel, kiszámíthatatlan bohémekkel... S ekkor a szekszárdi vasútállomáson kiszáll a vonatból az elegáns, nagyvárosiasán öltözött gentleman: Ady! Es ez az első meglepetés csak egyre erősödött a három nap folyamán, mely osztályrészünk lehetett. Szinte azt hitte volna az ember, hogy fékezi zsenialitását, nehogy egy pillanatra is a feltűnés, kiemelkedés vágyát sejtsék benne! Beszélgetésünk természetesen leginkább az irodalom területén mozgott. De azért időt szakítottak férjemmel minden egyébre is. Állandó téma volt a gazdasági helyzet, az emberek munka- és megélhetési lehetőségei. (...) A napok szépen, kedélyesen teltek. Tudtuk, hogy Ady pihenésre vágyik, s mindent elkövettünk, hogy ezt a pihenést zavartalanul biztosítsuk számára. De ő egyre kereste társaságunkat, és a három napon át végig a miénk volt. A szekszárdi dombokon élvezte a gyönyörű kilátást. Megírták nekünk, hogy szereti a bort, s így persze mindig várta az asztalnál a koccintási lehetőség. Férjem azután négyszemközt szinte panaszosan említette, hogy Ady könnyű bort kért. Márpedig ezt nehéz megszerezni, mondta férjem, mert a szekszárdiak halálos sértésnek tekintik, ha könnyű bort kérnek tőlük! Később aztán évekig derültünk azon, hogy Ady Budapestre visszatérvén rólunk kedvesen, hízelgősen nyilatkozott, majd megjegyezte: Nagyon megszerettem a Lajost, csak egy baj volt: mindig inni kellett vele> "

l67 Miután az előzőekben a Leopold házaspár szekszárdi lakhelyei közül a város területén találhatókat sorba vettük, nem feledkezhetünk el egy továbbiról sem, mely a városhoz közel eső Ozsákpusztán volt, és természetesen - a gazdálkodáshoz kapcsolódott. KOVALOVSZKY 1990, 528-529. - Ifj. Leopold Lajosné Jacobi Lívia visszaemlékezéséből arról is olvashatunk, hogy többek közt miért nem maradt fenn szerves irathagyaték ifj. Leopold Lajostól: „Sajnos ez is, mint Ady néhány levele s azoknak az időknek majdnem minden dokumentuma, eltűnt a háború (ti. a II. világháború - Szerz.) alatt. ". 447