Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Gaál Zsuzsanna: A passzív ellenállás másfél évtizede Tolna megyében
származású, vagyis a nem nemesek hivatalviseléséről szóló törvény óta eltelt másfél évtized alatt a polgári eredetű értelmiség a státuszok csaknem felét elfoglalta. Figyelemre méltó az is, hogy a jegyzékben szereplő tisztviselők születési, illetve szolgálati helye a magyar származásúak esetében is gyakran más megyében található. Ezek a jelek arra utalnak, hogy e tisztviselők zöme nem a jómódú középbirtokos családok tagjai köréből került ki. Mindez nem jelenti azt, hogy ne létezett volna egyfajta kontinuitás az 1848 előtti és a Bach korszakbeli tisztviselői kar között. Egy lassan kibontakozó folyamat eredményeként a megyei igazgatásban is kialakult számos olyan poszt, amelyet foglalkozásukat hivatásként űző értelmiségiek töltöttek be már az 1848-as változásokat megelőzően is. De a kontinuitás irányába hatottak az időközben lezajlott gazdasági, társadalmi változások is. Az egykor jómódú, de utóbb elszegényedő nemesi családok tagjai közül is egyre többen vállaltak hivatalt pusztán azért, hogy megélhetésüket valamilyen módon biztosíthassák. Benedek Gábor vizsgálataiból tudjuk azt is, hogy az elemzése körébe vont 188 szolgabíró négyötöde 1849 előtt kezdte pályafutását. Az önkényuralom időszaka hivatali karrierjük kiteljesedését eredményezte, a hierarchiában olyan magasra kerülhettek, ahova korábban csak kivételes szerencsének és képességeknek köszönhetően juthattak volna. A reformkori és a neoabszolutizmus alatti tisztikarok közötti kontinuitás meglétét igazolják Papp József hat megyére kiterjedő kutatásai is. Ugyanakkor felhívják arra is a figyelmet, hogy a kontinuitás országos szinten érvényesül, mellette egyes vármegyékben radikális elitcsere következett be. 21 Tolna egyértelműen ez utóbbi kategóriába tartozik, az 1854 után felálló tisztikar teljes cserét jelentett a provizórium időszakához képest is. Az öt járás közül négy élén osztrák, illetve cseh származású hivatalnok állt, az ötödiket pedig egy Pest megyéből ideszármazott személy töltötte be. 22 A jelenség okára nem találtunk meggyőző magyarázatot. A kötelező német nyelvismeret a megnövekedett kvalifikációs követelmények a megyék között meglevő különbségeket önmagukban nem indokolják. Bach rendszere 1860-ra megbukott. A Habsburg birodalom nemzetközi elszigetelődése, az olasz fronton elszenvedett veresége komoly figyelmeztetés az udvar számára, annál inkább, mivel a hátország is forrongott, egy újabb forradalom rémével fenyegetve Ferenc Józsefet. Ebben a helyzetben a konzervatív arisztokrácia elérkezettnek látta az időt saját politikai elképzeléseinek megvalósítására, nevezetesen a forradalom előtti törvényhozási és közigazgatási rendszer újraélesztésére. Tárgyalásaik végső eredménye az a dokumentum, amit történetírásunk Októberi diploma néven tart számon. Az alkotmányos föderalizmus irányába tett elmozdulást a konzervatívok komoly sikerként könyvelték el, s azt remélték, hogy a tető alá hozott megegyezés széles körű elfogadtatást nyer a magyar társadalomban. Apponyi György Sztankovánszky Imréhez címzett levelében a következőket írja a Bécsben folytatott alkudozásról: „...élénk örömmel értettem szíves közlésedből, hogy Te kedves Barátom a bir. tanácsbeni működésünkkel meg voltál elégedve. Én a belépés és vitatkozás alatt kiállóit lelki küzdelmek és kínszenvedések után a minden reményemet felül haladott eredményben találom igazolásomat. ....Az Oct. 20át megelőző események, nem különben a Diploma és ezt kísérő kéziratok - minden hiányok mellett - a legszebb reménnyel töltötték el keblemet.... Soha nem számítottam arra, hogy a birodalomnak súlypontját szeretett hazánk fogja képezni, hogy szavunk eldöntő lesz a birodalomnak minden ügyeiben. Ez kezünkben van, ha erővel nem taszítjuk el tőlünk a békés ütőn megnyerhető diadalt 23 " A konzervatívok műhelyében született kibontakozási terv fogadtatása azonban korántsem olyan pozitív, mint alkotóik remélték volna. Az elért eredmények bár reményt keltettek, de kétségeket is ébresztettek a 48as vívmányokhoz ragaszkodó középbirtokos nemesség többségében. A megyék szervezése során már az első lépéseknél jól érzékelhető ez a bizonytalanságot tükröző kettősség: a konzervatívok nagy csalódására például a kinevezett főispánok közül jó néhányan lemondtak a megtisztelő megbízatásról. Közéjük tartozott a Tolna élére kiszemelt Sztankovánszky Imre is, aki hosszas győzködés után végül visszavonta lemondását. 24 Az alkotmányos kibontakozás lehetőségével kapcsolatos kétségeket Bartal György a következőképpen fogalmazta meg Sztankovánszky Imréhez írt levelében: „Az én óhajtásom is az, hogy a Te helyes tapintatodnak, tekintélyednek sikerüljön a megyét arra az irányba juttatni, mely a jelen válságos helyzetben minden túlzásoktól menten vezethet a kikerülhetetlen bonyodalmaknak egyedüli mentő révébe az 21 PAPP, 2004, 58. p. 22 Lásd 1. sz, melléklet 23 TMÖL Sztankovánszky cs. i. 19. dob. 24 SZABAD, 1969. 92. p. 402
