Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

egy-egy adott közösségen belül részt vettek minden női baj kezelésében, s hordozói, birtokosai, letéteményesei voltak egy sok évszázados tapasztalaton nyugvó tudásanyagnak.

221 „így van ez. A nép - igen helyesen - sohasem hitte, hogy „rendes úton" meggazdagodhat valaki, és társadalmi-gazdasági törvények ismerete híján legendát csinált a nagy vagyonok keletkezéséről. Forrásom azután fölveti a kérdést: vajon áldás kísérte-é ezt a nagy vagyont? Hát, a dúsgazdag fivérek leány testvérpárt vettek feleségül. Egyik párnak leánya született, s midőn fölserdült, feleségül adták. Ugyanakkor a leány apja váratlanul másodszor teherbe ejtette feleségit. Szörnyű szégyennek számított ez az egykés erkölcsi rendben: másodszor foganni és meglett korban? Mi lészen ekként a világbul? A „gyalázat" elhárítására jól bevált módszereket vettek igénybe: zsákokat emeltettek az asszonnyal, mákonyt kellett innia, hadd tűnjék el a „szégyen ", de csak nem tűnt el. Angyalcsináló bábaasszonyhoz mégsem akartak menni, így szegény, nem kívánt poronty mégis e világra érkezett, fiú lett és „süsü". Midőn legénysorba huzakodott, csupán szegény leány ment hozzá a vagyonáért. Am a menyecske a természetes emberi hajlamok parancsszavát követve gyüge férje helyett a takaros kocsislegényt szerette, leánya is attól született. Vidáman éltek, tízholdanként adták el a földet, szépen csúsztak lefelé. " 221 GÉMES 1987,20. 222 FÉJA 1963, 231-232. 336