Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

Az ablak alatt lehajolva köllött másznom, hogy odabentrül észre ne vögyenek De magerte, mert így kényelmesen, az ágyban löhetött gyakni. Jó időben kimöntünk a tanya mögé is, a kukoricásba, oszt ott, a sima földön gy aktunk. Ez mög azért volt jó, mert nem köllött a zajra vigyáznunk. "

I95 „Keresztágyat löktem az asszonynak" — A nemi élet kultúrája A férfi és a nő közötti szoros érzelmi kapcsolat, amely a házasságnak alapja lehetett volna, gyakran hiányzott a paraszti közösségekben. A megszokás és beletörődés pótolja ennek hiányát az idő múltával úgyahogy. A család belső rendje, az egész paraszti életforma, az asszonyok helyzetéről vallott általános felfogás szinte lehetetlenné tette, hogy két összekerült ember között szorosabbá, meghittebbé fűződjön a kapcsolat. A férfiak feleségüket tulajdonféléjüknek tekintették, akinek kötelessége rájuk dolgozni, mindent kedvükre tenni, őket kiszolgálni, hűségesnek lenni, stb. Eszükbe se jutott, hogy kedveskedésre, szeretetre, védelemre, gyengédségre is szüksége lehet annak a másiknak. Bensőséges emberi vonzalom, egymáshoz ragaszkodó mély emberi érzés jobbára csak azok között támadt, akik mint gyerekkori szeretők kerültek össze. A fiatalkori vonzalom, amelyet már a házasság kezdetén elborított a sok munka, kötelesség, gond, átváltozott lehiggadt szeretetre, élettársi megbecsülésre. A hagyományos nemi erkölcs csak a házasságon belüli nemi életet tekintette hivatalosan megengedhetőnek. A házasság által törvényesített, elfogadott nemi élet célja pedig utódok létrehozása, és a természeti szükséglet kielégítése. A nemi kapcsolatot az élet szerves velejárójának tekintették, melyből azonban nem illett nagy ügyet csinálni. A férfiak nem lelkiekkel, gyengédséggel fűszerezett legmagasabb rendű beteljesülésnek, hanem többnyire egyszerű fiziológiai szükségletnek tekintették, melynek kielégítése a normális élet velejárója. Nem ismerték a túlfűtött erotikát, és nem is igyekeztek raffinait módszerekkel eljutni az orgazmushoz, hanem a lehető legegyszerűbben, leggyorsabban megadni a testnek, ami jár, és legtöbb esetben csupán a saját testüknek, nem gondolva a partner, a feleség reakcióival. „Mikor oszt megkaptam a magamét, akkor alászógája, befordultam, oszt aludtam. Hát nem beszílgettünk mink rüla. Hát arrul mit kéne beszélgetni, azt csinálni kell, nem diskurálni rúla. Mér. Látta mán, hogy csinájja a kakas is. Leszáll a tyúkrul, megrázza magát, oszt megy dógára. " AiZ igen változatos terminológiájú nemi közösülés (megkanolta, meghágta, megbaszta, megkoppantotta, aláfutött az asszonynak, megnyomta, elhálta, közösködött vele) néhány kifejezéstől eltekintve a férfi aktív szerepét, kizárólagos kezdeményezését, a nő passzív elfogadó, eltűrő szerepét nyugtázza. A férfiak természetes, egészséges életösztönük gyors kielégítésére törekedtek. Nagymértékben megmutatkozott az a koitusz lefolyásában, amelynek során az előjáték és utójáték lényegében elmaradt, s a hangsúly a tulajdonképpeni koituszon volt. Többnyire a házasság előtti szexuális kapcsolatban fordítottak valamelyes gondot a férfiak a szerelmi előjátékra, hogy előkészítsék a vonakodó partnert a nemi aktusra. De nem törődtek a férfiak feleségükkel való első közösülés alkalmával sem azzal, hogy türelemmel, gyengédséggel átsegítsék őket az első nehézségeken, vonzóvá tegyék számukra a nemi életet, feloldják a beléjük nevelt gátlásokat. így sok nőt végigkísért az első koitusz keserű élménye.

197 Feleségüket szerető, figyelmes, tapasztalt férfiaknak - különösen, akik szinte gyereklányt vettek el - szerencsés esetben gondjuk volt arra, hogy ne „megerőszakolás" árán érvényesítsék jogaikat, hanem fokozatosan szoktassák párjukat a szexuális élethez.

198 A nemi életnek a „polgári világban" bevett érzéki öröm fokozó praktikáit nem ismerték, vagy ha ismerték is, nem alkalmazták, sőt nagy megvetéssel beszéltek róla. Azon túl, hogy a szerelmi előjáték természete összhangban van a kultúra színvonalával, gondolnunk kell olyan profán gyakorlati tényezőkre is, hogy a paraszti családoknál több nemzedék lakott nagyon sok esetben egyetlen szobában. így a nemi közösülést igyekeztek minél rövidebb idő alatt, s úgy végrehajtani, hogy az minél kevesebb zajjal járjon, a család többi tagját fel ne ébresszék, észre ne vegyék, hogy „ nyöszörög a nyoszolya ". SZENTI 1987,231. VAJDA 1987, 198. GYŐRI 1975, 135-137., BERÉNY1 1975, 173. A szlavóniai magyaroknál a közösség által szigorúan betartatott szokás szerint az ifjú férjnek egy héten keresztül szoktatnia kellett magához, házasélethez feleségét és csak a 8. éjjel tehette magáévá. - Valószínűleg nemcsak humanitárius szempontok játszottak szerepet ezen intézményesített szokás kialakításában, hanem a keresztény önmegtartóztatás betartatása is. PENAVIN 1981, 144. 329