Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

A komaság intézményének kölcsönös segítségen nyugvó funkcióját a bővérű komák, ezen a téren is érvényesíteni akarták, mondván „a megkezdett befőtt elromlik, azt meg kell enni. " A vőnek ment férj halála esetén, a fiatalon özvegyen maradt feleség helyzete ilyen tekintetben sokkal kedvezőbb volt, vagyonos lévén, még legényembert is kaphatott második férj gyanánt. A szegényebb sárköziek véleményét tükrözi az alábbi vélemény: „Akinek nem volt anyagi gondja, az ráért a valagával foglalkozni, nem kellett azon gyötrődni, miből élünk meg, hiszen volt földje, azt Sz. É.-val, nekik két fiuk volt. G. A. elvette S. S-t, egy gyerekük van András. G. J. elvette N. E-t János fiuk született. Az idősebb G. A. házasodott először. O azonban 1935-ben meghalt. Felesége akkor összeállt egy másik emberrel. O maga úgy mondja, hogy elment gondozónak egy beteges emberhez. Közben a maga anyai részében öt hold földjében gazdálkodott. Ez a férfi, akihez költözött, még nem volt elválva a feleségétől és fiától. Azzal állt perben, a vagyonért. 11 hold földje volt, de nem volt hozzá marhája. Neki az asszonyban 10 hold volt. Egy darabig együtt voltak. Az asszony azt mondja, hogy a férfi meghalt, azért költözött el onnan. (A községbeliek azt mondják, hogy azért küldte el a férfi a nőt, mert meg tudta, hogy az apósát szereti.) Az asszony ekkor fiával szállásra ment ki lakni. Külön is akart maradni, de az após visszahívta. Közben megnősült a második fiú is, odahozta az asszonyt, de két meny nem fér össze. S. S.-t amúgy is jobban szerették, mint a fiatalt, azért ennek el kellett menni. (Úgy mondják, mert az apósál szereti, azér van neki jobb sora a házban, azért volt mindig a második meny elé helyezve.) Szerette S. S.t a kisebbik ura János is, azután, hogy meghalt a férje, András. A kívülálló szomszédság úgy véli, hogy János S. S.-val azután is megtartotta jó viszonyát, hogy megnősült. 1950-ben ment el a háztól János vőnek. Ekkor a szülők felosztottak mindent a fiak között (András meghalt már). Felosztották nemcsak az ingatlant, hanem az ingóságokat is. Többek között az abroszokat, a női ruhákat, bár ennek tulajdonosa él még. Ez az öregasszony, 61 éves, magának tartott fent néhány darabot belőle. Az Andrásra eső részt, ennek fiára ifjú Andrásra adta, vagyis ez a rész az unokára szállt. Adott neki szoknyát, rokolyát, ingeket, meleg keszkenőt. Ezeknek egy részét az édesanyja használja a fiának. Másik részét meg majd viszi a feleségének. " - FEL 1951. - Nagy Kovács István döbröközi földmíves-hírversíró 1921. október 26-án vette feleségül Sárpilisen a helybéli Dávid Erzsébetet, egy jómódú gazda egyetlen leányát. A menyecske azonban igen fiatalon, 1922. május 8-án, 21 éves korában elhunyt. Második felesége is sárközi leány volt. 1923. jan. 6-án vette feleségül a 21 esztendős elvált, Geresdi Sárát. Ide is vőnek érkezett, de nem sokáig maradt apósánál, elmenetelének okát versben is megírta: Költői levél hetven holdas törvényesen elvált feleségemhez Tolna megye Alsónyékre Mióta szakítottunk, múlott egypár nyár és tél,/Szívemben az emlék mégis egyaránt él./Az a szomorú emlék úgy van a lelkembe, Mint a kidőlt fának visszamaradt gyökere. De nem azért nem feledem az emléket,/ Hogy visszavágyom hazug szerelmedet./ A dehogy! Utánad én már nem búsulok, Nem kell a szerelmed, nem kell a vagyonod. Tudom, rajtad most is díszlik a bársony, selyem,/ Mihaszna, ha szálai közt moly terem./ Molyférgek szétrágják drága selymedet, Sötét bűn pedig ép úgy hazug szívedet. Midőn először láttalak s beszéltem veled,/ ..../Szívemet a szemeddel magadhoz szívtad,/ Mint sugarát a lemenő csillag. En védekezem a csábító szerelmed ellen,/ Ezerszer is megmondtam, hozományom nincsen./ Megmondtam, hogy szegény vagyok, Úgy szeress, hogy vagyont nem adhatok. Tudod-e mikor először nálad voltam én,/ Szobácskádban veled kettecskén./ Emlékszel-e, mikor ajkamra csókot adtál,/ Fülembe pedig szerelmet súgtál. Ezerszer azt mondtad énnekem,/ Tied óhajtok lenni a sírig édesem./ Nem baj, ha szegény vagy is, szeretlek,/ Ha úgy akarod világ végéig követlek. Vőnek mentem hozzátok tél közepén,/ Dermesztő hidegben január elején./ Hó borított völgyeket és hegyeket,/ Szívünkben mégis akkor volt a kikelet. Mert aki egymást szereti, nincs akkor tél,/ Aki boldog, annak télen is tavasz kél./ Nekünk meg a szerelmünk meg lett fordítva,/ Szívünkben tél lett kora tavaszra. Alighogy megjött a viruló március,/ Szerelmünkbe fészkelt a bacilus./ Olyan óriási bacilust nem láttam mióta élek,/ Mert anyád volt az a csuda rettenetes féreg. Anyád bűnét elárulom, nem titkolom tőled,/ A szemtelen arra kért, hogy szeressem őtet. Üzenet az anyósnak Alsónyéken egy gazdag asszony hogyan járta el a bolondját./ Hogyan hervasztja selyemruhákkal az egyetlen lányát. /Miért űzte el a három törvényes és egy nem törvényes vőjét. Nagy Kovács Istvánról megemlékezik Illyés Gyula is a Puszták népe című művében. „Aki a pusztán az olvasás mellett írt is, az legtöbb esetben komoly író volt...Megvolt a költője Görbőnek, megvolt Naknak, Egyházasbérnek, Döbröközön Nagy Kovács István tevékenykedett...Minden vers pontos hírt közölt, röviden és keresetlenül. A hírekből a drámaiság mellett nem hiányzott az elmélyedés sem. De nemcsak balladai eseményt adtak közre: ami a legnehezebb, meglátták és fbIj egyezték a néplélek rezdüléseit is...A „költői levél hetvenholdas törvényesen elvált feleségemhez, Tolna megye Alsónyékre" a költő anyósát leplezi le. Szerző egy sárközi egykés családba ment vőnek, tél közepén...A költőt üldözték, e vers miatt később törvényes úton is. Vállalta tettét. " ILLYÉS 1993,154-156. 323