Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

legalább 50 százaléka a jobbmódú, telkes gazdalányok közül került ki. Pl. Sárpilisen az értékelhető 35 esetből 19-nél az anya a telkesek csoportjához tartozott, 9 zsellér, 5 szolgáló és kettőnek a társadalmi állása megállapíthatatlan. Alsónyéken az 56 esetből 28 telkes, 12 zsellér, 2 pásztor, 5 szolgáló és 9 napszámos állapotú volt az anya. A megesett lány elsősorban a szegényebb rétegek körében volt gyakori, ők ugyanis munkát vállalva fiatalon, gyakran gyermekfejjel kerültek ki a szülői házból, felügyelet nélkül, szabadon élhettek. A tiltott szerelmi kapcsolatok gyakori esetei közé tartozott a gazdag legény és a cselédlány viszonya,

160 a Sárközben előfordult az ellenkezője is: a gazdag egyke és a jóképű szolgalegény kapcsolata, sőt házassága is gyakori volt. A megesett leányok életében meghatározó volt a „vétek", mert komoly változást hozott társadalmi helyzetükben, sőt még az öltözködésükben is, mely külső, látható jele, mintegy bélyege volt „ bűnbeesésüknek ". Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy minden áron apát igyekeztek szerezni születendő gyermeküknek, néha nem is a legtisztább eszközökkel. A decsi elöljárók 1844. február 13-án bábákkal vizsgáltatták meg Pütsök Zsuzsanna hajadon leányzót. A vizsgálat eredménye - de a leány saját bevallása szerint tőle egy három hónapos gyermek ment el. „Ennek következtében Pütsök Susanna leánynak fékető köttetni rendeltetett. "

161 A házasság előtti szerelemre főleg akkor derült fény, ha a leány teherbe esett és így látható nyoma maradt az együttlétnek. Ilyen esetben a leányok minden eszköz latba vetésével igyekeztek férjet szerezni maguknak. Az őcsényi parókián 1834. január elsején tárgyalták Pál Éva hajadon panaszát, mi szerint Dorkó István őt az előző esztendőben „Sarlós (július 2.) előtt való héten fényes nappal, a magok házánál mikor éppen tisztulása volt teherbe ejtette és ezt elismerni nem akarja. " Behívatták a megvádolt személyt, és hathatósan a lelkére kötötték, hogy ismerje el e cselekedetét, nem kell attól tartania, hogy Pál Évát feleségül kell vennie. A szembesítés mindössze annyi eredményt hozott, hogy Dorkó elismerte, valóban „a ki tett Esztendőben Szent Márton hetében Pál Évával, minekutanna az néki két itze bort adott, valósággal közösködött". Ezt pedig a vádló tagadta és állította, hogy sem azt megelőzően, sem azután nem közösködött vele, „hanem tsak Sarlós előtt való héten ". A tanács „minekutanna látta, hogy Pál Eva olyan környülallasokat ad elő, amelyek között talán nem is lehetséges, hogy gyermek fogantassék: annyival inkább mivel Pál Éva azt állítja, hogy ő soha senkivel Dorkó Istvánon kívül nem közösködött. -~ A gyűlés erre Dorkó Istvánt ezen vád alól felszabadítottnak ítélte. " Természetesen a legények mindent megpróbáltak, hogy kibújjanak a felelősség alól, főleg abban az esetben ha nem is érezték magukat bűnösnek. „1820ik esztendőben november 28ik napján Farkas Pál leánya jelentette a helybeli prédikátornak, hogy őtet Szösz Mihály fia Sándor terehbe ejtette, és már most azon tselekedetét tagadja, s mindenfelé azt beszélli, hogy Farkas Sára a maga tulajdon testvérétől Farkas Páltól esett teréhbe " Ezt ő nem tűrheti, kéri a lelkészt, vizsgálja ki az ügyet. Meghallgatták Farkas Sárát, ki a hol, mikor, kitől esett teherbe kérdésre így válaszolt: „Mint hogy a házok szoros is, meleg is volt, tehát az ágyokat felvetették a padlásra a hol volt Szösz Sándor ágya is, úgymint a ki akkor szüleivel együtt Farkas Pál házánál lakott. Több éjtszakákon hálván a padláson, és többnyire tsak ketten, Szösz Sándor hozzáment és ellene nem álhatván többszöri ostromlásának, engedett néki, főképpen azért: mivel Szösz Sándor azzal bíztatta őtet hogy tőle még nem lészen gyermek, mivel ő Decsi házassági anyakönyvek - Decsi református egyház tulajdonában. 1775. január 12. ifj. Kis Szél András vette itt szolgálóskodó árva hajadon leányt, Nyiri Évát. 1778. január 7. ifj. Tisza János vette néhai Kölesden lakó Sós István itt szolgálóskodó árva hajadon leányát, Erzsébetet. 1786. február 27. Szüts Ferencz vette Pilisen lakott néhai Kováts Jánosnak itt szolgálóskodó árva hajadon leányát, Évát. 1801. február 4. ifj. Bogár András vette „Édes Atya Házánál" szolgált néhai uszodi lakos Patai Simon János leányát, Ágnest. 1792. november 28. Kölesden lakott néhai Adorján Jánosnak itten szolgált fia, Adorján István vette Pusztai Varga Erzsébetet, kinek apja János. 1800. november 19. Szekeres Andrásnál szolgált ifj. Molnár István fiul menvén Molnár Mihály házához, vette annak lányát, Sárát. 1803. február 7. Nagy Pálban született Pilisen nevelkedett Őtsényben több helyeken, de utoljára özvegy Tök Péternél szolgált Kúltsár Ádám vette néhai Elek István özvegyét, Angyó Zsuzsannát. 1805. július 10. B. Tóth János (Kölesd) Or. Drubits János szolgája fiul menvén Ör. Mihál János Házához vette annak menyét, Pörnyi Zsuzsannát. 1806. január 8. Csekei András (Csanád) Köntzöl András szolgája fiul menvén gazdája házához, vette annak leányát, néhai Varga János özvegyét, Köntzöl Évát. 1807. november 8. Jakab István szolga vette özvegy Kozma Andrásné Tóth Sárát, a gazdaasszonyát. Decs községi protokollum - 1844. február 13. Őcsényi községi protokollum - 1834. január 1. 317