Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében
hogy Héjjós János az ö tanyájok előtt Zsikó Erzsébetek tanyájok felé ballag, utána mentek amikor Zsikó Erzsébet bent a tanyában az asztal mellett gyertya világnál czifrán felöltözve szundikált, de még akkor Héjjós János hozzá a tanyába be nem ment, ők azért a magok tanyájokhoz vissza mentek, hanem idő vártatva ismét elmentek Zsikó Erzsébetek tanyájához a midőn már a világ eloltva Héjjós János pedig bent a tanyába volt, ők pedig egész éjtzaka a tanya mellett leselkedtek: de semmi rosszat nem tapasztaltattak. Reggel hajnalba Zsikó Erzsébet a tanyából kijővén meg látta Tök Istvánt és azt nagyon meg szitta. Ezzel Tök István és Magyar János semmit nem gondolván, ez bement a konyhába Héjjós Jánost a pinczében keresendő a hová Zsikó Erzsébet bé nem bocsátotta attól tartván, hogy a pincze gádorban lévő meszes edényeket öszve töri külömben is ott a konyhában előtte volt Héjjós János. Ekkor ez, Zsikó Erzsébetet megfogta és a földhöz akarta ütni, de Tök István kívülről bekiáltott, hogy azt ne cselekedje azért is nem bántotta és mind a ketten onnét elmentek. Ennek a dolognak a kurkászásával Tök István fel hagyott volna, ha Zsikó Erzsébet idehaza a helységben őtet latornak kurvás kurafinak nem kiáltozza. " Ezt a gyalázatot Tök István nem szenvedhette el, ezért kérte a lelkészt az ügy kivizsgálására. Ha Zsikó Erzsébet be tudja bizonyítani vádjait, ő kész minden büntetésnek önként alávetni magát, de hogy Zsikó Erzsébet valósággal kurva, ő azt bebizonyítja magával Héjjóssal, Zsikó Erzsébet „latrával". A panasz kivizsgálására a lelkész augusztus 28-án presbiteriális gyűlést hívott egybe. Először beidézték Tök Istvánt, aki mindent úgy vallott, ahogy a prédikátornak már elmondta. Magyar János megerősítette Tök István vallomását. „Héjjós János minden erőltetés és fenyegetés nélkül szinte az első kérdésre Zsikó Erzsébetnek szemibe mondotta, hogy véle jó darab időtől fogva tisztátalan életet él, és több ízben közösködött. Zsikó Erzsébet nem csak álhatatosan esküvések és átkozódások közt tagadta, hogy ő valaha Héjjós Jánossal közösködött volna, hanem a gyűlés előtt reá köpködött, pofon verte és azt mondotta, hogy ha Héj jós Jánosnak esze volna ha mindjárt cselekedte volna is nem kellene ki beszélni. " A tanács kivizsgálás után megpróbálta kibékíteni a haragosokat, mivel azonban Zsikó Erzsébet Héjjós Jánossal egymással való „ közösködéseket egész világosságra hozni nem lehet, egyik tagadván a másik állítván, bizonysága azonban egyiknek sem lévén tanácsosnak ítélte mind ezeket a perlekedő feleket békességre bírni, annyival inkább mivel már előtte két vagy három ilyen per megfordulván utoljára a vádoltatottnak ártatlansága világosságra jött. " A békítési kísérlet végül nem járt eredménnyel. 146 A házasság előtti nemi kapcsolat Ősi ösztöneink közül az egyik legmarkánsabb a faj fenntartó. Ez a belső késztetés gyakran olyan erősen jelentkezik, hogy ideiglenesen egy sor más, fontos ösztön-megnyilvánulást képes elnyomni, és akár önpusztító módon is felszínre tör. A szexuális kívánalom kiélését az emberi társadalom az erkölcsi normák megteremtésével kezdte korlátozni. 147 A házasság előtti nemi kapcsolatra elsősorban a legények köréből vannak példák. A legények eljártak a szomszédos mezővárosokba (Bajára, Bátaszékre, Szekszárdra), gyakran távolabb is (katonai, uradalmi fuvarozás során), itt-ott alkalom nyílott a könnyűvérű nőkkel való szeretkezésre. A legtöbb kisebb mezővárosban is volt bordélyház, ahová elsősorban a legények jártak, de mellettük megjelentek időnként a házas emberek is. Tudunk arról is, hogy kocsmárosok, vendéglősök szintén tartottak olyan nőszemélyeket, akik az ilyen irányú igényeket kielégítették. 148 1864. augusztus 28-án jelenti a decsi bíró a járási főszolgabírónak, hogy „Asztalos Erzsébet szeremlei illetőségű nő személy, ki pár évektől fogva Decsen, hol egyik, hol másik lakosnál szolgálatban lévén - Schvarcz Simon decsi korcsmárosnál minden bér nélkül 5-6 hetek olta mint kéj nő tartózkodik" - buja korba esett, ki kellene vizsgálni betegségét, mielőtt még többeket megfertőz. 149 1864. november 2-án „a cs. k. csendőrszakasz parancsnokság jelenti, mi szerint Decsen szolgálatban lévő csendőrség közül 3 ember Sypfilisel tért visza, ennél fogva azon hiedelem van, hogy ott Őcsényi Reformata Szent Ekklésiának Protokolluma, készítődött Szekszárdon 1809dik Esztendő Julius első napján Soltra János Prédikátorságában és Nagy Sándor Curatorságában. - 1831. augusztus 21. - Az őcsényi református egyház tulajdonában. SZENTI 1992,247. BALÁZS KOVÁCS 2000a, 254. TMÖL. Központi járás főszolgabírójának iratai 2131/1864. 313
