Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Kiss Attila: Észrevételek a „tokuz-oguz problémá”-hoz

Dobrovits konstrukciójának nagy előnye, hogy nem kell félreértelmeznie az oguz törzsek számát, nem állít fel segédhipotéziseket az oguzok kilences törzsszervezetének átalakításáról a 6. század közepén, ráadásul bevonja a nyugati türk törzseket az elképzelésébe, amit eddig nem tettek. Adatai mellett idézi Ligeti ellenvetését, aki már 1971-ben felhívta arra a figyelmet, hogy Czeglédy azon ötlete, hogy a tibeti forrás által felsorolt 12 törzs a keleti türkökkel lenne megfeleltethető, téves. így gyakorlatilag direkt és indirekt megfontolásokból is el kell vetnünk Czeglédy elképzelését. Dobrovits elgondolása a tokuz-oguz problémával kapcsolatban is értékes. Az oguz és ujgur törzsek számáról és egymáshoz való viszonyáról alkotott eddigi elképzelések azon nyugodtak, hogy: 1. A tokuz-oguzoknak valamiképpen tizennyolc törzsből kellett felépülniük (erre mutatna a kagánlány feliratából „következő", indirekt adat és Támim ibn Bahr adata a 9. századi ujgurokról, amikor azonban már rég Ujgur Kaganátus állt fenn, nem a tokuz-oguz törzsszövetség). 2. Az ujguroknak, bár kilenc törzsükről tudunk, tíz törzsből kellett állniuk, már a türk hegemónia korszakában (vö. Sine-uszu felirat passzusa, de ez az adat is már a 8. század közepi Ujgur Kaganátus idejéből származik, illetve a Szuj-su t'ie-lö törzsfelsorolását, amelynek viszont nincs bizonyító ereje a kérdéssel kapcsolatban). Mivel Czeglédy 12+18-as konstrukciója minden bizonnyal hibás, elesik a tizennyolc törzsű tokuz-oguz bizonyítás is, akármilyen (bizonyíthatatlan) segédhipotézist is alkalmazunk (szervezeti átalakítás, csatlakozott „nem tokuz-oguz" törzs, kínai kompilátorok „olló-ragasztó" eljárása stb.). Ugyanilyen megfontolásból kár erőltetni a Sine-uszu felirat „on ujgur tokuz oguz" passzusát. Ez a terminus az ujgur hatalom idején a kagán népét jelöli, ami nem egyenlő a 7. századi tokuz-oguz törzsszövetséggel! Konklúzió Összességében felvethető az a következtetés, hogy igazából nincs „tokuz-oguz probléma". A két törzscsoport numerikus felosztását azért nem sikerült tisztázni, mert a kutatás vagy azt akarta bizonyítani, hogy a tokuz-oguz törzsszövetség kiegészült tíz törzsre a 7. században (bár ennek a neve is ellent mond) vagy pedig azt, hogy az ujgurok kilenc törzse alakult át egy tíz törzsből álló szervezetté még a türk hegemónia korszakában. Ezekre a konstrukciókra azért volt szükség, mert a tokuz-oguz törzsek számát tizennyolc egységben gondolták el, a kútfők adatainak félreértése miatt. Ezek az elképzelések azonban nem állják ki a kritika próbáját. Ugyanis egyik elgondolás sem igazolható és nem is szükséges. A forrásokból nyerhető információ, megnézve és összevetve az eddig kialakult elképzelésekkel, a következő: Az oguz törzsek a t'ie-lö törzsszövetség keleti ágát alkották. A 7. századra egy kilenc törzsből megszerveződött népként bukkan fel a kínai forrásokban, először 630-ban Kiu sing, azaz „Kilenc törzs" néven. Ennek a kínai formának a tökéletes párja a türk feliratokon a kagán népeként (és állandóan lázadó alattvalóiként) emlegetett, kilenctörzsű oguzok, azaz a tokuz-oguzok. Ennek a kilenc törzsből megszervezett oguz föderációnak volt a vezértörzse az ujgur, ami a kínai adatok szerint ugyancsak kilenc törzsből tevődött össze. Az oguzok kilenc törzséből a felsorolt első hét említését már régebbi munkákban is megtaláljuk. Azt is pontosan tudjuk, hogy az utolsó két törzs 742 után, a türk hegemónia bukása körül emelkedett fel az oguz törzsek közé. A sie yen-t 'o-król tudjuk, hogy az ujgurokkal vetélkedtek az oguz törzsek feletti irányításért, sőt a 7. század elején a nyugati türk kagán ennek a törzsnek a főembereit gyilkoltatja halomra; a választás nyílván nem véletlen. Ismertebb oguz törzsek nevei, pl. az Ädiz sem jelenik meg a törzsnév-listán. A türkökkel folyatott harcok során törzsek bomolhattak fel és szerveződhettek át. Azonban a kilences struktúra megmaradt. Változást csak az ujgur birodalom megalakulása hozott. Az Ujgur Kaganátus a keleti türk szervezet szerint alakult meg, azaz egy öt törzsből álló jobb-, illetve egy ugyanilyen balszárny alkotta,

15 tehát tíz törzs. Ezért beszél a Sine-uszu felirat „on ujgur"-ról. A tokuz-oguz passzus pedig realitás, hiszen a felirat 15 Vö. Tez felirat, Ny 6: „Fiai (az ujgur kagáné K..A.) tardus jabguként, és tölüsz sadként ültek trónra" (BERTA 2004, 238). Sineuszu felirat, K 7: „Két fiamnak ajabgu és a sad címet adtam, A tardus és a tölüsz néphez rendeltem [őket]" (BERTA 2004, 306). 239