Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Gaál Attila: Falusi pénzhamisító műhelyek emlékanyaga a Tolna megyei Tevel és Bonyhádvarasd határából
időszakból mindössze az egyik lelőhelyről került elő olvasható hamisítvány (Venyigés: II. Miksa: é.n., illetve 1571, valamint egy analógiák alapján XVI. századi dénár), az összes többi már a hódoltság időszakának derekán, a XVII. század első évtizedeiben készült. Az e tekintetben meglévő, már vázolt bizonytalanságok mellett támogatni látszik ezt a 13. tétel alatt ismertetett (19. ábra) egyoldalas II. Mátyás hamis veret, mely ha valóban verőtő próba, akkor egyértelműen a venyigési műhely terméke. A értékelhetően fennmaradt Tevel-venyigési érmékből az állapítható meg, hogy 3 db közülük 16. századi, 5 db pedig 17. századi dénárok hamis változata. Ha azt feltételezzük, - ami egyáltalán nem biztos, - hogy valamennyi a venyigési műhelyben készült, akkor az állapítható meg, hogy ott elsősorban XVII. század eleji, ezen belül is II. Mátyás időszakában készült ezüst dénárokat igyekeztek jól-rosszul, - de többnyire hibásan lemásolni. (Természetesen nem zárható ki korábbi előképek felhasználása sem. Erre utalhatnak a II. Miksa pénzeit utánzó veretek is!) Ha ilyen kisszámú érme alapján egyáltalán szabad a műhely működésének idejére tippelni, akkor fentieknek megfelelően a XVII. század első évtizedeire tehetnénk azt. A leletek hasonlósága alapján úgy véljük, hogy a Tevel-venyigési és a bonyhádvarasdi műhely nagyjából egy időben működhetett. Sajnos a hódoltság időszakának történéseiről az említett két falu vonatkozásában semmiféle ismerettel nem rendelkezünk, sőt az sem biztos, hogy valóban Kökényes és Boleta az a két település, melyek területén, - esetleg azok romjai között - folyt a hamis veretek készítése. Megbízóik kiléte ugyanilyen bizonytalan, mert a töröknek (is) adózó belsőtolnai településekről már nem feltételezhető az, hogy ott a korábbi birtokos család utasítása alapján tevékenykedtek volna a falvak kovácsai, vagy más ügyes kezű, de - az olvashatatlan, zavaros köriratok erre utalnak - feltehetően iskolázatlan, írástudatlan pénzkészítő mesteremberek. Összegezve az elmondottakat: Ha elfogadjuk azt, hogy a feltételezett hamispénzkészítő műhelyekhez feltárások hiányában - csak óvatosan köthető, értékelhető veretek valóban e műhelyekben készültek, úgy azok működésének idejét a XVII. század elejére tehetjük. Természetesen számolhatunk néhány éves, esetleg néhány évtizedes csúszással is, hiszen az érméket mindaddig érdemes lehetett hamisítani, amíg az eredetieket a pénzforgalomból vissza nem vonták. A helyszínként szolgáló települések neve ismeretlen, de feltételesen számításba jöhet a későközépkori két falu: Kökényes és Boleta, melyek a Szerecsen család egykori birtokán feküdtek. Epilógus. A pénzhamisítók kései emlékezete: Tevel község, melynek határához a venyigési lelőhely tartozik, a XVIII. században német telepesekkel népesült újra, s csak a második világháborút követő kényszerű lakosságcsere után vált sváb-székely vegyes lakosságúvá. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a XVII. századi pénzhamisító műhely a helyi sváb lakosság körében egyáltalán nem ismeretlen. Sőt a betelepülésük előtt cca. száz évvel folyt tevékenység emléke annyira fennmaradt, hogy beépült a helyi folklórba, összekötve azt egy jóval később emelt fogadalmi kereszt történetével is. Az erre vonatkozó adatokat 1994 április 21-én gyűjtöttük az akkor 62 éves Braun Jánostól és Braunné Fetzer Mária 59 éves teveli lakosoktól: 10 Elmondják, hogy amint az ember fölér a faluból, mindjárt az első szőlő után van egy kereszt. Utána van egy kápolna még feljebb egy kicsit, majd még egy kereszt. Az első keresztet egy Stíer nevű család állítatta fogadalomból. A Stíerek - mint minden teveli család - földművesek voltak. Az asszony egy alkalommal elment esetét 11 szedni bodza lekvárnak, és akkor találta a pénzt ott lent a völgyben, amit Hátsó Venyegésnek hívnak. Azt, hogy ki készítette a hamis pénzeket nem tudja: Név szerint nem hallottam soha sem, de annak idején a régiek talán tudták. De ott lakott a Hátsó Vény égésben. Ott vannak is a .... részhez tartozó présházak... kettő-három, ott volt lakás is. Állítólag az alsó présházban ott lakott az illető. Es nem merte otthon tartani a hamis pénzverdét, hanem az erdőben vannak ilyen izék, ilyen oldalas ahol rengeteg esete volt. Csetének szokták mondani ami minden évben kihajt az a bodza. Az az igazi. Abból szoktak lekvárt főzni. A két adatközlő a történetet többször ismételve, egymástól átvéve a szót mondta el. A jobb áttekinthetőség érdekében a gyűjtött szöveg rövidített változatban közöljük. 11 A gyalogbodza termése. Magyarázatát Id. a szöveg későbbi részében! 12 Érthetetlen helynevet mond. 129
