Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon

Zalai-Gaál István A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon 1. KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A tengeri kagylókból faragott és csiszolt ékszerek, viseleti tárgyak a legtöbb európai neolitikus kultúrában a legjellemzőbb leletfajták közé tartoznak. A Kr. e. 5. évezredben élt lengyeli kultúra keleti (Duna menti) elterjedési területéről, vagyis a Délkelet-Dunántúlról, Aszódról, Délnyugat-Szlovákiából, valamint a morvaosztrák-csoportból (mährisch-ostösterreichische Gruppe der Lengyel-Kultur=MOG) elsősorban a Spondylus gaederopus

1 és a Dentalium vulgare

2 kagyló- és csigafajtákból előállított ékszerek gyakori előfordulására vannak adataink. Ezek a tárgyak leginkább csontvázas temetkezésekből ismertek, melyekben a szerves anyagok fennmaradási körülményei kedvezőbbek, mint a telepobjektumokban. A 60-125 mm szélességű Spondylus kagyló vagy tüskésosztriga különböző fajai ma az Adriai-tengerben, az Égeikum északi és keleti térségében, illetve a Kaszpi-tengerben és a Csendes-óceánban élnek. A tárgyalt faj nagy alsó héja kerek vagy ovális alakú, meredek oldalfalú és szorosan a tengerfenékhez tapad. Felső héja lapos, bordázott és tüskés (1. kép a-b).

3 A belőle készült ékszerek végső formáját véséssel, faragással és csiszolással alakították ki, s felületüket végül fényesítették a neolitikus mesterek. 1. kép: a-b. Spondylus gaederopus, Linnae, 1758. Megemlítendő Glycimeris glycimeris, 10-12 cm széles és kerek kagylófajta azonos formájú alsó és felső héjakkal, melynek példányai ma a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán lakói. A Spondylus és Glycerimis kagylókból készült ékszerek olykor egyszerre fordulnak elő a neolitikus lelőhelyeken, s a fajok meghatározása elsősorban a fossilis állapot és a megmunkálás alapján végezhető el.

4 A Dentalium vulgare, illetve badense kissé ívelt, cső alakú, mindkét végén nyitott héjú, átlagosan 15-45 mm hosszú kagylófajta, ma az Északi- és a Földközi-tengerben honos. Ékszerként való felhasználásukhoz nincs szükség további megmunkálásra (2. kép).

5 1 Spondylus gaederopus (LINNEUS 1758., SÉFÉRIADES 2000, 432). " Dentalium vulgare (Da Costa 1778.) 3 TODOROVA 2002, 177, http://digilander.libero.it/conchiglieveneziane/bivalvi/specie/SpondylusGaederopus.htm 4 A két kagylófajta egyszerre fordul elő pl. a durankulaki temetőben (TODOROVA 2002, 178) vagy a Vinca kultúra BotosZivanoviceva dolja-i (Botos, Szerbia) lelőhelyén (VOJVODINA 1997, 33). http://www.ut.ee/BGGM/eluareng/scaphopoda.html

. Puhver pärineb ajast 6 veeb. 2006 02:45:39 GMT. 7