Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon

• fejdísz H nyaklánc \ o karlánc • lábdísz • öv • csüngő • karperec • edény 10. diagram: A tengeri kagyló- és csigaékszerfajták megoszlása a dél-dunántúli lengyeli sírokban. Legtöbbször, az esetek 64,7%-ában (55) nyaklánc része volt a korong vagy henger alakú Spondylus gyöngy, illetva a Dentalium. A temetkezések 8,2%-ában (7) találunk övet, így a lengyeli 25. sírban, három zengövárkonyi (3, 77, 139) és három mórágyi (43, 59, 63) temetkezésben. Az esetek 4,7%-ára (4) jellemző Spondylus gyöngyökből készített karláncok többsége a lengyeli sánc (99., 114b., 129a. sírok), egyszer pedig a mórágyi 43. sír lelete volt. Lábdíszt a sírok 2,3%-ában (2) tételezhetünk fel, minden ilyen temetkezés a lengyeli sáncról ismert (7a., 114b. sírok). A zárt vagy nyitott végű Spondylus karperecek előfordulása is 9,4% (8), két ilyen objektum a lengyeli sáncon (85. és 227. sír), négy a mórágyi temetőben (39., 43., 47., 63. sírok) került felszínre. A zengövárkonyi 313. csontváz mellett egy karperec felét találták meg. Jellegzetesek a Spondylus csüngők- vagy korongok is (7,0%), melyek négy esetben a lengyeli sáncon (11., 22., 111., 221. sírok), háromszor pedig Zengővárkonyban kerültek elő: korong alakú csüngő itt csak a 236. sírban fordult elő, az 59. és 103. sírok csüngői nagyméretű gyöngyök voltak. A Pári-altackeri 2. sírban a gyermekcsontváz koponyájánál helyezkedett el a hordó alakú Spondylus gyöngy, mely esetleg fejdíszként (1,1%) szolgáhatott, a lengyeli 202. temetkezés Spondylus leletét pedig egy Butmir-edény tartalmazta. A zengövárkonyi 110. sír esetében is feltételezhető, hogy a nagyméretű Spondylus gyöngyöt Butmir-edényben mellékelték a halotthoz (2,3%). Négy dél-dunántúli temetkezés esetében nem ismert, hogy a Spondylus gyöngyöt milyen ékszertípusként viselték. A Dentalium kagylót 35 ismert esetből 34-ben nyaklánc részeként viselték, többnyire Spondylus- és/vagy réz/malachitgyöngyök társaságában. A tárgyalt ékszerfajták egymás közötti kombinációiról 66 vizsgálható temetkezésben a következők állapíthatók meg: A sírok döntő többségében, 78,7%-ában (52) csupán egyetlen egy tengeri kagyló- vagy csigafajtából előállított ékszerfajta figyelhető meg. Legnagyobb arányban, az esetek több mint felében (62,1%, 41) csak tengeri kagylók vagy csigákból készült nyakláncot mellékeltek a halottakhoz. Fejdísz magában a pari 2. gyermeksírban fordult elő (1,5%). Öv egyedül az esetek 6,0%-át, a zengövárkonyi 3., a 77. és 139. gyermekeket és a mórágyi 59. női sírt jellemzi. Spondylus korongok önmagukban a lengyeli 221. csontváznak és a zengövárkonyi 236. gyermeksírnak, karperecek pedig a lengyeli 227. temetkezésnek és a mórágyi 39. leánygyermeknek voltak a leletei (3,0-3,0%). A lengyeli 202. és a zengövárkonyi 110. sírok halottaihoz edényekben helyezték el az egy-egy Spondylus gyöngyöt. Két-két ékszerfajta kombinációja már csak a temetkezések 19,7%-ában (13) jelentkezik összesen hét kombinációban, melyek közül négyet (1,5-1,5%) csak egy-egy temetkezés képvisel: nyaklánc-lábdísz

, karlánc-lábdísz és öv-csüngö együttesek a lengyeli 7a., 114b. sírokban és a 25. gyermekcsontváz mellett kerültek elő, öv-karperec kombináció pedig a mórágyi 63. leánygyermek melléklete volt. A nyaklánc csüngő/korong kombinációk csak a lengyeli sánc három (4,5%) sírjában figyelhetők meg. A nyaklánckarperec együttesekkel ellátott temetkezések aránya viszonylag magas, 6,0%, ezek az objektumok a lengyeli 48