Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon
Az egész európai neolitikus fejlődésre érvényesnek tartható Séfériades-féle Spondylus tipológiai rendszer 30 típusából nyolc fordul elő a dél-dunántúli késő neolitikum sírjaiban, egy további pedig szórványleletként került elő. A Spondylus tárgyak száma a sírleletek esetében legkevesebb 392-re, a Dentalium gyöngyöké pedig legkevesebb 420-ra tehető. Az ékszertípusok mennyiségének és az azokat tartalmazó temetkezések arányát a 8. diagram ábrázolja: • s írok száma • darabszám 8. diagram: A tengeri kagyló- és csigaékszertípusok megoszlása a dél-dunántúli lengyeli sírokban. A neolitikus Spondylus gyöngyök legtöbbször korong vagy hosszúkás henger alakúak, utóbbiak elérhetik a 70 mm hosszúságot és a 18 mm szélességet is, közepükön pedig hosszában átfúrtak. Az átfúrás technikáját máig sem sikerült tisztázni. 200 Leggyakrabban a kisméretű, nem szabályosra csiszolt, vékonyabb 5a típusú korong alakú gyöngyökkel találkozunk a kagylóékszeres sírok 24,3%-ában (26). Az ilyen gyöngyökkel ellátott temetkezéseknek majdnem a fele, 46,1%-a (12) a zengővárkonyi 6a, 6b, 6c, 9, 10 és 12. sírcsoportok lelete volt, csoportonként 1-3 ilyen sír fordult elő. Villánykövesden egy csontváz mellett került elő ilyen ékszertípus. A temetkezések 26,9%-a (7) a lengyeli sánc lelete volt, hat ilyen objektumot azonban az első sírcsoportban tártak fel. A korong alakú gyöngyöket tartalmazó temetkezések 23,0%-a (6) pedig a mórágyi temetőben került felszínre (9. diagram). Megemlítendő, hogy a síredényekben egyesével elhelyezett korong alakú Spondylus gyöngyök minden esetben nagyobbak és vastagabbak a többinél. 201 A rövid és henger alakú, 5b 1 típusba sorolt gyöngyök mellékelése valamivel kevesebb sírra, 19,6%-ra (21) jellemző a Dél-Dunántúlon, s amíg e sírok 28,5%-a (6) a zengővárkonyi 1, 6a, 6c, 9, 10 és 11. sírcsoportokban eltemetett halottak mellett került elő (csoportonként csak egy-egy sírban), addig a típusssal ellátott csontvázaknak majdnem a fele, 47,6%-a (10) a lengyeli sáncról ismert, ahol a 2. sírcsoportban kilenc ilyen temetkezéssel találkozhatunk. Az 5bl típust felmutató sírobjektumoknak csak 19,0%-a (4) esik a mórágyi temetőre, s a teveli 2. sírban is találunk ilyen leleteket (9. diagram). A hosszabb, vastagabb, henger alakú gyöngyök 5b2 típusa a temetkezéseknek már csak 13,0%-át jellemzi, s közel felük, 42,8%-uk (6) a zengővárkonyi 6a, 6c, 9 és 14a sírcsoportokból ismert, csoportonként 1-2 ilyen temetkezéssel. Ugyanekkora az aránya a tárgyalt típust tartalmazó síroknak a lengyeli sáncon is, mindegyiküket az 1. sírcsoportban tárta fel Wosinszky Mór. Mórágyon nem jellemző ez a gyöngytípus, itt is és Pádból is csak egy-egy ilyen temetkezés közölt (8. diagram). A mucsfai szórványleletek is ezt a típust képviselik. A négyszögletes és lapos Spondylus gyöngytípus dokumentált dél-dunántúli sírból nem került elő, az egyetlen dokumentált, felső részén kétszer, alul pedig középen egyszer átfúrt példányt - feltehetően ruhadíszt - a fent említett mórágyi szórvány jelenti a temető területéről. NIESZERY - BREINL 1993, 427. WOSINSZKY 1885-1890, II. 136; DOMBAY 1960, 85., Tai". 41.15. 44
