Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Csek Ernő: A tejszövetkezetek kedvezőtlen hatása a paraszgyermekek tejfogyasztásának alakulására. (Ifj. Leopold Lajos múlt század eleji szociológiai felmérésének tanulságai)
átlaggyorsaságát, átlagtartalmasságát és egyetemes irányát ismeri, annak nem igen van kedve a falra borsót hányni. " - írta. (369.p.). IV. A paraszti népesség tejfogyasztásával kapcsolatos más munkák, adatok Bevezetőmben említett Illyés tanulmányhoz, egyúttal a két világháború közti korszakra visszatérve, elmondható, hogy bár Illyés is beszámítja a tudatlanságot, valamint a rögzült táplálkozási szokásokat „falusi lakosság nem szereti a tejet" -, az agrárnépesség kis mennyiségű tejfogyasztásának elsődleges okaként a csábító értékesítési lehetőségeket és a városok túlzott tejfelvevő-képességét nevezte meg. Illyés ezt nem csupán más népi írók szociográfiai jellegű munkáira, részletes felmérésekre, hanem saját tapasztalatára is alapozta. Közvetlenül gyűjtött saját adatai és a helyi orvos elbeszélése alapján egy Tolna megyei falu megnevezve nincs, de vélhetően Ozora - kapcsán megállapította, hogy a tejszövetkezet működése óta a falu helyzete tejfogyasztás szempontjából határozottan romlott. Az adatgyűjtésbe bevont utca családjai közül az a 18, amely tehenet nem tartott, tejet csak ünnepekre készített kalácssütéshez vásárolt, míg a tehénnel rendelkező 16 család esetében is „(...) legfeljebb, csak a gyermekek kapnak reggelire tejet, bár megtörténik, hogy a megszorult család a gyermekeknek szánt mennyiséget is a szövetkezetbe viszi, mert falusi viszonylatban tekintélyes összeget - literenként 10-12 fillért kaphat érte. ". Azonban nemcsak a fejlett tej szövetkezeti mozgalommal rendelkező Dunántúlon ez a helyzet, a város és az agárvidék közt máshol is tetten érhető az aránytalanság. Mészáros Gábor Szeged-környéki családok körében folytatott vizsgálata alapján megállapította, hogy 5215 család közül 1707 család tejfogyasztása volt kielégítő, 991 család hetente csak egy-két alkalommal, míg 859 egyáltalán nem fogyasztott tejet. 26 Waltner Károly adatai szerint a Szeged-környéki gyermekek körében jóval nagyobb arányban hiányzott az étrendből a rendszeres tej, mint a szegedi gyermekek esetében/ 7 Waltner, Mészáros, vagy például Heller András székesfehérvári járásban 1186 első osztályos elemistára kiterjedő felmérése - nagy létszámú egyéni felvételt eredményező vizsgálatát természetesen csak megfelelő intézményi (egyetem, klinika) háttérrel, illetve a tanügyi hatóságok és az iskolák közreműködésével sikerült kivitelezni. 2,? Azonban e nagyszámú csoportmintákon is csak szöveges eredményekhez lehetett jutni, gyakorlatilag a heti étrend milyenségét lehetett megismerni. 29 Némely felmérésben ugyan mennyiségre vonatkozóan is érdeklődtek, de nem jártak sikerrel. Kvantitatív eredményeket az ún. büdzsé (budget)-módszer nyújtott, amit csak jóval kisebb csoportmintán, és kellő pontossággal lehetett végrehajtani. A vizsgálatban résztvevőknek nemcsak az étlapot, hanem az étel elkészítéséhez szükséges nyersanyagok mennyiségét, valamint az élelmezés költségeit is étkezésről-étkezésre fel kellett jegyezniük. E módszer időigényességét jelzi, hogy Scheff Dabis László és Ivánovics György 1934-ben publikált vizsgálata mindössze hét családra terjedt ki. 30 Látható, hogy nemcsak Leopold felmérése nem eredményezett egy-egy személy táplálkozására vonatkozó mennyiségi adatokat, hanem a két-három évtizeddel később komoly intézményi, illetve (tanügyi) hatósági háttérrel lebonyolított vizsgálatok sem. Azonban az utóbbi vizsgálatok nagyobb egzaktsága annyiban kétségtelen, hogy míg ezek során személyre vonatkozó felvételek történtek, addig Leopold kérdőíve kapcsán egy-egy település egészére vonatkozólag adott információt a válaszadó. Gyakorlatilag Leopold felmérésével egyidőben, a századfordulón publikált személyre vonatkozó táplálkozási adatokat E. Keményfi Katinka. A Maros-Torda megyében fekvő Kibéd tanítónője az iskolába járó gyerekek közvetlen kikérdezése útján szerzett információk alapján két hétköznapra, illetve egy ünnepnapra vonatkozólag közölte több tucat gyermek étlapját. 31 Ezen étlapokból szintén az derül ki, melyet Keményfi tanulmányában máshol is ecsetel, hogy a tejnek igen kicsi szerepe volt úgy a gyerekek, mint a 25 ILLYÉS 1937. 657. 26 ILLYÉS 1937. 655., GUNST 1983. 508. 27 ILLYÉS 1937. 656., GUNST 1983. 508-509. 28 MÉSZÁROS 1936. (Gunst tanulmányában elírás történt a szerző nevét és közleményének címét illetően); WALTNER K. 1933.; HELLER 1936. 455-460. 29 Korabeli módszerekről ld. MÉSZÁROS 1936. 156-158. 30 Az időigényességet jelzi, hogy a vizsgálatban résztvevő háziasszonyok fáradozásaikért ajándékjutalomban (háztartási edények) részesültek. SCHEFF DABIS - IVÁNOVICS 1934. 295-299. 31 KEMÉNYFI, E. 1900. 157-161. 390
