Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd

Magyar annál későbbi, 1940-ben kiadott visszaemlékezésében is visszaköszön. Lásd az alábbi részletez Magyar könyvéből: „Gyermekkorom első emlékei a Tolnamegyei Sárköz, szép, romantikus tájához fűződnek. Apám gazda volt, a múlt század nyolcvanas éveinek elején Szekszárd mellett bérelt ezerholdas közalapítványi birtokot. Családi otthonunk Józsefpuszta volt, az úgynevezett Dunaerdő mellett, puskalövésnyire a Holt-Duna zsombékos lankáitól. Ez a vidék családunk letelepedése idején még alig művelt árterület volt. Apám végeztette arra felé elsőnek a víztelenítés úttörő munkáját. Ez lassan, fokozatosan haladt előre; emlékszem még kisgyerekkoromban a birtok környékén még gyakran fölfakadt a Duna és csak csónakokkal lehetett közlekedni a vadvizeken. Arrafelé nagyot kanyarodik a Holt-Duna. A kanyarulatban a bogyiszlói sziget vadona volt, nekem és a környékbeli gyermekpajtásaimnak nyári eldorádónk, valóságos indiántanyánk. Mióta eszemet tudom, biztos úszó, kitűnő csónakázó voltam. Nem félteni a Duna örvényeitől. A vadászatra is korán rákaptam... " "

8 Azonban a Duna-ártér mezőgazdasági müvelés alá vonásának nagy munkáját nemcsak az imént említett írások örökítették meg.

119 Ennek bizonyítására álljon itt a következő idézet egy közismertebb műből, Babits Halálfiaiból, ahol ezzel kapcsolatban az öreg Schapringer személyében Leopold Sándor alakja is felidéződik. „Micsoda hajtások estek akkor a réteken, micsoda lesek a lápokon, mikor a Duna egy tenger volt a Bőrré felé egész Nagyhajmásig, s a vízimadarak ezrei tanyáztak a zsombékokon! Valóban eposz volt ez; mígnem Schapringer jött, a Zsidó, az öreg, a Schapringer fiúk édesapja; megvette, úgyszólván pénz nélkül, az elöntött használatlan holdakat s hektárokat; mérnököket hozott, megrendszabályozni a féktelen vizet... Most unalmas, kövér szántóföldek nyúlnak a vadregényes mocsarak helyén. Schapringer gazdag ember, s a hősi folyam, mint leláncolt titán, szűk ágyban vonaglik... Hol vannak a gémek, szárcsák és kócsagok? Még Gőzsy Pepi, még Wintersberg báró vígan cserkésztek itt kislegény korukban, mint egy vad dzsungelben; Imrusnak már csak a játékpuska jutott; noha Döme bácsi komolyabb fegyvert ígért az első elejtett fogolyért; de fog-e foglyot ejteni valaha, aki még itt künn a mezőn is fogoly és nyúl helyett inkább rímre vadász, valami német verset fordítgatva magában, amit egy Schapringer egy hitsorsosa írt, Heine nevezetű?" 12ü Nemcsak azért, hogy a sort folytassuk, hanem főképp azért, hogy Babits szövegének tartalmi előképét felmutassuk, ide idézzük ifj. Leopold Lajosnak a Tolnamegyei Újság 1920. április 24-i számában, Ozsákpusztának a kisgazdák bérlőszövetkezete számára történő bérbeadásával, kisbérletek kialakításával kapcsolatosan írt nagy cikkének megfelelő, az ózsáki gazdaság Leopoldok bérletében eltelt ötven évét felidéző részét. „Az ózsáki tóság 50 éves történetének első fejezete ezzel bezárul. A dúvadakkal és tüskével ellepett pusztaság, az utakat és gátakat elnyelő, a csatornákat eliszapoló hírhedt ingovány évtizedeken át útját állta az eddigi gazda boldogulásának is. A messze földről hozatott vagy éveken át kitenyésztett vetőmagvak alatt újból és újból csak elkezdett szüremkedni a Duna vize, mely hazajárt a földalatti utakon, hogy visszaperelje jussát Tóth Károly urambátyámtól. Egy istálló bivaly állott mindenkor készen, hogy az ingoványba beszakadt ökrösszekereket kihúzza. A szekszárdi kisgazdák sokszor osztozkodtak velünk, mikor a belvíz egyszerre csak felbuggyant az éppen megszáradt szénarendek között. Máról-holnapra tenger lepte el a csaknem kész aratást. A gőzeke hónapszámra nem tudott kimozdulni a majorból. Mikor végül kimászott, tíz hüvelyk mélységben kőrisfatuskók bennfeledett ezrei leselkedtek rá. A kis vasút egyes síndarabjait úgy kellett kihalászni a sár alól. Az igásjószág összeesett. Az aratógépek eltömődtek a nyirkos 118 MAGYAR 1991. 10-11. 119 A Szekszárd határában végrehajtott ármentesítésre részletesebben ld. TÓTH 1989. 259-260. 120 BABITS 1984.298-299. 121 Tóth Károly volt sok éven keresztül a Dunavédgát Társulat főmérnöke. 367