Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd
kirajzolások helyesek maradtak Budapesten, Győrben, Pozsonyban. Mindazon helyeken, ahol Nyugat-Európa kollektív idegzete működik. Elbuktak és mint értelmetlen, gyűlöletes, idegen anyag lettek kivetve mindenünnen valahol csak a kollektív idegzet struktúrája ellenkező. Mit tesz Andrássy? Eelismeri a különbséget. Beteg szervezet, morfinista. Nem küzd új struktúráért, új idegzetért. Rábízza magát a régire. De semmi esetre sem tesz olyan őrületet, hogy agrárkollektivitás idegzetébe csak városi kollektivitás idegzete által elbírható képzeteket dobjon. Az első típus: Tisza. A másik: Andrássy. A harmadik: Bismarck. Mikor Bismarck a vámunió tetejébe a német császárságot megalapította, hogy kollektív idegzetet teremtsen a széthúzó érdekek között, a tartományok osztályparlamentjeitől eltérőleg az összbirodalomnak - általános választói jogot adott . Ez mosta el, mint az eső a port, a partikularizmust, melyről 1870-ben még a legmélyebben gondolkodók is azt mondták, hogy kiirthatatlan. Bismarcknál ez ösztönös intuíció volt, de hogy csak ez volt, nem lényeges. A tudomány feladata a három típust értékelni. Ez egy példa csak, nem bizonyítani akarok vele, csak megmagyarázni álláspontomat. Továbbá: a kollektív lélektan mélyen elpirulva tiltakozik szerény személyemben a „néplélek" stb. éppoly misztikus, mint hazug svindlijeivel való azonosítás ellen. Szeretettel öleli igaz barátja Leopold A Nemzeti Munkapárt 1910. február 19-én, Budapesten, a Vigadóban tartott alakuló ülését követően a Tolna megyei küldöttek a Bristol Szállóban tartottak bankettet, melyen Perczel Dezső, volt belügyminiszter és házelnök mellett gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök és gr. Tisza István is részt vett. Bizonyára Leopoldban Tisza személye iránt hosszú ideje élő tisztelet, kvalitásai kapcsán érzett remény lehetett az, ami a személyisége egyéb jegyei mellett arra késztette, hogy az ünnepi lakomán, a tisztelgő és dicsérő és viszontdicsérő tósztok sorát megszakítva, egy kényes kérdés, az általános választójog ügyében emelkedjen szólásra. Leopold fajsúlyos, de a feszültséget oldandó, a humort sem nélkülöző beszéde Tisza István főrendiházi szónoklatára épített, amely az ipari munkások választójoghoz való juttatását helyezte kilátásba. Leopold szerint ez azért is volt jelentős, mert Tisza műveltségük, gazdasági súlyuk, szervezettségük alapján tartotta érdemesnek őket a választójogra, s ezáltal a választójog ügyét „a vagyoni privilégiumok útvesztőjéről" etikai bázisra tereli át. Leopold többször hangot adott bizalmának, miszerint Khuen-Héderváry ígéretének megfelelően, a kormány csak a nemzeti és kultúrérdekeket tartja szem előtt politikájában, és „nem fogja engedni, hogy e szent érdekek leplében a gazdagság privilégiumai és osztályérdekek lappanghassanak. ". Ennek betartása érdemi előrehaladást jelentene a választójog terén, melynek kapcsán mintegy a Munkapárt gyökereit is megidézve - deáki alkotásról beszélt. Párhuzamot vonva a kiegyezéssel, kiegyezés szelleméről beszélt, mely „munkaadó és a munkás, a nemzetegész és a proletariátus közötti politikai viszonyt" alakíthatja át jelentős mértékben. 86 Végül érdemes saját sorait felidézni önnönmaga közéleti, politikai helyzetének meghatározására, amely valójában csak egy pillanatkép, de egyúttal egy közéleti, politikai elmozdulás magyarázatául is szolgál. „Van egy kicsiny csoportja - mondta beszéde elején - a magyar közéletnek, - helyesebben nem is a közéletnek, hiszen a közélet porondjaira még be sem vonult - amely nyolc-tíz évvel ezelőtt és azóta szakadatlanul a maga szerény erejével próbálgatta átplántálni az általános választójog gondolatát a szervezett munkásosztály exkluzív köréből a magyar polgári értelmiség köztudatába és közakaratába. S ha most a szélső radikális gerillaharcból néhányadmagammal egyenest átvágunk ide a jobboldalon felvert táborba, ha az ígéretek és jelszavak zavaros fergetegén keresztül ide próbáljuk hozni, menteni elveink tisztaságát a szűkszavú, jelszavaikban meggondolt, az értelem intelmeire hallgató, komoly férfiak közé, akkor legyen szabad ezt az átvágást a miniszterelnök úr őnagyméltósága előtt és önök előtt mélyen tisztelt uraim néhány szóval indokolnom. ". Tolnavármegye 1910. február 27. 2-4. 86 Uo. 360
