Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

- Nincs! Nem volt rá időm - mondja - felháborodva. Majd holnap nézzen meg. Biliárd-asztalt és pingpong-asztalt juttatok szállodánk részére. Legalább este jobban tudunk szórakozni. Már indul is a menet. Egyet nem győzök csodálni. A sorakozónál nincs takarás, nincs jobbra át, vagy jobbra igazodj és nem fektetik meg az embereket. Most megyünk el egy amerikai iroda előtt. Jönnek ki a német Frauk, Frauleinek, Groszmutterek. A sorban kurjantások, nyerítések, elfojtott sóhajok. A rend szétbomlik. Szabó bácsi megsimogatja egy lány hátsó cipóját. A többi arra törekszik, hogy csak a kis ujja érinthessen egy női ruhadarabot. A nagy kavarodásnak a szállodánk amerikai parancsnoka vet véget. A fogoly urak legkedvesebb barátja. Naponta mindenki imájába foglalja, s százszor a pokolba kívánja. - Yu, yu, yu, yu! Tíz embert szólít magához. Minden nap ezt teszi. Akinél észreveszi, hogy idegen holmit hoz, beküldi az irodába. Most is ezt teszi. Az irodaépület az úttal párhuzamosan fekszik. Az elején és végén egy-egy kijárattal. - Menjenek be és várjanak, ad ő majd ebédet! Nagy nyelvtudásunknál fogva a kiválasztottak megértik. Nevetve mennek be az első ajtón, a folyosón végigfut, a másik ajtón ki, és ismét beállnak a sorba. A parancsnokot kerülgeti is a guta, mikor bent nem talál senkit. Minden kis zugba benéz. Keresheti választottjait. Messziről hallik víg daluk hangfoszlánya. „Köd előttem, köd utánam..." Hogy még nagyobb legyen az öröme a fiúk ajándékát megtalálja az ajtajában. 5 vizesvödör, 3 szemétlapát, söprű, 10 törülgető ruha. - Úgy sem tudta, honnét szerezzen a szállodánk részére tisztogató eszközöket, most legalább megvan. Meg is köszönhetné! - mondják nevetve. Követem embereimet. Menet közben ebédjegyet osztanak. Egy nagy „K" betű van rajta. Könnyű rejtvény, amit könnyen megfejtenek. Az ebéd: Krumplileves, kacsasült, kukorica, kajszbarack, kávé, káposztás rétes, kakaós-csokoládés sütemény, keksz, kenyér. Nem lesz valami finom, mert a jegy ki van lyukasztva. - Kész az eleje? Mehet! A nyírbátori Tormai Imre lépésütemet diktál. „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!" Nagy moraj rá a válasz. - Te szarvasállat! Mikor ettél te, mint hadifogoly rétest? Lám, lám a figyelmeztetés használ. Rögtön kijavítja. Azt akartam mondani hogy „Aki most lép egyszerre, Nem babot kap estére." - Ez már más, akkor egyszerre lépünk! Mellettünk jön egy néger és ütemet diktál ő is! - Kipp, kopp, kipp, kopp! A lépés összezavarodik. - Még hogy nekünk számol? Nekünk ne parancsoljon egy amerikai sem! Inkább babot eszünk estére! - Azért a cigarettát eldobhatná, nincs most nálam! - mondja mellettem Virtyó Béla. A fekete fej is tanulékony megértette, s egy hanyag amerikai kéztechnikával a levegőbe röpíti. Egyszerre húsz, harminc ember kiabálja. - Nekem dobta, nekem dobta. Egymás hegyén-hátán keresik a füstölgő kincset. Pedig valamennyi zsebében legalább két csomag Chesterfild lapul. Végül nem marad más a csatatéren, mint agy sárba tiport cigaretta. Az ebédlő ajtajához érve, nagy csődület támad. Egy amerikai karona rohamsisakján ülve, fejét a lábához tett ismétlő puskájára hajtva zokog. Ilyet még nem láttunk. Békében, ebéd előtt egy győztes katona sír! Nem sokáig várat a kérdésre a felelet. - Sír, mert megbüntették 5 dollárra. - No, de ilyet! Ilyen egy zsoldos katona. Pénzért még talán az anyját is megölné. Az ebéd kiszedése közben megállapítom, hogy a jóslás nem egészen vált be. Húsleves májgombóccal, káposztáshús édesen narancsolajban, főtt tojás és kukorica, csokoládé és grepfruit lé italnak a menü. 333