Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

minden sátort megjelöltek a benne található emblémával (konzervcimke, csokoládépapír stb.) A Papír utca sátrain gépíró-, csomagoló- és WC papírt lobogtat a szél. Mindenki odamegy be, - nem vásárolni, hanem szerezni -, amelyikbe akar. Természetesen nem a bejáraton, hanem a sátor alatt. Mindig van megkezdett áru. A bejárati oldalon természetesen minden rendben. Bármerre megy az emberfia bármelyik utcán, azt gondolja, hiszen ezek a hadifogoly urak emberszabású majmokká válnak, négykézláb bújnak elő a sátrak alól, lopakodnak, mintha valamit elvesztettek volna, s azt keresik a földön. Most valamennyi vásárló a Sárcipő térre megy. Mintegy 10 vagon sárcipőt ömlesztettek egy rakásra vagy másfél hónappal ezelőtt. Egy nagy piramisként emelkedik a sátrak fölé a cipőhegy. Igaz gyorsan kopik a hegy, mert nap mint nap, menet közben a gépek lehúznak 100-200 párat és sárba tapossák. A cipőhegy lábánál most Nedoba Jóska, fogoly nevén Nedoló áll. Büszke a pillantása, mint egy győztes hadvezéré. Sokan hallgatják élményeit. Ma reggel jött ki a fogdából. Alig egy-két óra elteltével arról tart kiselőadást, hogy a munkatáborba ma reggel érkezett japánok nyelvén a lopás: komszi-komsza. Zsebei már most is tele vannak. Csokoládé, keksz, limonádé, vaj, kókuszvaj, őszibarack befőtt a mai szerzeménye. Nyakában, mint a nyaklánc lógnak összefűzve különböző teli konzerves dobozok. A fogolytábor parancsnokának múlt héten a depóból vajat, narancsot, cigarettát, szappant vitt. Nem volt szép tőle, hogy ezért rakta egy hétig fogdába, koplaldába. Mindnyájan tudjuk, hogy Nedoló hadifogoly költő. Most is többen kérlelik, mondjon el egyet-kettőt új költeményéből. Kihúzza magát, megigazítja konzervnyakláncát, megnyálazza két ujját, majd végigsimítja haja választékát s átszellemült arccal szavalni kezdi versét. A szerelem A szerelem láncai, mennyei Azt álmodtam az éjszakai randevún. Az álom oly kevés volt, mert Az egész egy semmi volt. A szerelem láncai, szennyei Egyesült a testtel. Ez a szív nagyot dobban, Akkor a két szív lángra robban, Ha két szív megtorpan, Akkor a szív roppan, A szerelem tárgya: Ne legyen a depó körül őrség kiállva. A szerelem az nem történik állva, Hogy az őrség meglássa. A fogoly dolga A fogolynak jól megy dolga Pályinkát ihatna jó dolgában. Mivel nincsen pályinka a pohárban Jó lesz a fertőtlenítő víz a pohárba. A tolmácsnak nincsen dolga, Megy ide, s tova, nem tudja hova. Laufer úr kezében két kanna (Laufer a tolmács) Azt sem tudja, hová tartsa. Kedves Laufer úr, mondom, hogy ne tartsa Akkor úgy elhallgat, mint a Marcsa! Hogy volt! Éljen! Vivát! Hangzik minden felől. Mélyen megdöbbent lelkek, harsogó röhejek. - Hogy tetszettek a versek? - Kérdem a sarkadkeresztúri Balogh Sándort, aki zsebkendőjét helyettesítő WC papírjával törülgeti könnyes szemeit. Csuklik a nevetéstől, alig bírja abbahagyni. 330