Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

(Dallam. Kihajtottam a libámat a zöld pázsitra...) Szomszédasszony: Kihajtottam a libámat a zöld pázsitra Énekes: Énekes: Szűcs bácsi: Szűcs bácsi: Énekes: Szűcs bácsi: Énekes: Arra ment a Zsófi bácsi és elszajrézta. Megyén, ballag Zsófi bácsi haza boldogan Nézd meg asszony, hogy a libánk milyen szapora. Tízzel lett több, mint mennyi volt, így hát csuhajla. Majd meghíznak a miénkkel nagy karácsonyra. Lassan, lassan közeledik karácsony napja Zsófi bácsi nagy boldogan néz be az ólba. Milyen jó lesz a zúzája, a majája, minden porcikája A tiéd lesz jó asszonyom püspökfalatja. Mosolyognak ki a libák, mintha mondanák Holnap eljön miérettünk, kedves volt gazdánk. Szomszédasszony: Adjon Isten Zsófi bácsi, vajon mi újság? Meghíztak e május óta a kicsi libák? Szűcs bácsi: Milyen libák szomszédasszony? Énekes. Mondja sáppadtan Szűcs bácsi: Talán bizony az a miénk, ott a kuckóban? Szomszédasszony: Hát az a tíz bent az ólban, talán kiskutya? Tőlem lopta mind a tízet idén, tavasszal! Énekes: Hajtják már a kövér ludat haza, ihajla, Zsófi bácsi a kapuban haját szaggatja. Szűcs bácsi: Látod, pajtás libát lopni nem jó, bü-hü-hü, Meghizlalni és nem enni, képzeld, mily szörnyű! Gyönyörű volt. Éppen meg akarom ismételtetni, Zsófi bácsi rohan hozzám dühösen. Fülembe súg: - Ha nem ismételteti meg a játékokat, énekelek én is egyet Csajhos Szűcsről. Az lesz ám a tragédia dalban elbeszélve. - Nincs ismétlés, kezdje! Kétszer-háromszor megpödri nagy bajuszát. Rám kacsint. Szűcs bácsira néz, szája szögletét kajánul megrántja és reccsenő hangjával rázendít. Beleadja minden mérgét, szivét, lelkét, hogy még Tetétlenen is meghallják. (Dallam: Túr a disznó...) Túr a disznó, túr a disznóólban Csajhos Szűcs úr áll meg az ajtóban, Az ól fölött kotyognak a tyúkok, Kotty-kotty-kotty-kotty Csajhos úr mint hozott? Biharmedgyes országából jövök Néktök én nagy örömet hirdetők. 328