Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra tengeri kagylóékszerei a Dél-Dunántúlon

26. kép: Mucsfa-Túróshát, felszíni lelet. Gyöngyök fosszilis Ostrea kagylóból. 3.8. Zengővárkony Mint említettük, a különböző mértékben feltárt 21 sírcsoport közül tízben találtak tengeri kagylóékszert. A temető 368 sírjából 379 temetkezést ismerünk, s ezeknek mindössze 5,8%-ában (22) fordultak elő a tárgyalt leletfajták. A kagylóékszeres temetkezések aránya az egyes sírcsoportokban nagyon eltérő, 3,5%25,0% között változik, ez az arány a nagyobb sírszámú sírcsoportok esetében 3,5% (6d. sírcsoport), 5,5% (9. sírcsoport), 7,8% (6c. sírcsoport), 9,6% (11. sírcsoport). Ezeket az eltéréseket elsősorban a sírcsoportok feltártsága mértékének és relatívkronológiai helyzetének, valamint a kagylóékszereket viselő személyek szociálarchaeológiai (közösségen belüli) helyzetének tulajdoníthatjuk. A zengővárkonyi tengeri kagylóékszeres temetkezések 77,2%-ában (17) a Spondylust Dentalium nélkül mellékelték, Dentalium magában 9,0%-ban (2) jellemző, a kétféle kagylóékszer kombinációja pedig 13,6%ban (3) található meg. Előfordulásukat zengővárkonyi sírcsoportokban a 7. diagramban mutatjuk be: 7. diagram: A tengeri kagyló- és csigaékszeres sírok megoszlása a zengővárkonyi sírcsoportokban. 32