Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

Fogságban Április 25. Jót pihentünk. Reggel 9 óra 3 perckor egészen közelről egy lövést hallottunk. Befutott egy kintlévő fiú és közölte, hogy itt vannak az amerikai páncélosok. Egy nehéz perc, és három amerikai katona lépett be a pajta ajtaján. Ámultunk, bámultunk, amikor meghallottuk, hogy „Jó reggelt fiuk"-kal köszöntöttek. Magyarok voltak. - Megjöttünk! - Van-e fegyveretek? Szinte egyszerre válaszoltuk, ha a kereplő és a fa kézigránát fegyver, akkor van, egyébként nagyon régen láttunk valódit. - Ha nincs, akkor gyülekezzetek kint az udvaron, várjatok, nézzetek bennünket, megjöttünk. Fogságba estünk! Méghozzá így, még a kezünket sem kellett feltartani, ahogy előzőleg elképzeltük. Kimentünk az udvarra, tüzet gyújtottunk. Az út végén valami nagy batárféle tűnt fel. A páncélosak első páncélosa volt. Azért nem ismertük fel, mert csak a forgótorony volt szabadon, két oldalt hatalmas ládák, tele élelemmel, benzineshordók. A páncélosok vagy öt órán keresztül dübörögtek megállás nélkül. A páncélosokról cigarettát, csokoládét, rágógumit dobáltak le. Jóval elmúlt dél, amikor a páncélosok után megjelentek a motorizált gyalogosok. Minden gépkocsin, az oldalt lehajtható ülésen 5-5 katona. A gépkocsi középső platója, vagy két méter magas ládákkal volt tele. Elmúlt dél és mi vártunk, hogy bizonyára majd közben megjelennek a gulyáságyuk is és megkínálnak bennünket ebéddel. Hiába vártunk. Egy óra után egy kocsi megállt mellettünk és kiosztott közöttünk egy ebédcsomagot. Nagy várakozással bontottuk fel és a legnagyobb meglepetésünkre a csomagban a következőket találtuk: 1 csomag WC papír, 4 cigaretta, 1 kis üveg vízfertőtlenítő, 1 személyre fekete kávé, levespor, kb. 15 dkg. húskonzerv, 1 szelet töltött csokoládé, 3 db. rágó gumi. 155 napi katonáskodás után lezárult a magyar hadseregben töltött időm. Ez a pár nap - a történelemben csak egy pillanat, de nekem örökkévalóságnak tűnő - elegendő volt. Elegendő volt arra is, hogy felmérjem, mennyire hamis illúziókban ringattak bennünket. Minket fiatalokat úgy neveltek, hogy mi vagyunk a legerősebb, legbátrabb katonák. Mi vagyunk a bátor oroszlánok az egész világon. Fut majd előttünk mindenki. Hány embernek, hány magyarnak kellett meghalni ezért: Kitárult előttem a valóság. Nagy szerencsénk, hogy mi csak a végére kapcsolódtunk be. Amit leírtam mind valóság. Csak a véletlenen múlott, hogy életben maradtunk. Hazudnék, ha azt írnám le, ha azt mondanám, hogy nem hittem a hosszú évek során belém is bepréselt hamis dolgokban. A legnagyobb meglepetés éppen a fogságba esésem pillanatában és a következő órákban ért. Rádöbbentem, hogy mindig hazudtak! Szerettem volna a fejemet a falba verni. A végén nevetséges hadsereg voltunk. Hová süllyedtünk? Mivé süllyesztettek a németek bennünket. Vártuk a gulyáságyut. Mikor hozzák az amerikaiak? Nem hozták! Hanem hozták az előre tökéletesen elkészített reggeli-, ebéd- és vacsora csomagokat. Az amerikai hadsereg katonái akkor bontották föl az élelmiszeres ládákat és akkor ettek, amikor akartak. Hány magyar katonát ítéltek el a hadbíróságon azért, hogy az éhhalál küszöbén felbontották a zsebükben lévő kétszersültet tartalmazó tartalékcsomagot. Mivel parancs nélkül ették meg, még halálra is ítélhették és ítéltek is nagyon sokat. Idegen érdekekért, azokért, akik semmibe vettek bennünket ezalatt a 155 nap alatt is. Mennyi megaláztatás, bánatban, szenvedésben volt részünk. A legbántóbb mégis az, hogy voltak vezetőink között olyanok, akik az utolsó pillanatban nevetségessé tettek bennünket. Megaláztak, nem vettek emberszámba. Amikor mát tudták a véget, akkor is jobbra át, balra át, alaki gyakorlatok, kúszás, mászás, lerongyolódás, éhezés, koplalás. Nyitott szemmel járva Németországban láthattuk Hitler milyen politikát folytatott. A bajor parasztoknál minden számos állat megmaradt, talán egyetlen-egyet sem vettek el tőlük. Mitőlünk mindent elhajtottak. Igaz, hogy azok is siratták a fronton elesett gyermekeiket. Ez mind és még nagyon sok más jutott eszembe fogságba esésem első éjszakáján. Vajon mit hoz a holnap? 312