Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)
a kalandozó magyarok hallattak annak idején. Nem csodálom, hogy akkor mindenki elfutott előlük. Késremenésig folyt a csata. Közelről úgy láttam a vezérkar elégedett, mindegyik bólogatott. Bizonyára úgy voltak vele, mint én. A nagy ordítástól majd megijed az ellen. Teljes erőből forgattam kereplőmet. Az járt az eszembe, hogyha van eszük, észreveszik nagy igyekezetemet és holnap jutalomból hazaküldenek Magyarországra. Felettünk az egész gyakorlat alatt egy kétfedelű repülőgép keringett. A gépből kilőttek egy rakétát és felhangzott a gyakorlat végét jelző kürtszó. Mi folytattuk tovább a gyakorlatot. Talán évtizedek óta le nem kaszált száraz fűben össze kellett szedni az eldobált fa kézigránátokat. Hiszen majd a nagy harcban felhasználhatjuk ismét. Március 25. Nagy sikere volt a hadgyakorlatnak. Szinte ámulatba estek, hogy milyen jól képzett katonák vagyunk. Délelőtt folyamán gyors gyülekezőt rendeltek el. Felszólítottak bennünket, hogy valamennyien önként jelentkezzünk frontszolgálatra. A beépített emberek nagy üdvrivalgással adták beleegyezésüket. Azonnal nagy köszönettel közölték, hogy valamennyien egyhangúlag jelentkeztünk. Lelógó orral vánszorogtunk vissza körletünkbe. Feltűnő volt a németek szokatlan mozgolódása. Itt is, ott is gyülekeztek teljes felszerelésben. Mindent kocsira pakoltak. Éjjel el is hagyták a tábort. Nálunk nagy csend. Vártunk! Március 26 - április 2. Alakult a helyzet. Tábori csendőrök és karhatalmi zászlóalj jött a táborba. Ezredesünk közölte velünk, hogy nincs már hazánk, nem mehetünk sehová. Ezt csak ő gondolta, nekünk megmaradt a hazánk hazánknak. Mint hontalanoknak az étkezést is csökkenteni fogják. Nem kapunk többet művajat, műmézet, sajtot. A krumpli mennyiségét is felére csökkentik. A parancs kihirdetésekor moraj támadt, azonnal két órás fegyelmezőt tartottak. Április 3. Az öregeket külön szakaszban gyűjtötték össze. Házon belül is megkezdődtek a lopások. Egymás összegyűjtött, takargatott élelmeit lopkodták. Őrségből haza érve, én sem találtam fél kenyeremet. Április 4. Kezemen, lábamon fagy ás jelei mutatkoztak. Felhúztam a kesztyűm. A szolgálatvezető úr észrevette, azonnal megvonta az ebédemet. Talán jót is tett velem, mert az ebéd köleskásaleves és két szem főtt krumpli volt. Vacsorára romlott parizert adtak, nyomott vagy 3 dekát. Sorozatban kezdtük gyártani a csodafegyvereket. Április 5. Délután két órakor mintha elérkezett volna a világ vége. Tőlünk egy pár kilométerre majdnem egy óra hosszáig szakadatlanul bombáztak. Rengett alattunk a föld, a barakkok is mozogtak. Ilyen élmény után rovancsot rendeltek el. Rovancs! Mit kellett számba venni? Szinte minden rajtunk volt már. Hamarosan rá is jöttek. Azt is közölték velünk, hogy a nemrég elvett személyi holminkat tévedésből vették el tőlünk!? Kövi őrmester úr félreértette a parancsot. Április 6. Gráfenwöhrt, a kiképző tábor központját bombázták tegnap. Még ma délben is égett a tábor. Ott németek és a tábor vezetősége tartózkodott. Ezen okulva minden légiriadó alkalmával magunkkal vittük kis motyónkat. Idegeink teljesen kimerültek. A riadókat már megszoktuk. Kibírhatatlanná vált, ahogy velünk bántak a tábor vezetői. Ebédünket általában két, sőt három részben tudtuk csak megenni a riadók miatt. A riadók szünetében alig kanalaztuk ételeinket, azonnal sorakoztattak és kitaláltak valamit. Ma bé-bé leves és burgonyafőzelék volt az ebéd. Megettük a leves felét, riadó! A főzeléket rá három órára kaptuk meg. Alig ettünk azonban két kanálnyit, amikor sorakozót rendeltek el. Nemzetvédelmi előadásra várattak vagy egy órát zuhogó esőben. Elmaradt. Vacsora fél literre való híg bableves. Éppen kimerjük, amikor parancshirdetésre kellett rohanni. 309
