Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Balázs Kovács Sándor: Tolna megyei népi kalendárium
Szent Márk téren és így tovább. A farsangot hatalmas színjátéknak tekinthetjük, melyben a főutcák és főterek alkották a színteret, a város falnélküli színházként funkcionált, a városlakók voltak a színészek és a nézők. A nézők erkélyeikről nézték az előadást. Tulajdonképpen nem volt éles határvonal színészek és nézők között, hiszen ha az erkélyen bámészkodó hölgyeknek kedvük támadt, tojással dobálhatták meg a tömeget, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba is berontsanak. E gigantikus színjáték cselekménye többé-kevésbé megszabott eseménysorból épült fel. A spontánabb szerkezetű események kisebb-nagyobb megszakításokkal a farsang egész ideje alatt zajlottak, és az egész városra kiterjedtek. Az eszem-iszom szinte egyfolytában tartott, rengeteg hús, palacsinta és (a Németalföldön) ostya fogyott. Csúcspontját húshagyókedden érte el, amikor egy 17. századi angol forrás szerint: „Akkora sütés-főzés, tésztagyúrás, kevergetés-kavargatás, fűszerezés, ízesítés, sózás, cukrozás, rafinált ínyenckedés folyt, hogy az ember azt hihette, mindenki kéthavi adagot akar bendőjébe tömni, konstantinápolyi vagy nyugat-indiai tengeri útra raktároz húst a gyomrában. " Keményen ittak is. Oroszországban egy angol utazó szerint farsang utolsó hetében „úgy isznak, mintha ez lenne az utolsó alkalom. " Az emberek énekeltek és táncoltak, ami nem volt szokatlan az újkori Európában, de mindezt rendkívül felfokozott hangulatban tették, és egyes dalok, táncok és hangszerek is különlegesek voltak. A farsang a feje tetejére állított világ. A farsangnak - valós és jelképes értelemben egyaránt - három fő témája volt: az étel, a szex és az erőszak. Az étel volt a legszembetűnőbb. Maga az elnevezés is a carne (hús) szóból származik. Ilyenkor valóban rengeteg disznó- és másféle húst fogyasztottak, és ezeket szimbolikusan is megjelenítették. A „farsangot" megszemélyesítő szereplő ruháján csirkék és nyulak lógtak. A carne másféle „húst" is jelentett. A szexualitás, mivel áttetsző fátylak mögé bújtathatták, szimbolikusan mindig is érdekesebb volt mint az étel. Farsang idején a szexuális aktivitás rendkívül nagy volt. Ezt alátámasztják azok a történészek által készített táblázatok is, melyek a fogamzások évszakonkénti megoszlását mutatják be a 18. századi Franciaországban. A csúcs március-júniusra esett. Ám volt egy másik csúcs is február környékén. A farsang nemcsak a szexualitás, hanem az agresszivitás, a rombolás, a szentségtörés ünnepe is volt. Magyarországon is a 16-17. században falu, város és a királyi udvar egyaránt álarcot öltött farsangkor és úgy szórakozott. Nagy farsangolás folyt a tragikus sorsú II. Lajos udvarában is, egészen a mohácsi ütközetig. 1525-ben húshagyókedden álarcos menet jelent meg az udvarban, melyben elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban jelent meg az ünnepségeken. A 16. századtól említik Cibere és Konc vagyis a böjti ételek és a húsételek tréfás küzdelmét is. E tréfás küzdelmet sok európai nép megszemélyesítve adta elő. A jellegzetes farsangi ételeket a bő termés reményében fogyasztották. Akárcsak a többi jeles ünnepen, más módon is igyekeztek befolyásolni vagy megjósolni az elkövetkezendő időszak szerencséjét. A farsangi napok gondűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok. Bonyhádi hiedelem 35 szerint akinél alacsonyra nőtt a kender, annak azt mondták: „Farsangkor nem ugrottatok elég magasra", ugyanis ekkor magasra kellett ugrani, hogy nagyra nőjjön a kender. Kistormáson és Kölesden 36 sokat táncoltak s tánc közben magasra ugrottak, hogy magas legyen a kender. Nem volt szabad metéltet főzni a levesbe, mert folyókás lesz a kender. Csikóstöttösön 37 a húshagyó kedden sütött első fánkot megetetik a baromfiakkal, hogy sok tojás legyen, meg hogy korán legyen kotlós. Az állati termékenység varázsolására Kistormáson 38 disznóvágáskor eltették a fejet, s farsangban megfőzték, a levét a disznóknak adták, hogy jobb legyen az étvágyuk. Ekkor végezték a tyúkvarázslatokat is: kötelet kerítettek s minden ételből ebbe szórtak egy keveset, hogy ne tojjanak félre a tyúkok. Nem szabad varrni, mert nem lennének jó tojók. Másutt ezeket a cselekményeket Luca napján végezték. A farsangi időjárásból is jósoltak a következő év termésére, termékenységére. Kölesden, 39 Csikóstöttösön 40 húshagyókedden morzsolták le a mag kukoricát, a jó termés reményében. A kimondott szó varázserejébe vetett hit alapján a farsangi köszöntők, dramatikus játékok nemcsak a szórakozást, adománygyűjtést szolgálták, hanem az egyén és a közösség életének sikerét igyekezett 35 SOLYMÁR 1968. 36 VARGA 1940. 58. 37 GÉMES 1975/a. 38 VARGA 1940. 58. 39 TÉLI 1996. 40 GÉMES 1975/a. 240
