Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Antoni Judit: Tárgyak az idő sodrában I.
A korszellemnek - és saját hajlamainak megfelelően - a vitrinekben kronológiai sorrendben kiállított, az egyes történeti korszakokat felidéző termekben a látogatóközönség okulására néprajzi „párhuzamokat" is bemutatott a kellő helyeken. Haugh Béla, a „Múzeumi kalauz" szerzője erről így ír az I. terem (Kőkorszak) kapcsán: „Az 1-7.sz. szekrények fölött függő táblákon kiállított tárgyak Uj-Guineából (Ausztrália) valók, a hol a 19. század első felében a lakosság még a kőkori kultúra fokán állott. Tanulságos összehasonlítás arra nézve, hogyan készítette eszközeit a 3000 évvel ezelőtt élt kőkori ember. " Az ékszerekről szólva megjegyzi, hogy ezeket úgy „...alakították, mint némely vadnépek mostanság. Erre nézve igen tanulságos az a csoport, mely Bíró Lajos hazánkfiának Uj-Guineában eszközölt kutatása és buzgó gyűjtése folytán került a Nemzeti s innen a Tolnavármegyei Múzeumba. " Szintén ő írja, hogy Wosinsky a kiállítás előkészítése során „A Nemzeti Múzeum néprajzi osztályát is megkereste, s innét az ausztráliai szigetcsoportból származó 72 darabból álló néprajzi gyűjteményt ajándékozták, az Uj-Guineában működő Bíró Lajos gyűjteményéből pedig 42 darabot szerzett be kedvezményes áron. " 2 E megkeresés írásos dokumentumát, pontosabban az erre adott válasz piszkozatát meg is találtam a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában 75/898. szám alatt: „Felterjesztés a szegzárdi múzeumnak küldött duplum tárgyak ügyében" címen. A levél Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója kérésére íródott - az ő nevében -: feltételezhető, hogy Wosinsky nem levélben, hanem személyesen fordult hozzá kérésével: Wosinsky levele eddig nem került elő. A válaszlevél szövegét érdemesnek tartom közölni: „A M.N.M.Tek. Igazg. Bpesten Mélt. Igazg. Úr! Méltóságodtól rövid úton vett meghagyás teljesítésében vagyok bátor mellékelve azon tárgyaknak kettős jegyzékét beküldeni, melyeket a m. N. M. letéteményeként a Szegzárdi múzeumnak elküldöttünk. /az egész szöveg áthúzva, a levél újra fogalmazva-AJ/ Méltóságodtól azon szóbeli meghagyást vévén, hogy új-gineai (sic!) gyűjteményünkből állítsunk össze a Szegzárdi múzeum számára (bármikor visszavonható) /kihúzva, AJ/ a Magy. Nemz. Múz. Örök letéteményeként egy olyan kisebb gyűjteményt, mely az archeológiai és ethnographiai összefüggésedet) /kihúzva, AJ/ dokumentálására alkalmas: (a következőkben) /kihúzva, AJ/ vagyok bátor az e czélból kiválasztott tárgyaknak (kettős) /kihúzva, AJ/ jegyzékét Méltóságodhoz azon alázatos kérelemmel juttatni, kegyeskedjék azt (azokat) /kihúzva, AJ/ (mindkettőt) /kihúzva, Ail jóváhagyó aláírásával ellátni. Az egyik jegyzék az Osztály levéltárában marad, a másikat pedig a szegszárdi Múzeum Igazgatójának, Vosinszky (sic!) Mór apátplébános úrnak /olvashatatlan, AJ/ a küldemény átvétel térítvénnyel együtt térítvényeink között fogjuk megőrizni. Egyszersmind kérjük a., /az egész bekezdés többszörösen áthúzva, új bekezdés, AJ/ A gyűjtemény elküldésével egyidejűleg Vosinszkyt felkérjük, hogy ezen Méltóságodtól láttamozott jegyzéket az átvételi záradékkal ellátva levéltárunk számára haladéktalanul visszajuttassa. Bpest 1898 október hó 1 én. " Ennek a levélnek a melléklete az a lista „A szegzárdi múzeumnak küldött tárgyak jegyzéke" (a továbbiakban NM-lista), amelynek alapján a szekszárdi múzeumban jelenleg fellelhető tárgyak egy részét sikerült azonosítani. Az 1898. október elsején keltezett, 74 tételből álló jegyzéket (EA 74/898/) Dr. Semayer Vilibáld a Magyar Nemzeti Múzeum segédőre, a néprajzi osztály vezetője írta alá, illetve „Láttam, engedélyezem" megjegyzéssel Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. A két aláírás alatt található az „Elismervény, arról, hogy a fent felsorolt 74 db, azaz Hetvennégy darab ethnographiai gyűjtemény tárgyat a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának örök letéteményekép a Tolnavármegyei Múzeum számára átvettem. Szeg szard, 1898 Wosinsky Mór, mint a vármegyei múzeumi bizottság elnöke. " 2 HAUGH, 1902a, 8. 206
