Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Sümegi József: A bátai apátság kutatástörténete és alaprajzának rekonstrukciós kísérlete

volt, hogy a part leszakad. Az előkerült falakból arra következtetett hogy ez az északi szárny egy sor északnak néző cellából és egy előttük végigfutó folyosóból állott. Ugyancsak e közfal omladékaiban reneszánsz réz könyvvereteket is talált. A helyiség alját kitöltő törmelék között pedig szénné égett gerenda és padlódeszka darabok hevertek, vagyis a cellák padlosak lehettek. A folyosón több helyről is díszítés nélküli padlótéglák töredékei kerültek elő. A cellák ablakai minden bizonnyal észak felé néztek, mert a felfedezett északi főfalnál homokkőből faragott ablakpárkányt talált. Néhány méterre délnek egy ajtószárkő feküdt, amely ugyancsak az épülethez tartozott. Az északi épületszárny közepe táján húzott VI. árokban a cella helyén deszkapadló szénmaradványai mellett a törmelékből előkerültek egy háromszögletes előlappal bíró, hátsó oldalukon félköríves kiképzésű, zöldmázas kályhacsempe töredékei. A töredékek a kályha koronájához tartozhattak, előlapjukat szép, gótikus díszítés borította. Az épület keleti végén húzott VII. kutatóárokban a cella helyén szintén zöldmázas kályhacsempe töredékek kerültek elő. Ugyanitt találta meg azt a mészégető kemencét, amelyet a 18. század elején készítettek, nem messze tőle pedig azt a negatív vésetü kőtábla két darabját, melyet talán mézeskalácssütő formának használtak, s rajta Jézus szenvedésének eszközei voltak ábrázolva. A kolostor templomát a VI. és VII. árok helyén találta meg. A föld itt 60 cm mélységig teljesen fel volt dúlva, ráadásul a terep ezen a részen erősen kopott volt, így a falak alapjai alig néhány centiméterrel voltak mélyebbek a törmelékrétegnél. Ennek oka az lehetett, hogy a Klastromhegy ezen része régóra szőlőterület volt, s talán többször is forgatták a földet a szőlőültetés előtt. A templom alapfalait legnagyobb részben kiszedett formában találta meg. A megmaradt kicsi szakaszokon megfigyelhető volt, hogy a kolostorhoz hasonlóan gránitból, mésztufából és római téglatörmelékből volt rakva az alapja, és ugyanolyan téglatörmelékes habarccsal volt összeragasztva, mint a kolostor megtalált fala. A falak a VI. és IV. árok közötti szakaszon annyira megsemmisültek, hogy a templom nyugati felét és nyugati lezáródását nem tudta megtalálni, így a templom teljes alaprajzát sem tudta kiszerkeszteni.

58 Csalog József megállapításai szerint az általa megtalált és kibontott szentélyszerű rész belső szélessége 9,2 méter, hossza 36,5 méter volt, külön hajó, esetleg oldalhajó létezését nem tartotta valószínűnek. Véleménye szerint ezek el sem fértek volna a szűk terepen és nyomuk kellett volna maradjon. A VI. és VII. árok közti szakaszon a templomnak csak egy támpillére volt, itt valószínűleg össze volt kötve a templom a kolostorral valamilyen módon. A templom alapfalának helyén néhány homokkőből faragott és rózsaszínűre festett követ, korong alakú ablaküveg töredékeket és két darab rézlemezből készült könyvveretet talált. A templomból valók lehettek azok a kövek is, amelyek a mészégető kemencébe falazva kerültek elő. Érdekes a IV. árokban, tulajdonképpen a templom közepén talált két párhuzamos falnyom, amelyek anyaga kizárólag római tégla lehetett. A templom falától északi irányban a III. számú árokban két pilléralapzat nyoma került elő, ezek ugyancsak nem tartozhattak a feltárt templomhoz. Fontos leletek kerültek a felszínre a IV. árok déli végén, ahol egy 340 cm hosszú, 280 cm széles és 280 cm mély szemetesgödröt talált. A gödör északnyugati fala gótikus téglákkal volt kirakva, a többi oldalán magától is megállt a sárgaföld. A gödör alján több száz varjúkoponya, hamu és apró kőtörmelék között két törött talpas üvegserleget, egy szűknyakú üveg nyakát, egy teljesen ép fenékbélyeges edényt és egy füles cserépkorsó töredékeit találták. A leleteket 40 cm vastag iszaptakaró borította. Az üvegpoharakat a 15. század végére, a 16. század legelejére datálta. A leletegyüttes egyes darabjai között - tekintve a gödör rétegződését -, nagy korkülönbség nem lehet, tehát a szemetesgödör kora egybeesik a templom és a kolostor pusztulásával.

59 Az épületen kívül elszórtan talált még kályhacsempe-töredékeket, két kályhaszemet, néhány grafitos bécsi edény töredéket és egy átlyukasztott peremű cserépbogrács darabjait, amelynek korát 12. századinak határozta meg.

60 Csalog József a kutatások során 24 sírt tárt fel, ezek tájolása kivétel nélkül délnyugat-északkeleti volt.

61 A római téglákkal bélelt sírokat régebbieknek, míg a fakoporsós sírokat későbbieknek határozta meg. Az Uo. 51-52. Uo. 53-54. Uo. 54-55. Uo. 56. Uo. 56-59. 153