Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Sümegi József: A bátai apátság kutatástörténete és alaprajzának rekonstrukciós kísérlete
1899 november 18. A következő héten készített levele' arról tanúskodik, hogy maga is elbizonytalanodott a kutatás előrehaladtával. Azt írja, hogy „ma holnap odajutok, hogy alig leszek képes a sokféle czik-czakos árkokról rendes kimutatást készíteni. " Ráadásul az időjárás is hidegre fordult, így az ekkor felvett sematikus „alaprajz" szinte értékelhetetlen. A torz arányok mellett egyetlen fontos adat, ami leolvasható róla, hogy az északi főfal összekapcsolja a kolostor két szárnyát. Tehát a feltevést, hogy egységes épülettömbről van szó, ez a rajz bizonyítja. Ekkor az épület főfala a partfal szélén még végig meg lehetett, sőt az épülettömb keleti végén még egy kisebb falat is jelöl, amely talán egy különálló épület fala lehetett. Sürgeti a napszámosok bérének kiutalását és ígéri, hogy készít egy részletes felmérést és azt elküldi Wosinskynak. 1899 november 21. Ez az utolsó fennmaradt levél. 51 ígéretéhez híven pontosítja a rajzot, sőt nagyon értékes információkkal egészíti ki. Az arányokat lépésben vette fel, ezt most átváltja méterbe. Az is kiderül, hogy négy ponton még dolgoztak az emberei, ezeket A,B,C,D betűkkel jelzi. Azt is leírja, hogy ezután csak az újabban ásott részeket fogja lerajzolni. Szeretné, ha Wosinsky is kijönne és megnézné az eddig végzett munkát. ígéretet tesz arra, hogy legközelebb egy kis térképet készít a régi pincékről és alagutakról. Ezután a maga munkáját dicséri, felveti egy ide építendő emlékkápolna gondolatát és ismételten a munkások pénzét kéri, mert különben a munkát leállítja. Wosinsky valószínű nem dotálta tovább a munkálatokat, legalábbis írásbeli nyoma nem maradt fenn. Sajnos a romok kiásása és a kőanyag eladása folytatódott tovább. Ezeknél az írásbeli információknál fontosabb az a rajz, amelyben összegezte az addig elvégzett munka eredményeit. Sok hiányossága, pontatlansága ellenére is ez a legfontosabb forrás a nyugati kolostorszárnyra. Ezen a rajzon a nyugati kolostorszárny kiásása kapcsán tett megfigyeléseit rögzítette. A templom alapterületről azt jegyzi meg, hogy az a korábbi rajzokban már megvan. Az északi szárnyról pedig semmiféle információt nem ad, a rajzon csak az látszik egyértelműen, hogy a nyugati szárny továbbfutó falaival kapcsolódott az északihoz, tehát a kolostor fekvő L alakban vette körül a hosszú templomot. A főfalakat mindenütt megtalálta, a nyugati oldalon több helyütt már kiszedve. Ugyancsak a nyugati oldalon, ahol az alapok kiszélesedtek, megtalálta a kolostor főbejáratát. A csúcsíves kőből faragott kapu egy nagyobb darabja mutatta a helyét. A nyugati oldalon lévő helyiségek osztófalait is rögzítette, itt a rajz főleg az északi oldalon lévő szobák esetében egy kissé torz. A rossz méretfelvétel oka lehetett az is, hogy a földet nyilván középre, ill. az épület belseje irányába dobatta. Ezért nem találhatta meg a folyosó, ill. kerengő északi falát sem a D pontnál. A rajzból az is egyértelmű, hogy az előbb említett szobák egy folyosóból, szerintünk a kerengoből nyíltak. Ezt egyértelművé teszi a kerengő nyugati fala, ahol megjegyzi, hogy a kerengőudvar felé eső része kőalapú, a belső oldala viszont lépcsőzetes kőpárkányzat. Megtalálta a kerengő déli visszafordulását is a B pontnál, sajnos itt még a feljegyzés időpontjában is ásatott, így a végleges eredményt nem ismerjük. Ugyancsak ezen a részen az A pont irányában előkerült a kerengő téglázott járószintje. Innen a kerengoből lehetett megközelíteni a lépcsőházat, amelynek kő falazata volt, jelöli a két megtalált lépcsőt, a déli oldalon pedig széles kőpárkány zat volt kő alappal. A rajzon szerepel az épület e részének keleti fala, a mészégető kemencével, s vele párhuzamosan az északi irányban egy másik kőfal, amely a kerengő keleti fala lehetett. Sajnos legnagyobb hiányossága a rajznak, hogy a templom és a kolostor kapcsolódási pontjával kapcsolatban semmi használható nyomot nem rögzít. Ebben biztosan segítene, ha tudnánk, hogy A és B-nél, ahol az ásatás még folyamatban volt, milyen további falak kerültek elő. Ezekről azonban semmiféle feljegyzés nem készült. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy az északi oldalon lévő középső szobában cserépkályha omladékait találta, amelynek maradványait 1937-ben Csalog József is rögzítette. Az biztosra vehető, hogy Simrák tanító a felfedezett falak anyagát eladta. Valószínű ezekben az években semmisült meg az északi főfal legnagyobb része. Hogy könnyebben lehessen szállítani, ezt a falat az alatta lévő mély völgybe lerobbantották, így közvetlenül kocsikra lehetett rakni és nem kellett a szűk szerpentinen szállítani. Sajnos a fallal együtt az északi cellákból 2-3 méter is leszakadt az alatta lévő mélységbe.^, ábra.) KAMMERER 13.d. - Igen rövid, érdemi részleteket alig tartalmazó levél. 51 Uo. 150
