Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Sümegi József: A bátai apátság kutatástörténete és alaprajzának rekonstrukciós kísérlete

Az 1870-80-as években többen is azzal foglalkoztak, hogy kutatták a még meglévő falakat, a mészkövet kibányászták és Baján mészégető vállalkozóknak adták el. 1899-ben már csak két ember élt közülük, ők segítették a falak felkutatásában Simrák László bátai tanítót.

44 Simrák László bátai tanító „ásatást" végez a Klastromhegyen 1898-99-ben Simrák László tanító felásatta a területet, a kőanyagot eladta, de lerajzolta a falakat és elküldte a rajzait Wosinsky Mórnak. 0 a kolostor nyugati szárnyát ásta meg, a templom területe szőlővel beültetett terület volt, itt a falak helyét kikarózta.

45 Csalog József a vármegyei múzeum igazgatója így emlékezett vissza a korábbi ásatásra: „a falu öregei szerint 50-60 évvel ezelőtt még falak álltak ki a földből. Széjjelhordásuk és elhordásuk napirenden volt" ... „Sokat turkáltak e helyen kincskeresők is, hiszen több bátai családról ma is azt tartja a nép, hogy vagyonukat a klastromhegyi kincsnek köszönhetik. Sokkal nagyobb kárt tettek ezeknél az egyszerű és kevéssel beérő embereknél azok a félintelligens elemek, akik „ásatás" ürügye alatt egész épületrészeket tártak fel, hogy aztán a kiszedett követ eladhassák. Állítólag negyven évvel ezelőtt egy itteni tanító is így tett. Utolsó kis füstös tehenét is eladta, hogy az ásatáshoz robbanószert vásárolhasson, végül is - három svájci tehenet vett. Úgy látszik Szalczer Sándor plébános idejében komolyabb kutatás is folyt, a megmaradt jelentés azonban nem tartalmaz semmilyen használható részletet és terepfelvételt. " Simrák László vezette „ásatás" eredményei 1899. november 10. Simrák levélből kiderül, hogy a bátai tanító már korábban is kapcsolatban állt Wosinsky Mór szekszárdi esperes-plébánossal a kolostor alapfalainak kutatása tárgyában, sőt korábban is váltottak levelet, de ez nem került be Kammerer Ernő hagyatékába. A levélből megtudjuk, hogy Wosinsky levelezés útján irányította valamilyen szinten - a Bátán végzett feltárást. Simrák tájékoztatta Wosinskyt arról is, hogy két ember él még azok közül, akik a parlagos területen ráakadtak a templom alapfalaira, s a mészkövet Baján mészégetőknek adták el. Azt is elmondta, hogy minden munkásnak az a vágya, hogy régi pincékre akadjon. Azon a héten végzett munkákról két rajzot készített.

47 Az 1. számú rajz a kolostor területén végzett munkák eredményét mutatja. A rajzból kiderül, hogy a kolostor déli főfalát már 1898-ban felfedezték és kiásták. E kőből épült főfalat valóban az alap aljáig kiszedték, mert 1977-ben magam is láttam a nyomait, amikor a plébánia emésztője épült, két méter mélyen a föld alatt. Ezen a vázlaton az is jól látszik, hogy ez a déli főfal alig néhány méterre volt a hegyoldal egy kisebb teraszától, s a falszakaszon ábrázolt süllyesztés talán az itt lévő egykori déli bejárat nyoma. Ez minden bizonnyal bejárat lehetett, mert iránya megegyezik a kerengőfolyosó folytatásaként kirajzolt folyosószakasszal, s ezen a részen mindkét irányban lehettek szobák. A déli főfal lezáródását is megtalálták. Nyugati végén visszafordult északnak, s ez lehetett a főépület nyugati főfala. Ez a főfal több méteren keresztül követhető volt, majd elveszítették, csak a kiszedett fal helyére visszadobált murvás anyagot találták a helyén. Nehezebb dolguk volt a keleti sarok meghatározásával, ugyanis e szárny keleti falát még a 18. században használták fel mészégetéshez. Hogy mégis itt húzódhatott, azt bizonyítja a biztosan rá épült mészégető kemence, amely mellett egy mészkő oszlop is felszínre került. Ugyancsak e főfal megléte mellett szól, hogy néhány méterre a kemencétől, pontosan északi irányba haladva előkerült a fal egy kisebb szakaszának alapozása. Sajnos a szakértelem hiánya is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy-egy fal nyomát elveszítették, vagy nem keresték tovább, ugyanis a délkeleti sarkon próbalyukat ástak, mivel itt kőanyag nem került elő, nem is folytatták a feltárást. Ebből az is látszik, hogy őket csak azok a falak érdekelték, amelynek Simrák László 1899. november 10-én kelt leveléből. KAMMERER, vegyes iratok 13. d. KAMMERER, u.ott. KÓNYI - HOLUB - CSALOG - DERCSÉNYI 1940, 49-50. Ez a rajz a november 10-iki levélben található, annak első oldalán. KAMMERER, u.ott. 147