Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Sümegi József: A bátai apátság kutatástörténete és alaprajzának rekonstrukciós kísérlete
építették fel azon az üres telken, amelyet még 1719-ben létesítettek elválasztó gyepüként a két felekezet között. Először az épület nyugati szárnya készült el két, kb. 6x6 méteres, barokk dongaboltozattal fedett szoba, az udvar felé oszlopos tornáccal. Az épületet keleti irányban 1800-180l-ben bővítették, amikor az uradalom a hajdani középkori plébániatemplom falait ledöntette. Ebből az anyagból készült az ugyancsak boltozott tanácsterem, majd az udvaron gazdasági épületek, jégverem, présház pincével és a közelben a rév és hajdúház is. Ez az említett épület volt a bátai városháza, később községháza, majd tanácsháza, egészen addig, amíg 1971-ben elkészült az új, ugyanezen célokat szolgáló épület. Ezután a tanács a telek keleti részét lakóház építése céljára értékesítette. A rajta álló épületet az új tulajdonos lebontotta, új házat épített rá, a telek nyugati része, a városháza legrégibb szárnyával a bátai TSz tulajdonába került. A privatizáció során 1993-ban ez az épületrész is magántulajdonba került, az új tulajdonos a rossz állapotban lévő épületet a következő évben lebontotta, kő és téglaanyagát értékesítette. 27 Mi a bontás után vizsgálhattuk meg az épület anyagát, melynek nagy részét, akkorra már eladták, a törmeléket elhordták, a maradék pedig az udvaron halmokba rakva állt. Az épület alapjából származó itt talált, főleg faragott kőanyag a klastromhegyi romok anyagához hasonló, ezért érdemes az itt tett megfigyeléseinket összegezni. E legrégebbinek ítélt épületrész (18. század közepe) két, 6x6 méteres boltozott szobából állt. A téglaboltozatot erős kovácsoltvas pántok tartották össze. A majdnem méter széles falakat kővel alapozták. Az alapba felhasználtak faragott köveket az apátsági templom díszítményeiből, valamint malomkövet és hasított mórágyi gránit darabokat, amelyeket szintén a klastromhegyi falakból nyerhették. Az innen előkerült szebb faragványok között volt bélletes ajtókeret töredéke, ajtó vagy ablak keretrészéből töredék és egy szürke homokkő díszítmény töredéke, amelyre egy kelyhet véstek, amelyből valami párolog. Úgy véljük, ez a Szent Vér kultusszal lehet összefüggésben. A barokk épület felmenő falait harmadlagosan felhasznált római és másodlagosan felhasznált középkori téglákból rakták. A téglákat erős, homokkal soványított meszes habarccsal falazták, így mindössze egyetlen egy teljesen ép középkori téglát találtunk a bontás után keletkezett téglakupacban. Ennek mérete: 40x30x8 cm. A törmelékanyagban sok érdekes római téglatöredéket találtunk, melyen jól látszott a középkori habarcs nyoma. Közülük az egyik széle dupla ujj benyomással díszített, benne állati lábnyomok látszanak. Egy másik keményre égetett római téglába ujjal fél 8-as mintát rajzoltak. Érdekes volt az a római tégla is, amelyet a középkorban talán ablakív kiképzéséhez félkörívesre faragtak át. 28 18-19. századi feljegyzések az apátság romjairól Az 1776-ban készített egyházlátogatási jegyzőkönyv is megemlékezik a látványos romokról és a következőket írja róla: „Említésre méltó látványosság az ide látogatóknak a városon kívüli monostor romjai, amelyek sokkal fontosabbak, mint ma gondolnánk, egyesek a mennybe felvett Szűz Mária egyházának mondják, ezek azonban a mezőváros felett emelkedő régi bátai Szent Mihály egyház romjai. " Az 1828-ban készített Canonica Visitatio szintén megemlékezik a klastromhegyi romokról, amikor a következőket jegyzi fel: „Ezen kívül van még egy harmadik templom is, amelynek romjai a mezővároson kívül láthatók. " 1829-ben Egyed Antal kérdőívének 10. pontjában maguk a bátaiak adnak értékes információkat a kolostorrom akkori pusztulásáról: „ Vagyon még a város felső végén egy kerek hegy, melynek tetején hajdan nagy kalastrom lévén. Barát lakás volt. Ezen klastrómnak falait, s ott találtatott kripták és pincék köveit ez előtt mintegy 25 esztendőkkel a lakosok vervén széllyel, azokból házakat és pincéket építettek. " 7 SÜMEGI 1999, 197-198. 8 SÜMEGI 1999, 197-198. PPL 1776, C.V. 50. (Commemoranda hic veniunt extra oppidum rudera cuiusdam Monasterii conspicua, aut potius, ut modo fertur, Ecclesiae alicuius in Honorem Immaculatae Conceptionis B.M.V. dicatae. Ipsi autem oppido supereminent antiquae Ecclesiae S. Michaelis de Monte Batta rudera.) PPL 1828, C.V.4 (Praeter has et tertia erat Ecclesia, cuius rudera actu infra oppidum visuntur.) 1 CSERNA - KACZIÁN 1986, 47. 144
