Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Csekő Ernő: Ifj. Leopold és Szekszárd
I. Ifj. Leopold Lajos emlékezete Szekszárdon Elöljáróban annyit, hogy ifj. Leopold Lajos személye nem (köz)ismert Szekszárdon. Ugyan az 1980-as évek óta már a helytörténeti emlékezet része, időnként újságcikkek is jelennek meg róla helyi lapokban", sőt 1992-ben egy utcát is elneveztek személyéről, ennek ellenére a szekszárdiak nem ismerik. Nem tudnak róla se a „régi szekszárdiak", se a humánértelmiség tagjai, sőt, a város történeti tudatának alakítására befolyással bíró szakemberek egy része sem ismeri. Mi lehet ennek az oka, mivel magyarázható ifj. Leopold Lajosnak ez a viszonylagos helyi ismeretlensége? Egyrészt a szocializmus évtizedeivel, annak hatásával. Ekkor az ideológiai szempontok által vezetve a történettudomány kiemelten, a helytörténetírás majdhogynem kizárólagosan, a korábbi „elnyomott osztályok"-kai, vagyis az alsóbb státusú, szerényebb jövedelmű rétegekkel, így főként a munkásosztály, illetve az agrárnépesség történetével foglalkozott. Ennek eredményeként nemcsak az elitrétegek, illetve a középrétegek - gyakorlatilag az egykori nemesség, polgárság - kutatása nehezült meg, hanem az e rétegekből kikerülők személyes teljesítményének elismerése is hátérbe szorult. Ebben az 1970-es években kezdődött egy óvatos, majd 1980-as években - a rendszer keretei közt - kiteljesedő változás, mikor fokozatosan a történeti kutatások középpontjába került úgy a birtokos nemesség, mint a polgári rétegek, a polgárosodás vizsgálata.' Ha figyelembe vesszük a helyi szinteken érvényesülő fáziskésést is, megállapíthatjuk, hogy közel negyven évig tartott az az időszak, amely nem kedvezett annak, hogy egy vagyonos középpolgári - Szekszárd szintjén akár nagypolgárinak is mondható - család tagjával, jelen estben ifj. Leopold Lajossal kapcsolatban, helyben érdemi kutatás történjék. Nyilván nem segítette ezt az a tény sem, hogy Leopold főként azt a tudományágat, a szociológiát művelte, amely a létező szocializmus első évtizedeiben „persona non grata-nak" nyilváníttatott. Ezen oldott a szociológia tudományának 1970-es évekre eső elismerése, hazai újjászerveződése, intézményesülése, ami fokozatosan Leopold újrafelfedezéséhez is elvezetett. Utóbbit segítették a polgári társadalom és a .piacgazdaság kialakulása irányába mutató azon változások is, amelyek két híres művét, A presztízs-t és a Színlelt kapitalizmus-t egyaránt relevánssá tették az 1980-as évek végének honi valóságára. Az 1917-ben írt Színlelt kapitalizmus máig gyakran hivatkozott és kedvelt párhuzam az 1980-as évek végi átalakulás, a kapitalizmus (piacgazdaság) kiépülésének, honi működésének leírására. Ifj. Leopold Lajosnak a mai társadalomtudományos (szociológia, társadalomtörténet, pszichológia, politológia) gondolkodásban való beágyazódottságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a nyomtatásban eddig róla megjelent legrészletesebb ismertetést, életrajzot egy fővárosi társadalomtudós, E. Bártfai László írta 5 , aki Leopold újrafelfedezésében egyébként is elévülhetetlen szerepet játszott. 6 Mint láttuk, polgári - mondhatnánk: a helyi burzsoáziából való 7 - származás, illetve szociológiai munkásság az, ami ifj. Leopold Lajos szekszárdi újrafelfedezését az 1980-as évekig késleltette. De több cikk, rövid életrajzi ismertetés, tanulmányrészlet mellett komolyabb nekiveselkedés még azóta sem történt életútjának feltárására, Szekszárdhoz fűződő kapcsolatának feldolgozására. Pedig az utóbbi negyedszázadban több önálló tanulmány, könyv született a dualizmus korában, illetve a két világháború időszakában Szekszárdon született, élt, és sok esetben éppenséggel polgári származású neves személyekről (pl. Dienes Valéria, Lengyel Pál, Hollós László, Diczenty László, Wosinsky Mór, Hadnagy Albert, Kovách Aladár, Holub József)8 Ha ehhez hozzáveszünk még a tanulmány első mondatában felemlített, Csányi László, 2 Töttős Gábor: A Leopold-villa. In: TÖTTŐS 1995. 165-166.; Uő.: Egy nevezetes szekszárdi nap. Egy marék küzdelemnek hü folytatása. ín: Szekszárdi Vasárnap 2004. december 5. 11.; Csekő Ernő: Tudós Leopoldok III. - ifj. Leopold Lajos. In: Tolna Megyei Napló 2001. szeptember 26. 6. így említésre méltó az ezek kutatását céljai közé tűző - 1986-ban első konferenciáját tartó, 1989-ben egyesületté alakuló Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület és éves periodikája, a Rendi társadalom - polgári társadalom. 4 G. FODOR 2004., HALMOS 2005., LENGYEL 1996., KÖVÉR 2002. 11-29., PLÉH 1992. 232., BERTALAN 1977. 5 Id. E. BÁRTFAI 1987a., Kissé átírva, kibővítve újfent megjelent: E. BÁRTFAI 1987b. 6 A nyolcvanas évek végén E. Bártfai tette közé A presztízs-t és a Színlelt kapitalizmus-t. LEOPOLD 1987., LEOPOLD 1988. 7 Ezt mi sem jelzi jobban, hogy Leopoldnak két családtagja, így unokatestvére, dr. Leopold Kornél és sógora, Leicht Lajos is azon túszok közt volt, akiket a vöröskatonák 1919 áprilisában a helyi elit tagjai közül ejtettek, és Hőgyészre internáltak. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (továbbiakban: TMÖL), Szekszárdi Törvényszék iratai (i.), Büntetőperek 1920-B. 286. Kövendy-féle per, VENDEL 1941. 253. 8 így Töttős Gábor nemcsak Babits Mihály szekszárdi indulásáról írt tanulmányt, hanem Dienes Valéria gyermekkoráról is. Szilágyi Mihály az eszperantista lapszerkesztő, és nyomdatulajdonos Lengyel Pálról, id. Szakály Ferenc a neves természettudós Hollós Lászlóról egy-egy könyvet, Rúzsa Éva az építész Diczenty Lászlóról tanulmányt írt. E sorban a legfrissebbek a régész és múzeumalapító Wosinsky Mór születésének százötvenedik évfordulójára kiadott múzeumi kötet, illetve Balázs Kovács Sándor és 342
