Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban

A még gyermeklányként a családi életet illetően megélt tapasztalatok alapján, valamint más házasságok láttán a nők arra számíthattak, hogy férjük időnként meg fogja őket verni. Ezért csak akkor vehetjük úgy, hogy a házasságon belüli erőszak a házasság tönkretételét jelenti, ha annak mértéke vagy gyakorisága meghaladta az elfogadott mértéket. Ám még ekkor is számolnunk kell azzal, hogy a gyerekek, a gazdasági függőség vagy más egyéb tényezők mérlegelése változtat az elvárásokon, és a nő nem tehet mást, mint hogy elviseli az erőszakot. Végső soron el kell fogadnunk, hogy a házasság tönkremenetele részint egyénileg, részint a társadalom által meghatározott esemény, és amennyiben egy pár a saját személyes és társadalmi közegében képes volt beépíteni az elfogadható és működő házasságról kialakított elképzelésébe az erőszak egy bizonyos mértékét. A 19. századtól kezdve azonban a feleségverés már büntetést vont maga után. A bizonyítás és értelmezés hasonló problémáit veti fel a hajdani házasságkötések kérdése is. Jóllehet elmondhatjuk, hogy a házasságtörés mint a szexuális kizárólagosság elleni vétség, nem értelmezhető olyan nehezen a házasságok lényegét tekintve, mint az erőszak. Történetileg, a házasság felől nézve a szexualitást legálisnak vagy illegálisnak tartották. Legális volt, ha (egymással) házas férfi és nő között történt, és illegális volt, ha házasságon kívül folytatták. Ez az ismérv annál egyértelműbb volt, minél szigorúbban definiálták magát a házasságot. A középkortól pedig a törvény célirányosabban vonhatta törvényi szankciók alá a házasság előtti szexuális életet (a paráznaságot) és a házasságon kívüli kapcsolatot (házasságtörést). A szexuális bűncselekmények hierarchiájában a házasságtörés általában közepesen súlyos tettnek minősült. A paráznaságot ezzel szemben viszonylag elnézően kezelték, különösen az egyházi bíróságok, amelyek ritkán szabtak ki időleges exkommunikációnál, nyilvános bűnbánatnál vagy közösség előtt való megszégyenítésnél súlyosabb büntetést. A házasságtörés nem számított a természet elleni vétségnek, de a házasság elleni bűnnek igen, többnyire magában foglalta a becsapás elemét, és volt áldozata is, a házasságtörő egyén házastársa személyében. A házasságtörés jogi státusának fennmaradása mégiscsak arra enged következtetni, hogy a házasságtörés csaknem szükségszerűen a házasság megromlásának tünete, noha önmagában csak ritkán vezetett váláshoz. pedig a felesége többszöri kérése után is azt állította, hogy ő feszegette fel a ládát, ő ezen meg bosszankodott és a feleségére negyedszer rá ütött, amit nem tselekedett volna, ha a felesége elhallgatott volna. Ugyan akkor Szundi Katalin a férjét azzal is vádolta, hogy őtet ezelőtt két vagy három héttel nagyon megverte. Tavali Jósef ezt megvallotta, de azt állította, hogy a felesége egyik gyermekének az ajjakát öszve törte, a mit ő tulajdon szemivel látott. Ezt Szundi Katalin tagadta hanem azt elismerte, hogy a gyermekre egynehányszor reá ütött. Nem lévén egyiknek is bizonysága a Gyűlés úgy látta, hogy Szundi Katalin az egyik verést nyelvével okozta magának, a másikat pedig azzal, hogy mostoha gyermekeit ok nélkül megverte, amit a férje büntetés nélkül el nem szenvedhetett azt végezte, hogy Szundi Katalin a kiférjél elhagyta hozzá mindjárt vissza menjen. De ő azt vallotta, hogy készebb magát elveszteni, mint férjéhez vissza menni, annyival inkább mivel férje első feleségének testvérje Császár Ersébet ötét már több ízben nem tsak imitt amott rágalmazta, hanem szemtül szembe is a maga házánál sokszor megmotskolta, azzal vádolván, hogy ő az árváknak nem viseli gondját. Tavali Jósef a Gyűlés által megkérdetvén gondját viseli é a felesége az árváknak? Azt vallotta, hogy ő néki e részben a feleségére semmi panasszá nints. Ennélfogva a gyűlés megparantsolta néki, hogy a háborúság eltávoztatására nézve Császár Ersébetet házától eltiltsa vagy, hogy az eltiltás annál erösebb légyen, ennek végbevitelét a Helység Bírájára bizodott. Minekutánna pedig Szundi Katalinnak többször meg parantsoltatott, hogy férjéhez vissza menjen és ő magát megmakatsította, a Helység Bírájának meghagyodotl, hogy őtet hadnagyok által haza kísértesse. Szundi Katalin még azt is panaszolta, hogy a férje az ő benne lévő gyermeket nem akarja magáénak elesmerni: de a férje a gyűlés előtt ezt tagadta és vallotta, hogy ő a gyermeket most is minekutánna meg születik is a magáénak esméri. Meg intődött mindazonáltal, hogy a feleségét viselős állapotjában megverni soha ne bátorkodjék, külömben nagy veszedelembe ejtheti magát." - Ocsény presb. jkv. 1837. júl. 13. - „Tóth Erzsébet Magyar Sándor hitvese panasza: őtet nevezett férje naponként ok nélkül annyira üldözi s veri, sőt még halálára is törekszik, hogy többé véle békességes lakását nem reménylené, annál fogva kért bennünket minek utána Nagy István káromkodásokat is el követett, büntetődnek meg. " A szembesítés alkalmával kiderült, hogy „legközelebbi betegágyában is fogait akarta ki verni, - de még azért is megveré, hogy kebelükbe lakó édes attya és életben lévő Öreg Annya látogatása végett ment, - hogy tehát kőztök gyilkosság ne történjen az egymástól való meg hidegülés miatt, a külön lakás közöltök oly formán meg engettetik, hogy a mastand házuknál található élelembeli javak három részre osztassanak, a ház pedig mivel mastanába közössen vétetett a felek által, - tehát ezen ház. a többet ígérőknek el fog adatni, s egyéb szerzeményeikkel egy formán fognak osztozni, a mi pedig Magyar Sándornak feleségén többször elkövetett kegyetlenségét s káromkodásáért 12 pálca." - Decs világi prot. 1843. jan. 23. - „Ifjabb Papp Sándor tulajdon hites felesége által késsel sérelmesen perlekedések között meg sértetvén, a több illyes Asszonyok példáját - 12 korbáts. " - Decs világi prot. 1847. márc. 28. ; Ifjú Korsós István alsónyéki polgár 1848-ban panaszkodik levelében Augusz Antal alispánnak feleségére: „Negyedik szerencsétlen év foly, hogy őcsényi Deák Máté leányával Erzsébettel házasságra léptem. Négy évek alatt alig volt a hűtlen folytonosan velem hat hetet, gyakori tőlem szökdelése miatt ,kit mind annyiszor az őcsényi elöljárók által haza hajtottam míg nem ez előtt két évvel azon ürügy alatt, hogy a szálláskertbe megy dolgozni, erdőkön, réteken borongolva rossz szüleihez haza ment s az óta azokkal van. És bár erkölcstelen kicsapongásait többször hallottam: még is maga megjobbítása ígérete mellett, magamhoz vettem volna, 275