Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban
Balázs Kovács Sándor Válás a sárközi paraszti társadalomban A házasság vagy frigy társadalmilag elismert törvényes viszony férfi és nő között, amelynek alapja a gazdasági együttműködés (esetleg közös vagyon), erkölcsileg elfogadott (esetleg előírt) szexuális érintkezés és utódok létrehozása. ,,A házasság a férfi és a nő között kötött örök házi szövetség. Célja az, hogy a két nem szövetségében az emberi méltóság fenntartasson. Mert becsület, nemes érzés, igaz szeretet, jó nevelés, sőt rend, igazság, köztársaság mind egy talpkövön állnak. " - írta Frank Ignác 1845-ben. A házasság a hagyományos világban olyan társadalmilag szentesített kapcsolat, amely szabályozza a résztvevők közötti szexuális kapcsolatot, a csoportot folyamatosan „újratermeli" - sőt esetenként szaporítja - utódok létrehozása révén, továbbá egymással szolidáris rokoni csoportot-kapcsolatrendszert teremt, illetve erősít meg. A magyar házasodási rendszer Európa többi keresztény népéhez hasonlóan a monogámiára épül, mégsem egyszerűen két egyén, hanem egyének csoportjai (családok, rokoni csoportok) közötti megegyezés eredménye, és mint ilyen rendkívül bonyolult összefüggéshálóra épül. Csoportvonatkozásai mellett ugyanakkor az egyén számára is alapvető átalakulásokat hoz magával: megváltoztatja a házasfelek társadalmi pozícióját, lehetőségeit, sok esetben munkamegosztásban elfoglalt helyüket, végső soron egész életmódjukat. A házasság intézménye a hagyományos társadalom-szerkezet kétségtelen legfontosabb szabályozója. A házassági jog azonban mégsem tartozott a közjog területei közé. A protestánsok 1731-ig gyakorolhatták a házassági bíráskodást. Ekkor a Carolina Resolutio a protestánsok házassági pereiben is a római szentszéknek adta át az ítélkezés jogát, azzal az illuzórikus kikötéssel, hogy rájuk nézve a protestáns elveket tartsák szem előtt. Gyökeres változást II. József pátensei hoztak. A felvilágosult abszolutizmus híve kifejezésre juttatta az állami jog primátusát a házassági jog terén is. 1786. március 6-án kelt pátensében - mely a magyar közjogi felfogás szerint törvénytelen volt - a polgári házasság eszményét fogalmazta meg. Kijelentette, hogy a házasság polgári szerződés, és szükséges ennek állami szabályozása. A házasság megkötésénél ugyan továbbra is egyházi személyek működnek közre, de eljárásukban állami tisztviselőnek tekintendők. Az anyakönyvezést is állami szabályozás alá helyezte. Megállapította a házasság megkötésének alakzatát, érvényességének feltételeit. A házassági ügyekben való bíráskodást egységesen állami bíróságok elé utalta, megjegyezve, hogy a katolikusok házasságai felbonthatatlanok. II. József említett pátensében négy esetben tette lehetővé a nem katolikusok számára a megérett vagy tökéletes házasságban is a teljes elválást: házasságtörés, hűtlen elhagyás, a házastárs életére törés esetén és engesztelhetetlen gyűlölség okán. A házassági szabályokat a jogegység megvalósításának teljessége érdekében külön pátenssel az izraelitákra is kiterjesztette. Az egységes állami jog és állami bíráskodás rövid életűnek bizonyult, II. József pátenseit halála után II. Lipót felfüggesztette, elrendelte, hogy minden felekezet saját joga szerint éljen. Az 1790-92. évi országgyűlés helyreállította a megsértett felekezeti jogokat, visszaállította a felekezeti bíráskodást A katolikusoknál ez a szentszéket jelentette, a protestánsok felett pedig elismerte saját egyházi székeik hatáskörét, de ezek megszervezéséig érvényben maradt az állami bíráskodás. Az 1790/91-es 26. törvénycikk által gyakorlat címén fenntartott, II. József 1786. évi rendeletében foglalt házassági jog a protestánsokra nézve 1894-ig lényegében minden változtatás nélkül hatályban maradt. A házassági eljárás a Józsefi pátens mellett az 1840:XV. te-ben szabályozott rendes szóbeli peren alapult. Emellett egyes királyi rendeletek voltak érvényben: úgymint az 1796. december 13-i és 1803. december 20-i rendelet, a házasságvédő kirendeléséről, az 1822. augusztus 6-án kelt 19435. számú rendelet a hivatalból való fellebbvitelről, békéltetésről és szembesítésről.' Ennek ellenére világi szempontból is az egyházilag szentesített házasság jelöli ki a hivatalos nemzőpartnereket, akiknek kapcsolatából törvényes leszármazottak születhetnek. Törvényes leszármazás pedig a rendi s a polgári normák szerint szigorúan csak az agnáció - az apai ági leszármazás - jogelvén 1 NÉMETH 1999, 748. 2 TÓTH 2000, 412-413. 3 NÉMETH 1999,748. 259
