Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

DÖMÖTÖR JÁNOS LEVELEI I., Szász Károlynak, Pest, 1872. augusztus 12. Kedves Szász Károly úr! Azt a kis közleményt csakugyan én írtam, de azért a köszönetet nem érdemlem, mert az kötelességem volt. Ha erősen meg nem lettem volna győződve mind Szemere Miklós gorombaságának

81 (mely a szemtelenség határaiba is átcsap) jogosulatlan voltáról, mind a magyar lapok illetlen magaviseletének bántó és pedig méltatlanul bántó voltáról: nem avatkoztam volna a dologba, mint polémiába. Lefolytatták volna azt az illetők magok is! Egyébként legyen meggyőződve Szász Károly úr, hogy elkezdve szabadszállási legátus koromon - egész mostanáig directe, vagy indirecte annyi minden, néha semminek látszó, kicsiség által köteleztetett le, hogy bár én tudnék kölcsönben csak tizedrésznyit olyat tenni, ami Szász Károly úrnak jól esik. A fentebbiek után engedjen meg nekem egy kis „beszélgetést" magamról. Engem a tolnai-baranyai deákpárti képviselők ( Vizsolyi Gusztáv , Szeniczey Ödön , Kardos Kálmán , Dőry József , élőkön Perczel Bélával ) rá akarnak venni, hogy pályázzam a tolna-baranyai tanfelügyelőségre s mint hallom, sőt tudom, már Paulernél lépéseket is tettek mellettem. Én azonban most látom, mikor már majdnem beadtam irataimat, hogy másodfokú fizetésre van a pályázat hirdetve s így 1800 helyett, 1400 frtom lenne. Most már nem tudom érdemes-e elmenni? Mert az a 400 frt elég lényeges különbség olyan helyen, mint Tolna-Baranya, ahol a belső hegyes tájak miatt az úti költséggel nem hiszem, hogy ki lehetne jönni. Aztán meg én, ha már vidékre megyek, szeretnék úgy lenni, hogy pénzért ne kelljen semmit írnom, hanem lépésről lépésre egymásután végezni be s adni mindjárt sajtó alá egész sor készen lévő munkát, amivel aztán visszajöhetnék egyetemi tanárnak. A professzorság már belém van esve, mint a rossz, még el se mentem s már visszakívánkozom. Ha pályázom, valószínű, hogy kineveznek, mert Tolna és Baranya, mint megyei hatóságok is ajánlani fognak, mint magánemberek is tolják a szekeremet. Török superintendessel

88 is furcsán vagyok. Nem tudok tőle bizonyítványt kérni, mert rosszul fog neki esni, hogy elmegyek, vagy hogy el akarok menni. Pedig a gymnaziumi tanárság

89 nem olyan magas polc, s nem olyan magas élvezetet nyújtó pálya, hogy az ember élete culminatiojának tekintse. Isten tudja, mit fogok tenni! A munkakört pedig szintén szeretném s tanfelügyelő csak Tolna-Baranyában szeretnék lenni, mert ott mindent ismerek, tájat, községeket, embereket s mondhatom, eléggé szeretem is. Ha valami lépést teszek - engedelmével - pár sorban tudósítom róla Szász Károly urat, s ha csakugyan lenne valami a dologból, nagyon felkérném Szász Károly urat, hogy egy-két praktikus dologban legyen szíves nekem majd akkor elmondani, hogyan szokott eljárni. 1 Minden bizonnyal nem Krúdy Gyula A vörös postakocsi-jának főhőséről, a századforduló közéletének jellegzetes alakjáról, a lovassport szenvedélyes szerelemeséről van szó. aki 1856-1919 közt élt, hanem a szintén Szemere Miklós (1802-1881) nevet viselő költőről, ellenzéki politikusról, aki egyaránt tajga a volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. Ő írta irodalmunkban a legtöbb bordalt. 2 Vizsolyi Gusztáv az 1870-es évek elején. Perczel Bélával egyetemben, a Szabadelvű Párt vezető politikusa, egyúttal Tolna vármegye alispánja. 3 Szeniczey Ödön (szül. 1838.), paksi birtokos család sarja, Deák Ferenc keresztfia. 1869-től Deák-párti, majd szabadelvű képviselő. 1869-1878 és 1887-1892 között a paksi választókerületet képviselte a Tisztelt Házban. 4 Kardos Kálmán Baranya megyei politikus, 1887-től tíz évig a megye főispánja. 5 Dőry József (1841-1914 k.), Tolna megyei (dombóvári) földbirtokos. 6 Perczel Béla (1819-1888) jogász, politikus, Tolna megyei földbirtokos. Az 1860-as, 1870-es évek fordulóján vezető szabadelvűpárti politikus, 1875-ben, Tisza Kálmán kormányának felállásával épp Pauler Tivadart követte az igazságügyminisztérium élén. 7 Pauler Tivadar (1816-1886), büntetőjogász, jogbölcsész, 1871. február 10. és 1872. szeptember 4. közt vallás- és közoktatásügyi miniszter, azt követően igazságügyminiszter. 8 Török Pál (1808-1883), református egyházi író, szerkesztő, 1860-tól haláláig dunamelléki református püspök - e tisztségében Szász Károly elődje -, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok alapító szerkesztője (1842-1848). 9 Dömötör tanfelügyelőségét megelőző években, így még ekkor is, a budapesti református gimnázium tanára volt, Török Pál ekképpen pedig az elöljárója. 352