Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Nagy Margit: A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikája. Megjegyzések a pannóniai langobard I. stílus kapcsolataihoz

madáralakból álló sor. A madarak testét és szemét almandin berakásokkal hangsúlyozták, a lábakat vésett vonalak jelzik. A madarak összeérő csőréből fenyőág formájú geometrikus mintát alakítottak ki, ami a két középső madár közt összekötő elemként szolgál. (9. kép 3.) A madárfigurák közé három hegyes fülű maszk került. (9. kép 4.) A felpéci kardveret felső két sorában az S-alakú negatív (két kiemelkedő kontúrvonallal keretezett) spirálok igényes kivitelű változatai az 1. stílusú állatalakokkal díszített gyulai csat két sorban húzódó S-alakú indáinak. A gyulai csat 0,5-0,6 cm hosszú domború spirálindái méretre is pontosan beilleszthetők a felpéci kardveret negatív mintáiba. (10. kép 3-4.) Meg kell jegyezni azonban, hogy gepida területről negatív S-alakú spirál eddig nem került elő, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem is lehetett. Domború S-spirálokkal teljes fibula felületeket díszítettek. A madárfiguráknak a felpéci vereten látható, zárt kompozíciójú képe sem témáját, sem szerkesztését tekintve nem illik teljesen a korai északi állatornamentika kompozíciói közé. A csipegető madárfigurák a késő római művészet kedvelt témái; a szembeforduló, életfát, vázát vagy keresztet közrefogó madárpárok a korai keresztény szimbolika jelképei közé tartoztak. Formailag a felpéci veret az 5. sz.-i frank kardveretek egyik jól elhatárolható csoportjához tartozik. A Maas- és a Rajna-vidék késő római helyi fémmühelyeiben készített, Dél-Angliában és Skandináviában is előforduló kardtokok díszítésének jellegzetessége, hogy a bemeneti veretek felületét ornamentális elemekkel és geometrikus mintasorokkal, több esetben egyenként rekeszbe foglalt almandinlapokkal díszítették. Említésre méltó, hogy az ilyen bemeneti verettél ellátott kardtokok koptatóinak többsége az „embermaszk két madárfej közt" képet jeleníti meg. (10. kép 11-13.) Mivel ezt a témát a Duna vidéki gót és gepida ékszereken lehet a legkorábban és a legjobb minőségben megtalálni, Joachim Werner a frank kardok legkorábbi fémvereteinek készítésénél a római és az északi germán műhelyek hatásai mellett, a bajelhárító kép Duna vidéki kapcsolatait emelte ki. A felpéci veret madáralakos kompozícióját a késő római hatású díszítések közé sorolhatjuk. A gyulai csatéhoz hasonló S-spirálok alapján lehetséges, hogy a veret olyan ötvös kezéből került ki, aki egyaránt ismerte a késő antik jelképeket és a Tisza vidéki gepida ornamenseket. A frank kardok rendszerezője, Kurt Böhner a felpéci veretet a Maas-Rajna vidéki kardveretek Duna-vidéki változatának határozta meg. A felpéci kompozíció egyik technikai előképének, véleményem szerint, a késő római ékvésést kell tartanunk. Példaként egy Libenau-i hamvasztásos sírból való ezüst öntvényre hivatkozom, melynél a felületet szabálytalan Kerbschnitt-dísz borítja. Az öntőminta készítője nem tudta megrajzolni a vésett díszítés átlós megosztású négyszögekből álló alapját, hanem háromszögekből álló sorokkal kísérletezett. Ezért a sorok összezavarodtak, ami a jobb oldalon szinte figurális mintázatot eredményezett. A veret alsó szélét ívsor alkotja, az ívek közepén egy-egy mélyített alapú kerek almandinkő ül. (10. kép 1.) A másik veret a belgiumi Samson 11. sírjából való, melyet, a felpéci verethez hasonlóan, megfordítottak: felül asztragalosz sor, alatta pedig sávokba foglalt fenyőminták foglalnak helyet." (10. kép 2.) A felpéci veretet készítő mester bizonyára képes lett volna hibátlan ékvésést kifaragni, de a hatásosabb figurális kompozíció mellett döntött, mely ráadásul kétféleképpen értelmezhető. A fa két oldala melletti madarak keresztény szimbólumként, a maszkok-madarak a jól ismert bajelhárító képként foghatók fel. (10. kép 5.) A madarak szeme és teste kimélyítve ékkőberakások elhelyezésére is lehetőséget biztosított. A torkolatveret maszkos-madaras kompozíciója eredeti, elegáns és dekoratív megoldású; csak sajnálni lehet, hogy a kardtok többi veretet nem ismerhetjük. Egy kelet-svédországi halomsírban eltemetett magas rangú harcos kardtokján mondanivalóban és képi megjelenítésben a felpécihez hasonló kompozíció található. Högom 5. sz. második feléből való Pl. HAMPEL 1905, Taf. 54. 1,3. A madárszimbolikát az avar kori keresztény jelképekkel kapcsolatban részletesen tárgyalta LÁSZLÓ 1935. Kurt Böhner látta meg, hogy a felpéci kardveret madárfigurái közötti motívum egy leveles ágú fához hasonlít: BÖHNER 1987, 416-417, Abb. 3, 11. Az életfa két oldalán álló madárpár-ábrázolás 5. sz-i trieri sírköveken: BÖHNER 1987, 459, Abb. 19, 1-3. Aquincum-Bécsi úti egyik ókeresztény temetőrészetében, egy sírkamra freskójára két leves ágat, két madáralakot és közéjük ovális keretben Krisztusmonogramot festettek. TOPÁL 2000, 32-34. WERNER 1953, 38. A felpéci veretet W. Menghin a Högom-Selmeston csoportba sorolta: MENGHIN 1983, 334, Karte 11. BÖHNER 1987,416-417. MENGHIN 1983, 334, No. 15. BÖHNER 1987, 415. Abb. 3, 6. A fenyőmintás díszítés W. Menghin katalógusrajzán nem szerepel: MENGHIN 1983, 194, No. 16, la. 49