Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Nagy Margit: A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikája. Megjegyzések a pannóniai langobard I. stílus kapcsolataihoz
beköltözése előtti időszakból két olyan tárgyat találunk, melyeken teljes állatalak ábrázolások fordulnak elő. A germán állatornamentikának e korai példáit Bóna István is a langobard díszítőstílus helyi előzményeinek tartotta. 2 ' Az egyik a Magyar Nemzeti Múzeum magyarországi lelőhelyű, tekintélyes nagyságú (H.: 19,3 cm) aranyozott ezüst díszcsatja."" A sasfejekkel keretezett szélű csatot, a stílusjegyek alapján, az 5. század második feléből való keleti gót ötvösmunkának lehet meghatározni. (6. kép 1-3.) Egy másik hasonló, kisebb méretű példányt - szintén ismeretlen magyarországi lelőhelyről -, a bécsi Kunsthistorisches Museumban őriznek."' A bécsi csat lemezének kötöttebb, négyszög alakba rendezett szimmetrikus indákból álló díszítése (5. kép 1-3.) közelebb áll a római előképekhez, mint a budapesti csat oldottabb indasora. Mindkét csatlemezen a középső, kereszt formájú kőberakás rekeszeit a díszítésre való tekintet nélkül, utólag illesztették az öntőmintába. A madárfejekkel keretezett csattípus gyengébb minőségű változatai az itáliai keleti gót királyság területéről kerültek elő, köztük a budapesti csatlemez szinte pontos mása Torre del Mangano-ból. Feltehető, hogy az itáliai csat még a Duna vidéken készült, nem sokkal a gótok 488. évi kivándorlása előtt." A keleti gót övcsatok között a legnagyobb méretű és legjobb minőségű a Magyar Nemzeti Múzeum példánya, mely hosszú ideig lehetett használatban és több átalakításon esett át. Az ezüst színe és az aranyozás minősége közti különbségek alapján nagyon valószínű, hogy a csatkarika és a rombusz alakú csattest különböző összetételű ezüstből és nem egyszerre készült. A finomabb ezüstből öntött, szimmetrikus akantusz indákkal díszített csatkarika végeit a klasszikus, késő római állatfejes csatok mintájára egy-egy sörényes oroszlánfej díszíti. A sötétebb színű ezüstből öntött, rombusz alakú csatlemez valószínűleg később, ehhez a csatkarikához készült. A lemez két egybeöntött és visszahajlított pánttal kapcsolódik a karikához. A csatlemez széleit 5-5 ívelt nyakú, hajlott csőrű madárfej keretezi. A nyakak három hosszanti tagolású, negatív szalagból állnak. A csatlemez belső mezőjét szabálytalanul összeállított spirálindákkal és az indák közé beillesztett, kétoldalt szimmetrikusan elhelyezett kör, csúcsos aljú félkör és rombusz alakú kőberakásokkal díszítették. Középre, durván elnagyolt keretben, kereszt formájú kőbetétet helyeztek. A csat végét nagy maszk zárja le; a szemöldök, az OIT és a szemek gránátlapokkal vannak kiemelve. A maszkot két madárfej fogja közre. A csatlemez indadísz alapú ornamentikájában a madárfejek, a kereszt és a maszk ábrázolása dominál. (6. kép 1-3.) A két állatfej közötti maszk motívuma, amint azt Haseloff kimutatta, a népvándorlás kori művészet egyik legkedvesebb témája, tulajdonképpen a késő antik „Ókeanosz fej két delfin között" kompozíció átformálása."" Az északi germán állatstílus kialakulásában ez a motívum igen jelentős szerepet töltött be. A maszk-állatfejek kompozíció a keleti gót ötvösök készítményein többször is felbukkan; a teljes madáralakokkal díszített keleti gót csatok közül pl. a domolospusztain és a bácsordasin, valamint az ún. Gáva-Acquasanta-i típusú maszkos csatok csúcsán." Ugyanez a motívum a fő témája a Duna-Tisza vidéken előkerült, északi állatornamentikájú díszítéseinek is, így pl. a veszkényi 2. sz. lószerszám csüngőnek és a gyulai csatnak. Említésre méltó eset, amikor ez a motívum hiányzik a díszítésből. A répcelaki nemesasszony gondosan öntött ékszereire a két állat közti maszk-szimbólum nem került rá, holott az 5. sz. második felében a Duna vidéken a legnépszerűbb szerencsét hozó képnek számított. A répcelaki ékszer együttes díszítése megerősíti a korábban az ábrázolások jelentőségéről elmondottakat: a társadalmi hierarchiában magas rangot viselő, legkevesebb 70.05 gr arany és 639.12 gr ezüst súlyú ékszereket birtokló nemesasszony spiráldíszes fibulapárt és csak növényi mintázattal, középen kereszt alakú rozettával díszített övcsatot használt." (4. kép 1-4.) A maszk-állatok jelkép hiánya megerősíti a feltevést, amire egyébként az oroszlánfejes arany nyaklánc Krisztus-monogram (khi-ró) formájú zárja alapján is következtetni lehet: a répcelaki ékszerek tulajdonosa keresztény hitű lehetett. 21 BÓNA 1974, 54, 39-41. kép. 22 HAMPEL 1905, III, 53. t. 1. 23 ANNIBALDI - WERNER 1963, 369, Taf. 47,4. 24 BIERBRAUER 1975, 137-138; Tav. XLI, 1, la-b. 25 HASELOFF 1981, 131-139; HASELOFF 1986, 95-101. 26 ANNIBALDI - WERNER 1963, 367-371, Taf. 37, 39, 42, 44; BIERBRAUER 1975, 134, Taf.4, 40,1.27 KISS 2001, 135-136. A répcelaki fibuláknak az északi germán művészettel való kapcsolatára már utaltam (ld. a 20. jegyzetet!), az övcsat közeli párhuzamát az újabban előkerült Nydam IV leletei közül idézhetem: J0RGENSEN - VANG PETERSEN 2003, 281. Abb. 36. 47
